Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-64

Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1929. évi június hó 24-én, hétfőn. 215 tartja be, hanem egyenesen megszegi. Amint méltóztatnak tudni, annak idején az Ofb. az ügyrendjét maga állapította meg. Ez ellen erős kifogások voltak; én magam voltam az, aki kértem, hogy ezt az ügyrendet változtassuk meg s ez jusson nyilvánosságra, mert hiszen nem is ismerte senki sem. Végre sikerült elérni, hogy ezt az ügyrendet most már az igazságügyminiszter adta ki. Az ügyrend ellen nem is emeltetett semmi kifogás, ennek azt a részét azonban, hogy az egyes ítéletekről a földreform financiális lebonyolítására t alakult szövetkezet értesítendő, az Ofb. egyáltalában nem respektálja; a lebonyolító szervhez csak az ármegállapító ítéleteket küldi meg, azonban egyetlen megváltási ítéletet sem küld át a szervhez, minden kérés ellenére is alig tudunk felvilágosítást kapni arra vonatkozólag. Pedig ez abból a szempontból is fontos lett volna, hogy ezen az úton a gazdatársadalom és az egész ország tájékoztatást kapjon arról, hogyan működik az Országos Földbirtokrendező Bíróság, siet-e működését befejezni, vagy pedig úgy dolgozik, hogy még száz évig továbbra is fennmaradjon. (Derültség.) Ebből a szempontból mindenesetre nagyon fontos, hogy működésébe beletekintsünk. Az Ofb. nagyon gyorsan végezhetne munkájával, ha a telekkönyvi ügyeket a törvényszékhez áthelyezett Ofb. bírák végeznék az egyes telekkönyvi hatóságoknál és a megüresedő ingatlanok újabb juttatása a közigazgatási bizottságra bízatnék, fellebbezéssel a minisztériumhoz, úgyhogy tulajdonképpen csak a megváltási ügyek befejezése és az ár megállapítása a háborús birtokoknál és a házhelyeknél maradna az Ofb. feladata, amit az én becslésem szerint fél év alatt kényelmesen befejezhetne. Ami a földbirtokreform pénzügyi lebonyolítását illeti, az általános rendelet nézetem szerint nagyon kielégítő. Hiszen a célja ennek a rendelkezésnek az volt, hogy nyugalmat keltsen az országban, hogy a megváltást szenvedők valahogy mégis csak hozzájussanak legalább vagyonuk egy részéhez a lehető legrövidebb időn belül, viszont a földhöz juttatottakat ne terhelje túlságosan ezeknek a tartozásoknak törlesztése. A megállapított kamatláb, 5'4%, olyan kamat, amely mellett amortizálhatok a tartozások. Ezzel a megoldással tehát az ország közvéleménye nagyon meg lehet elégedve. Vannak és voltak bizonyos hibák, amelyek a földbirtokreform lebonyolításánál előállottak, amelyeket, sajnos, nem lehetett kiküszöbölni. Magából abból a körülményből kifolyólag, hogy a bíróság a háborús birtokokat a törvény értelmében olcsóbban váltotta meg és azt a többletet, amennyivel többet ért a birtok a kifizetett Öszszegnél, nem arra használta fel, hogy általánosságban megkönnyítse az egész financiális lebonyolítást, hanem odaadta az igénylőknek oly módon, hogy ugyanolyan áron adta át a földet, ebből a körülményből kifolyólag azután előállott az a helyzet, hogy egy községen belül egy kevésbbé jó földet, mert azt a földbirtokreform útján másként vették el, drágán megfizettettek, azt a földet pedig, amelyet valaki hadinyereséges vagy háborús birtokból kapott, amely esetleg jobb. sokkal olcsóbban kaphatta meg. A falu népe belenyugszik sok mindenféle teherbe, amelyet rárónak, de az igazságérzete tiltakozik az e\len, hogy vele igazságtalanul bánjanak. Nagyon nehéz azt megmagyarázni a kisembereknek, hogy a bíróság miért adta olcsóbban a földet az egyiknek, mint a másiknak. Ez olyan hiba, amelyet többé kiküszöbölni, sajnos, nem lehet, pedig nagyon fontos lett volna éppen a szociális béke, a falu népének megnyugvása szempontjából egyöntetűen rendezni az egész kérdést és nemcsak a kamatfizetést és a törlesztést, hanem a birtokárakat is kiegyenlíteni. Egy nagy sérelmet azonban kénytelen vagyok itt felemlíteni, amelyet nézetem szerint, igenis, orvosolni lehet, és ez az, hogy az alacsony kataszteri tiszta jövedelmű birtokok a megváltás során olyan csekély megváltási árat kapnak. hogy az az értéknek csak elenyésző kis részére nyújt kárpótlást. Ezt nézetem szerint okvetlenül reparálni kell, de nem úgy, hogy a földhöz juttatottakra most nagyobb terheket rójunk, hiszen azoknak szerzett jogaik vannak és ezeket elvenni a magam részéről semmi szín alatt sem tartom helyesnek, hanem úgy, hogy például az Ofb.-alapból fedeztessék ez a szükséglet, az Ofb.alap hivatásáról holnap fogok interpellációmban bővebben szólani, — mert az Ofb.-alap a hivatása következtében alkalmas arra, hogy ezt a kérdést is közös megnyugvásra megold hassák és így a birtokosokkal szemben az a hátrány, amit azért szenvedtek, mert véletlenül a kataszteri tiszta jövedelem alacsonyan volt megállapítva, kellően reparáltassék. T. Felsőház! örömmel fogadom a békebírák intézményének meghonosítását, egyfelől a bírák tehermentesítése, másfelől a túlzsúfolt ügyvédi pályán a szellemi proletariátus megszüntetése vagy enyhítése szempontjából. Ugyancsak örömmel látom az annak idején hadikölcsönjegyzés céljaira fordított ügyvédi nyugdíjalap restaurálását. Végül beszélni kívánok még a bírák fizetésének rendezéséről. Iustitia est regnorum fundamentum: ennek az elvnek alapján mindenképpen szükséges, hogy a bíró mindenki felett álló államhatalmi tényezőként szerepeljen, és meg kell adni a módot arra, hogy minden anyagi gond nélkül élhessen és szabadon teljesíthesse kötelességét. (Általános helyeslés.) Először is azért, mert azt megérdemli, mert a bíróság pozíciója olyan fontos dolog, hogy erre való tekintettel is szükséges ez az anyagi függetlenség, de viszont őszintén megvallva, ügyelnünk kell arra, hogy soraikba be ne férkőzzék a korrupció s ne kényszerítsük bíráinkat arra, hogy mindegyik külön üzletekbe kezdjen, mert akkor pályáját eltévesztette és akkor a bíróság függetlenségébe helyezett bizalom megrendül, ami végvcszedelme az országnak. (Vay van! Üqy van!) En nem vagyok barátja a céladónak, de ha államháztartásunk viszonyai nem engedik meg a -bírói fizetés emelését, indokoltnak látom, hogy a magasabb összegű peres ügyek külön progresszív illetékkel terheltessenek meg a bírák fizetésének rendezése érdekében. Végeztem az igazságügyminisztérium hatáskörébe eső kérdésekkel, most áttérek a népjóléti minisztérium ügyeire. (Halljuk! Halljuk!) A népjóléti tárcánál mindenekelőtt a Társa dalombiztosító Intézetről kívánok szólani. Azokat a kérdéseket, amelyek szociális reformokra és szociális terhek viselésere vonatkoznak, nem szeretik az emberek bírálat tárgyává tenni, mert általános felfogás szerint azt, aki a szociális reformokkal szemben állást foglal, antiszociális embernek állítiák oda és az illető azt hiszi, hogy ezáltal egyáltalában imposszibilissé válik. En a magam részéről — hiszen az a sors jutott nekem, hogy mindig olyan témákról beszéljek, amelyeket mások nem nagyon szeretnek szellőztetni, előhozni (Derültség,) — nem teltem a hírnevemet abban a tekintetben, — hiszen népszerűségre sohasom pályáztam, de a hírnevemre mégis csak kell, hogy adjak vala35 ,