Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-64
212 Az országgyűlés felsőházának 64. ha az Okh. a pénzpiacon versenyképes lett volna. Hogyha pedig be van igazolva az, hogy a körzeti szövetkezetek életképesek, így tehát az Országos Központi Hitelszövetkezet mérlegében nem rizikót és nem ráfizetést jelentenek, akkor az is be van igazolva, hogy nem ezek a körzeti szövetkezetek teszik versenyképtelenné az Okh-t, hanem valószínűleg azok a többi szövetkezetek, amelyekkel még ezeken kívül kapcsolatban van, természetesen feltételezve azt, hogy az Okh. minden tekintetben, mind szervezetileg, mind irányítása tekintetében megfelel a mai kor követelményeinek. Ezek a körzeti szövetkezetek a gazdatársadalomnak teljesen önálló részét, önálló kategóriáját képviselik, ezeket tehát más szövetkezetekhez hozzáláncolni, más olyan szövetkezetekkel, amelyek a helyett, hogy fejlődésüket elősegítenék, azt hátráltatják, junktimba hozni nem lehet. Mert a szövetkezeti elv és a szövetkezeti elgondolás szerint minden társadalmi vagy gazdasági kategória által létrehívott szövetkezet elsősorban is saját érdekében kell, hogy az összes elérhető eredményeket felhasználja, altruisztikus munkásságának mennél tökéletesebb kifejtése érdekében, nem pedig az a célja, hogy az elérhető eredmények egy részét idegen, rajta kívül álló céloknak szolgálatába állítsa. A gazdatársadalom kizárólagosan ezeknél az okoknál fogva nem támogatja kellő mértékben ezeket a szövetekezeteket. En azt hiszem, mindaddig nem is fog olyan gazda akadni, aki gazdatársai között propagandát csináljon ezeknek a szövetkezeteknek, amíg a normális prosperálásnak, működésnek feltételei biztosítva nincsenek. A körzeti hitelszövetkezetek érdekében tehát tenni kell valamit, mégpedig talán azt, hogy az Okh. reformáltassék meg, úgyhogy a körébe tartozó többi szövetkezeteket versenyképességükben ne akadályozza, hogy minden tekintetben megfeleljen hivatásának úgy, amint például a gróf Hadik János úr ő excellenciája által vezetett Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete meg tud felelni hivatásának, amely a pénzpiacon ma is félszázalékkal kedvezőbb feltételeket tud produkálni, mint bármely más pénzintézet. Az Országos Központi Hitelszövetkezet versenyképtelenségének legnagyobb okát, előidézőjét abban látom, hogy a körletébe tartozó, körülbelül 1200-át kitevő kis falusig szövetkezeteknek^ adminisztrálása és ellenőrzése ráfizetéssel jár. Ezeket a kis falusi szövetkezeteket decentralizálni kellene az Okh-tól és olyan közegek ellenőrzése alá kellene venni, amely közegek a vidéki városokban működnek s közelebbi helyiismeretekkel és helyi kapcsolatokkal rendelkeznek, mint az Okh-nak nagy, központi apparátusa. Ebben az esetben azoknak a visszaéléseknek és sikkasztásoknak a száma, amelyek úgyszólván napirenden vannak ezeknél a kis szövetkezeteknél, mindenesetre a minimumra redukálódnék. Az Okh. versenyképtelenségének másik okát pedig abban a körülményben látom, hogy a helyett, hogy ezek a modern banktechnikának megfelelő színvonalú adminisztrációt tartanának fenn, legnagyobbrészt hozzánemértő emberekkel és bürokratikus lassúsággal dolgoznak. Errevonatkozólag leszek bátor néhány konkrétumot is felhozni, amelyek a hanyag és lassú üzletvezetésről tanúskodnak. Úgyszólván hetenként fordul elő az, hogy a levelezést, a legfontosabb és legbizalmasabb közléseket is tévesen expediálják. A Tiszántúli Körzeti Hitelszövetkezetnek szánt levelek hol a miskolci, hol a balassagyarmati, hol a kecskeméti szövetkezetektől, vagy pedig a helybeli debreceni lése 1929. évi június hó 24-én, hétfőn. kis szövetkezettől lesznek továbbítva a címzetthez. Számtalan példát tudnék felsorolni arra, hogy a legsürgősebb ügyekben az Okh.-hoz intézett leveleket csak hetek múlva küldik el. Például folyó évi március 14-én kelt levél szerint kifizettünk egy olyan kölcsönt az Okh.nál, amelyért a Tiszántúli Körzeti Hitelszövetkezet betéttel szavatolt. Március 16-án kértük, hogy küldjék vissza ezt a betétkönyvet, amelyet 25 nap múlva, április 11-én küldtek viszsza. Ugyanez az eset fordult elő május hónapban is és hasonló esetek hetirenden vannak, már pedig a mai technika a hitelügyletek adminisztrációja tekintetében a legnagyobb pontosságot követeli, mozgékonyságot és gyorsaságot követel. En, mélyen t. Felsőház, azt hiszem, hogy ahhoz, hogy ezek a nagy hitelszövetkezeteink hivatásuknak kifogástalanul megfelelhessenek, ugyanolyan felkészültséggel rendelkező vezetők által kell, hogy irányíttassanak, mint bármely nagy pénzintézet. A szövetkezeti tisztviselői karral szemben ugyanolyan követelményeket kell felállítani, mint bármely pénzintézet tisztviselői karával szemben. Ahhoz ugyanis, hogy a szövetkezeti eszmét diadalra vihessük, hogy a piacon állandóan versenyképesek lehessünk, nem elegendőkanagy szólamok és jelszavak, hanem hozzáértő és szakszerű munkára van itt szükség. Hogyan néztünk volna ki akkor, ha a háborúban a repülőgépekkel, tankokkal és egyéb modern felszerelésekkel szemben elöltöltő puskákkal állottunk volna ki? Már pedig ma az a helyzet és az a felfogás uralkodik az Okh.-ban, hogy nem szívesen látnak az egyes szövetkezetek ügyvezetésében bankgyakorlattal bíró tisztviselőket alkalmazva, mert azt mondják, hogy ezek nem vérbeli szövetkezeti emberek. Erre csak azt kell mondanom, hogy talán azért nem látják őket szívesen, mert az adminisztrációnak ezt a lassúságát szó nélkül nézni és tűrni nem tudják. Nagyon kérem tehát a pénzügyminiszter úr ő excellenciáját, győződjék meg elsősorban arról, hogy ezek a mezőgazdasági körzeti hitelszövetkezetek igen nagyfontosságú szövetkezetek ma, amikor a mezőgazdasági hitelkérdés ilyen szomorú állapotban van, győződjék meg azokról, amiket itt bátor voltam ismertetni és elmondani, amelyeknek minden betűjét igazolni tudom és méltóztassék olyan módot kitalálni, hogy ezek a körzeti hitelszövetkezetek hivatásukat teljesíthessék. Az Országos Központi Hitelszövetkezettől ugyanis állandóan azt a felvilágosítást kapom, hogy ezen a mai helyzeten változtatni nem lehet, csak abban az esetben, ha a pénzügyminiszter úr öt- vagy tízmillió pengős további üzletrészjegyzéssel támogatja az Országos Központi Hitelszövetkezetet, de ebben az esetben is csak félszázalékkal lehet ezen a más félszázalékos versenyképtelenségen enyhíteni. Azt hiszem, ezzel a dolgon segítve nem volna, azonban ettől is eltekintve, én a segítség első lépését nem öt vagy tízmillió pengős szubvencióban látom, hanem abban, hogy ezek a szövetkezetek álljanak hivatásuk magaslatán s olyan kifogástalan működést fejtsenek ki, hosry azután az az állami támogatás, amelyben idáig részesültek, tényleg azt a célt szolgálhassa, amelyet szolgálni hivatva van. Ezzel be is fejezem felszólalásomat. Ezek voltak azok a kérdések, amelyeket szóvá kívántam tennises tekintettel arra, hogy pénzügyeink vitelét a pénzügyminiszter úr kezében biztos helyen látom letéve, magam részéről a költségvetést elfogadom. (Taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.)