Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-61

Az országgyűlés felsőházának 61. ülése 1929. évi június hó 7-én, pénteken. 139 szóval sem azt, hogy ilyen esetek be fognak következni, de nem mondom azt sem, hogy lehetetlen, hogy be fognak következni. A lehetőség mindenesetre megvan. Az előrelátás pedig a kormányzatnak egyik fő feladata, nehogy majd késő legyen az intézkedések megtételére, amikor már az intézkedésnek meg kell történnie. Erre provideálni kell, különösen az általános, egyenlő, titkos választójogra való tekintettel is; (Ügy van! Ügy van!) éppen ezért nem az autonómiák csorbítása, hanem az autonómiák megvédése és mindenekfelett a haza megvédése szempontjából van szükség erre a 36. szakaszra. (Ügy van! Ügy van!) Mert elvégre a törvényhatóságok helyett cselekszenek és az állam helyett működnek. Nem az önérdek szempontjából, nem önmagukért, hanem az összességért, az állam szempontjából és az állam érdiekében. Nem lehet az államban állam. Az állambain csak egy úr lehet, egy legfőbb törvény, a suprema lex: az államfenntartás és az állami lét törvénye. Ennek kell az autonómiákat is alárendelni, mert nem tűrhet el egy állam olyan autonómiát, amely vele törvénytelen alapon szembe mer helyezkedni. Ezzel szemben az államhatalomnak feltétlen kötelessége, hogy a maga akaratát vele szemben érvényesítse. Ha erre gyenge az állam és erősebb az autonémia, akkor nincs állana nincs szupremácia és nincs szuverenitás. Ha pedig van egy állam, amelynek nincs hatalma, akkor az nem érdemes arra, hogy magát hatalomnak és államiak nevezze. Ezt kívánja ez a 36. § szolgálni, amely körül van bástyázva az autonómia védelme szempontjából olyan bástyákkal, melyeket nem én építettem fel, hanem úgy az alsó- mint a felsőházban méltóztattak felépíteni. En ezeknek a bástyáknak a felépítésére készséggel adtam és nyújtottam a segédkezemet, mert mint mondottam, meg akartam könnyíteni azoknak a lelkiismeretét is, akik ebben a tekintetben aggályoskod tak. Ha az állam érdekeiről van szó, akkor nem lehet szó az autonómiák érdekeiről. De viszont, ahol az autonómiák érdeke törvényes alapon van, ott az államnak kötelessége ezt a törvényes alapot megvédeni. Ahol azonban letér erről az útról, ott az államnak kötelessége az autonómiát a törvényes útra visszavezetni és ez a rendelkezés nem kíván mást ezen a téren, mint ennek a gondolatnak érvényre juttatását. Szomorú lenne, ha ezekben a nehéz időkben maga a törvényhozás nem adná meg a kormányzatnak azt a hatalmat, hogy maga az állami szuverenitás minden területen, még az autonómiák területén is adott esetben érvényesülni tudjon. A másik erős kritika a közigazgatási bizottsággal szemben hangzott el. Itt különösen Jankovich Béla ő excellenciája, Rakovszky Endre ő méltósága, továbbá Bezerédj István és Széchenyi Aladár gróf ő méltóságaik voltak azok, akik ezzel a kérdéssel különösen behatóan foglalkoztak és azt méltóztattak állítani, hogy a törvényben kontemplált rendelkezéssel, a kisgyűlés beállításával, a közigazgatási bizottság hatáskörének csorbításával ez a közigazgatási bizottság elsorvasztásához fog vezetni. A mi elgondolásunk ebben a kérdésben az volt, hogy maguk a «agy testületek a részletkérdések és különösen magán vitás ügyek elintézésére nem alkalmasak. (Ügy van! Ügy van!) Lehet, hogy ami ötven esztendővel ezelőtt helyes volt, az ma az idők és az igények változásával már elavult és nem helyes. Mi a magántermészetű ügyek elintézését az egyéni felelősség alá akarjuk helyezni és törvényjavaslatunkban ezt a gondolatot keresztül is visszük. A közérdekű ügyeket a kisgyűlés hatáskörébe utaltuk, hogy így a közgyűlés felszabadulhasson attól a nagy tömeg aktától, amely ott rendszerint elintézésre vár; hiszen akik a közgyűléseken méltóztatnak résztvenni, bölcsen méltóztatnak tudni, hogy száz-, sőt ezerszámra voltak ügyek, amelyek eery két óra alatt elintéztettek, úgyhogy egyik helyről / a pulpituson a másik helyre tétettek át az akták, vagy esetleg egyáltalában ott sem voltak, hanem elnöki enunciációval elfogadottaknak jelentettek ki. Nem egyszer történt meg, hogy százszámra egyetlen elnöki enunciációval intéztettek el ezek az ügyek. Ezen úgy segítettünk, hogy a közérdekű ügyek a kisgyűlés elé kerüljenek, amelynek összetétele teljesen autonóm. A kisgyűlés törvényhatósági tisztviselőkből, túlnyomó nagy részben a törvényhatósági közgyűlés által a törvényhatóság tagjai közül választottakból alakul. A kisgyűlésnek feladata — mint említettem volt — a közérdekű ügyeknek elintézése. A kisgyűlés átveszi az állandó ^választmány hatáskörét és előkészíti a törvényhatósági bizottság közgyűlésének ügyeit. A, közigazgatási bizottság összetétele, összeállítása és elgondolása közigazgatási törvényalkotásunk során az 1876 : VI. te. egyik legzseniálisabb alkotása, amely tagadhatatlanul az akkori időknek és viszonyoknak a legjobban meg is felelt. Megemlítettem, hogy ez a bizottság negyvenkilenc éven át állandóan a támadások középpontjában állott és most, midőn annak elsorvasztásától félünk, akkor jövünk annak dicséretével és hozsannát zengünk ennek a bizottságnak. Ha ugyanis méltóztatnak 50 esztendőt visszalapozni a törvényhozás naolóiban, soha egy bizottságot sem támadtak úgy, mint a közigazgatási bizottságot, amelynek összetétele sem autonomiikus, hanem felerészben az autonómia kiküldötteiből, felerészben állami tisztviselőkből áll, elnöke periig a főispán. Felidézem ezeket, mert kötelességemnek tartom, hogy tiszta képet tudjak azután ezekből alkotni s a konzekvenciát is megfelelően vonjam le. A közigazgatási bizottság működése ellen részben súlyos panaszok merültek fel, részben dícsérően nyilatkoztak róla, aminthogy tényleg az élet így is osztotta meg. Voltak közigazgatási bizottságok, amelyek hivatásuk magaslatán állva, teljes korrektséggel feleltek meg a maguk feladatának; voltak olyan közigazgatási bizottságok, amelyek egyáltalában nem tudtak a maguk hivatásának és kötelességének megfelelni. Így a nagyközönségben bizonyos bizalmatlanságot váltottak ki. ami érthető is, mert éppen a magányos embereket magánügyeikben érintette leginkább ez a kérdés, s így az az óhajtás nyilatkozott meg, hotry ezeket az ügyeket ettől a senki által felelősségre nem vonható bizottságtól elvonják és az egvéni felelősséggel bíró hatóságokra ruházzák át. Ennek végrehajtása érvényesül ebben a törvényjavaslatban is, amennyiben a tanács hatásköre átmegv a polgármester hatáskörébe, a közigazgatási bizottság hatásköre pedig részben az alispán, illetőleg a polgármester hatáskörébe megy át; azokban az ügyekben azonban, amelyek nem magántermészetűek, a közigazgatási bizottság hatásköre nagyrészt érintetlenül megmarad. Itt bátor vagyok rámutatni az 1876. évi VI. te. 12. §-ára, mely következőképpen állapítja meg a közigazgatási bizottság hatáskörét: «intézését a hozzáutalt közigazgatási ügyeknek». 23*