Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-60

124 Az országgyűlés felsőháza}) a le 60. ülése Ï929* éri június hó 6-án, csütörtökön. vetőleg, remélhetőleg rövid idő múlva elénk kerülő minősítési törvény revíziós javaslatában Ebben a reményben a törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Földváry Elemér ő méltósága! Földváry Elemér: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akartam Felszólalni ;i plénum előtt, különben sem vagyok szónok, de mégis kötelességemnek tartom — már elvi álláspontomnál fogva is — hangsúlyozni mélységes aggodalmamat a javaslatnak egy elvi alaprendelkezése tekintetében és ez az általános titkos választás intézménye, amellyel a kormány most már a vidéken is kísérletezni akar, a megyei szervezet lesz erre a kísérleti nyúl. Kérdés, hogy mi lesz akkor, lia ez a kísérlet nem fog beválni, vagy legalább is fokról-fokra rosszabbodni fog a helyzet, mert visszacsinálni az ilyen dolgot már nagyon nehéz lesz. Nem tartom helyesnek a megyék átszervezését sem országunk mai megcsonkított^ állapotában, mert hiszen parancsoló kötelességünk bízni abban, hogy a megszállt területeket vissza fogják csatolni, már pedig ez a javaslat a lemondás, a végleges berendezkedés jellegével bír. Én csak kizárólag a javaslat első részével akarok foglalkozni és ahhoz is egészen röviden akarok csak hozzászólni. (Halljuk! Halljuk!) Itt egyre hallottunk demokratikus jelszavakat, hogy a virilizmus anakronizmus, hogy kj kell tárni az ablakokat, hogy a vármegyeházába a dohos levegő helyett behatolhasson az éltető, friss légáramlat; az ellenzék pedig különösen azon a címen támadta ezt a javaslatot a Képviselőházban, hogy az neki nem elég demokratikus, mintha Magyarországon nem volna elég szabad tér a jellem és tehetség érvényesülésére, l'lé"- rámutatnom a hercegprímásokra és egyes miniszterekre. A háború előtt parancsoló divatos jelszó volt a liberalizmus, amely mögött azután szépen meghúzódott a galileizmus és minden egyéb «-izmus», amely a maga dekomponáló, deslruáló, demoralizáló defetizmusával az akkori kormányok megalkuvó politikája mellett .eljuttatott bennünket az őszi rózsás forradalomig és Kun Béláig. (Ü.gy van! a középen.) Most pedig a demokratikus jelszó^ járja ismét; jóformán csak az a számbavehető ember, aki annak vallja magát. Szép a belügyminiszter úr ő nagyméltóságának optimizmusa, amidőn az indokolásban ezt mondja (olvassa): «A törvényhatósági hl zottságok ol'an testületek lesznek, amelyek nem állanak káprázatos jelszavak hatása alatt, hanem a romboló törekvésektől távoleső. józan emberies világfelfogással nézik az esemén veket és helyes érzéssel, biztos ítélőképességgel töltik be nagyfontosságú feladatukat Friss erőre fognak kapni a törvényhatóságok, hogy a jövőben is ércfalként verhessék vissza a magvar állani és társadalom rendje ellen irányuló minden támadást». Adja Tsten, hogy úgy legyen. En örülnék annak legjobban, lia remélhetném, hogy 10—15 év múlva is el lehet ezt rólunk mondani. De én nem igen hízom ebben. Mindenekelőtt ne tessék azt az ércfalat aláásni. Nem egy főispántól hal lom, hogy ez a javaslat ugrás a sötétbe és hány ineevei tisztviselő fél már előre az obstruálástól és a szocialista handa-bandázástól, amely majd lábra kap a vármegyeházán. Elismerem, hogy erre elég szigorú rendelkezéseket tartalmaz a javaslatnak 30., a szék! ^értésrőj^zólónaragrafusa. Attól tartok azon ^Hn^CTr^^^^^^ríFu^^nSz^^^^ffll^Kzu^^ ségtelen titkos választójoggal. Amerikában nem kell félni az általános titkostól, ahol olyan ma gas az alsó néposztály értelmisége és életstandardja. Saját autóján járó Ford-munkást nem kell félteni a kommunizmustól, de a mi Ír rongyolt országunkban, .ahol olyan nagy az elégedetlenség és az elkeseredettség, kétszeresen legyünk résen. Avagy olyan kívánatos nekünk Bécs és Berlin példáját (Ügy ''a»! a középen.) Anglia is meg fogja még bánni, hogy boldogboldogtalant és a fiatal leányok százezreit és millióit bocsátotta a választási urnához, hogv beleszólhassanak egy világbirodalom sorsának intézésébe. E helyett mit látunk? Lépésről-lépésre meg hát

rálunk a kommunizmust előkészítő szocia lista követelések előtt és tág kaput nyitunk a demagógiának, a szocialista agitálásnak E5T a választójog örökös kiterjesztésénél, hol a Tár sadalombiztosító Intézet szervezeténél, most pe dig a törvényhatóságok átszervezésénél. Egyál tálában aggodalommal látom e téren, hogy a kormány különösen azokban a kérdésekben tanúsítja a legnagyobb merevséget, amelyekben déferai a szocialistáknak, — ígv pl. most a közigazgatási javaslatnál az általános titkos választójog kérdésében. — egy évvel ezelőtt pedig, amidőn az agrár-blokk gróf Hadik kitűnő veze tése alatt vívta a maga harcát a magántulajdon szentségének és a földbirtok értéke stabilizálásának és rentabilitásának érdekében, a kormány mindössze csak arra volt bírható, hogy az ütköző pontot, a földhaszonbérletek felszabadításának kérdését egy éven belül rendezze. Szeretném látni, hogy a mélyen t. kormány egyéb kérdésekben is hasonló merevséget tanúsítson, pl. a kartellek visszaéléseinek letö résénél, vagy pedig bizonyos pénzpocsékolások megfékezésénél. Egyel nem tudok megérteni: hogyan fér meg egymással a nagy Tisza- kultusz és az általános titkosnak propagálása, Vagy legalább is akárcsak megalkuvó befogadása is. Emlékez zünk csak vissza arra az országos tiltakozó na ír vgy ülésre a Vigadóban. Ott hallottuk a nagy halottnak hatalmas intő szózatát a nemzethez az általános, titkos választójoggal szemben. En magam is osztom ezt. Nem kisebb ember, mint Bismarck is már annak idején óva intette ifjú császárját, hogy a szocialista követelések tel he tétlenek, azokkal szemben fel kell venni a harcot. Minket, akik sehogy sem tudunk lelkesedni az általános titkosért — és ilyenek vágyunk jó néhányan itt a Házban is — avval jrúnyolnak, hogy mi Rip van Winklek vagyunk esTdalusz szúk a világ folyását. IVdig ellenkezőleg, igen éberen emlékezünk vissza Kun Bélára és Sza muellire, (iTfj.ij ran! jobbfclöl.) és igen éberen figyeljük, hogy a Marx-féle ideológia milyen fényesen válik be Moszkvában, ahol egy hatni mas országot gazdaságilag egészen tönkre tesznek és ahol a világ folyása óta legszentebb érzéseket: a család és vallásos érzést ki akarnák irtani az emberiségből. (Ügy van! a középen.) A belügyminiszter úr ő nagyméltósága a bizottsági tárgyalás folyamán azzal érvelt, hogy vannak adottságok, amelyekkel a törvén;, alkotónak számolnia kell. Ha ezalatt a sajnos már meglévő általános és részben titkos választójog értendő, akkor ezzel szemben bátor vagyok arra hivatkozni, hogy külföldön van számos példa arra, hogy helyhatósági viszonylatokban mégis csak szűkítették az általános