Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-60

118 .1: országgyűlés felsőházának 60. ülése kivetni, amikor a pénzügyminisztériumon kívül vagy azon felül az összes minisztériumok, a törvényhatóságok, a felekezetek, a különböző társulatok, a vizitársulatok, mindenki ez égvilágon adókat vethet ki és szedhet be és amikor ezek mind külön-külön kezeltetvén, végeredményben senki sem tudja az adók mennyiségét, azok összege oly magasra emelkedhetik nem egy helyen, hogy egy-egy katasztrális hold földnek 34—35 pengő adóteher felel meg évenként. Méltóztassék megengedni, nem várhatunk tovább azzal, hogy meg legyen szabva, hogy a törvényhatóságok és községek egyrészt felfelé meddig mehetnek el és engedélyük legyen elmenni, hogy működésüket kifejthessék és a szükséges intézményeket létesíthessék; másrészt meg kell hogy legyen szabva a határ, ameddig el szabad menni, figyelembe véve a törvényszerű adókirovásokat és így tovább, hogy a törvényhatósághoz és a községhez tartozó adófizetők az adóterhek alatt tényleg össze ne roskadjanak. Én csak rámutatok arra, hogy a községi háztartások rendezése már csak azért is nélkülözhetetlen, mert hiszen ma a kormány által meghatározott keretekben szinte egyik község sem tud működni és pedig azért, mert egészen meggondolatlanul olyan községi tisztviselői létszámot állítottak fel, amelyre semmi szükség nincsen, amely nem helyes és amely abszolúte felesleges. Én voltam bátor a bizottsági tárgyalások során is rámutatni arra, hogy egyes községek mennyire buzgólkodnak abban, hogy hány jegyzőt, segédjegyzőt, írnokot és egyéb ilyen urat válasszanak meg. Ha ez egyszer megvan kötve . . . (Scitovszky Béla belügyminiszter: Meg is van!) sajnos, úgy látom, még nincs jól megkötve, de ha egyszer meg van jól kötve és ha egyszer alapos felülvizsgálatot tartanának, hogy a községek az ő törvényben előirt jogaikat hogyan gyakorolják és háztartásuk terhére nem alkalmaznak-e felesleges tisztviselőt, akkor méltóztatnának meglátni, hogy a községek sokkal könnyebben fognak megküzdeni azokkal az anyagi nehézségekkel, amelyekkel ma küzdenek és sokkal jobban fogják a közigazgatást ellátni, mert a kisebb számú tisztvizelő jó fizetés mellett nem fog mellékfoglalkozások, mellékmunkálatok után nézni, hanem foglalkozni fog a közigazgatással, amely épp úgy, mint ma egyes községekben mintaszerű, lehet mintaszerű az egész országban is. Ha ezeket hiányolom a törvényjavaslatban, rá kívánok mutatni olyan dolgokra is, amelyeknek a törvényjavaslatban történt rendezésével nem értek egészen egyet. Nem értek egyet elsősorban a vallásfelekezetek képviseletének rendszerével és pedig azért, mert jóllehet már korábban is volt intézményünk, a régi Főrendiház, amelyben a vallásfelekezetek képviselői helyet foglaltak az ő méltóságuk alapján, de nem foglaltak helyet, mint annak az illető vallásfelekezetnek képviselői, tehát nem látszott az a gondolat, hogy a különböző felekezetek saját érdekeik képviseletére foglalnak ott helyet. Különösen nem értek azzal egyet, amit különben elvileg elgondolva helyesnek lehet tartani, hogy az egyes felekezetek csak bizonyos számú hívek esetén foglalhatnak helyet a törvényhatóságban, mert ez tényleg azt a látszatot kelti, mintha a nagyobb érdekű felekezeti csoportnak nagyobb képviselet dukálna, a kisebb érdekűnek kisebb. Attól félek, hogy ezáltal eltérünk attól az irányzattól, amelyet pedig szolgálni akarunk a törvényhatóságban : hogy csak a közérdeket, nem pedig egyéb magánérdeket kell a felekezetek kéviselőinek képviselniök. Épp így nem helyeslem az érdekképviseleti rendszert. Azt elfogadom és egyet értek azzal, hogy bizonyos intézmények képviselői ott helyet Í929. évi június hó 6-án, csütörtökön. foglaljanak, és ha a javaslat az érdekképviselet helyett azt mondaná, hogy tagjai a törvényhatóságnak a választottak, a virilisek és az «intézmények kiküldöttei» ; ezt a legmelegebben üdvözölném azért, mert biztosítva volnánk arról, hogy az intézmények kiküldöttei az adott viszonyok között, megfelelő gyakorlati tapasztalataik mellett mindenkor jó tanáccsal tudnak szolgálni a törvényhatóságnak, így azonban, ha érdekképviselet címén kerülnek be : ne méltóztassék rossznéven venni, ha azt mondom, akárhányszor meg fog történhetni, hogy azt hiszik : a törvényhatóságban az érdekképviselet miatt és céljából ülnek és nem az érdekképviselet alapján. így félő, hogy ezek az érdekképviseletek bizonyos kinövésekre fognak vezetni, t. i. megvan az a lehetőség, hogy az egyetemes törvényhatósági érdekekkel szembe fognak helyezkedni. (Scitovszky Béla belügyminiszter : Az egyetemes érdek biztosítva van.) Nem helyeslem a rendelt formájában a női választhatói jogot. Voltam bátor rámutatni arra, hogy a törvényjavaslat csodálatosképen csak a törvényhatósági városokban engedi meg, hogy a választott tagok között nők is legyenek. Azon lehet vitatkozni, hogy adjunk-e a nőknek választójogot vagy sem. En a magam részéről, miután ebben a kérdésben a fővárosban már állást foglaltunk és ott igazán megfelelően működnek úgy a választójoggal felruházott nők, mint a megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok, legalábbis az eddigi tapasztalatok szerint, nem szólok ez ellen. Ha azonban már adunk jogot, akkor én, aki meglehetősen konzervatív alapon állok, inkább és elsősorban azoknak adnék választhatói jogot, akiknek konzervativizmusa nemzetfenntartó állandó irányzata inkább biztosítva van, azoknak, akik akár virilis jogon, akár pedig választás folytán a vármegyei törvényhatóságokban is helyet foglalhatnak, mint éppen azoknak a városi törvényhatósági választott tagoknak, akik legtöbbször épen nem azokból a társadalmi rétegekből fognak beválasztatni, amelyek az egyetemes nemzeti eszme alapján állanak. Én pedig úgy képzelem, hogy nekünk a törvényhatóságokba is elsősorban az egyetemes nemzeti eszme alapján álló tagokat kell beválasztanunk és nem szabad teret engednünk azoknak az irányzatoknak, amelyek most igenis lábra kapnak és amelyek a törvényhatóságokban is nemzetközi világnézéssel biztosan helyet fognak követelni. Épp így nem értek teljesen egyet azzal a rendelkezéssel, hogy joga van a belügyminisztériumnak a megyei városokat anyagi tekintetben kivonni a törvényhatóság rendelkezése alól. Nem értek teljesen egyet a tisztviselői képesítés tekintetében sem, hiszen a bizottsági tárgyalások során fel is szólaltam a jogtudori fok elrendelése és főleg az árvaszéki elnöknek kötelező ügyvédi képesítése elhagyása tekintetében. Nem értek egyet teljesen a gyakorlati vizsga tekintetében sem azzal, hogy a jogtanár és ügyvéd újabb vizsgára köteleztetik, és végül nem azonosítom magamat teljesen a fegyelmi eljárás keretében a képviseletnek szűkítése, a védelmi jog szűkítése és a fegyelmi eljárás lefolytatásának hosszadalmassága, illetőleg befejezés idejének el nem rendelése tekintetében. Ha azonban e hiányok ellenére én mégis elfogadom a javaslatot, teszem ezt kizárólag azért, mert szükséges, hogy a törvényhatóságok megalakulását a mai viszonyok között, a mai világfelfogásnak megfelelően biztosítsuk. Szükséges, hogy a törvényhatósági élet az új keretek között kibővítetten, a szélesebb néprétegek bevonásával folyjék, és szükséges, hogy a közigazgatás ilyen, a ma kívánalmainak megfelelően elrendezett szervezetekkel működhessék és ma már nélkülözhetetlen, hogy a tisztviselők életfogytiglan kapják