Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-47

78 Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 192$. évi július hó 19-én, csütörtökön. Megállapítom', hogy a világ közvéleményének túlnyomó nagy része a sajtóban, beszédekben és egyéb nyilatkozatokban ezt a felfogását dokumentálta és helyesen mutatott rá Vészi József őméltósága beszédében, hogy az angol sajtó, az angol parlamenti és felsőházi tagok pártkülönbség nélkül többé-kevésbbé — amennyiben nyilatkoztak erről a kérdésről — ilyen értelemben nyilatkoztak. A második tételem budgetbeszédemben az volt, hogy Románia részéről ajánlat tétetett nyilt szinen a Népszövetség tanácsülésén, amelyet valószínűleg követni fog később egy diplomáciai utón teendő ajánlat, amely azonban olyan elvi alapokon épül fel, hogy Magyarország részéről elfogadhatatlan. Magyarország a maga részéről is eleget kivan tenni a Népszövetség júniusi határozatában foglalt azon óhajnak, hogy a két fél tárgyalásokba bocsátkozzék és kísérelje meg a barátságos megegyezés megkötését. A mag.var kormány ennek folytán Romániának diplomáciai utón ajánlatot fog tenni. Ez az ajánlat, azt hiszem, a napokban fog Romániának kézbesittetni. Ennek ellenére, természetesen ismerve a körülményeket és ismerve különösen azon nyilatkozatot, amelyre Vészi József őméltósága rámutatott, most már kevesebb reményem van arra, hogy ezek a békés megegyezési kísérletek eredménnyel járhassanak, mert hiszen ha az egyik fél nyilvánvalónak látja, hogy a másik félnek az igazság útja elzáratik, még abban az esetben is, ha a tárgyalások nem sikerülnek, akkor ez — ha meg is volt a szándék reá, — mindenesetre azt lelohasztani alkalmas. (Úgy van! Ugy van!) A harmadik tételem az volt, hogy a magyar kormánynak a felfogása az. hogy, amennyiben ilyen perenkivüli egyezkedési tárgyalások nem sikerülnek, ebben az esetben a Népszövetségnek kötelessége a trianoni szerződés 239 §-a alapján a Románia által visszavont birót helyettesíteni, azon módozatok szerint, ahogyan ezt a trianoni szerződés ezen paragrafusa előírja (Ugy van! Ugy van!), és hogy a magyar kormány változatlanul ezen az állásponton áll, amely álláspontról semmi körülmények között eltérni nem hajlandó és nem fog. (Élénk helyeslés és taps a H ás minden oldalán.) Rámutatom arra is, hogy amennyiben ez nem következnék be, a Népszövetség a maga részéről azt a morális bázist dobná el, amelyen áll (Ugy van ! Ugy van 0, és azt a morális erőt, amelyet a Népszövetség a döntőbírósági gondolatnak ébrentartásában és megerősítésében bir ; azt a morális bázist, mely a nenízetközi szerződések respektálását irja elő a Népszövetségnek. (Ugy van! (Ugy van !). Bátor leszek felolvasni a népszövetségi paktumnak bevezető részét, azt a préambule-t, amely a Népszövetség létjogosultságát precizirozza és amelyben benne van, hogy a Népszövetségnek a megkötött szerződések respektálását kell a maga részéről is feladatává tennie. Ez a préambule így szól — fel fogom olvasni franciául, mert hiszen ez az eredeti szöveg (olvassa) : «Considérant que, pour développer la coopération entre les Nations et pour leur garantir la paix et la sûreté, il importe . . .» Két-három pont után — ezt mondja — (olvassa) : „ .. . de faire régner la justice et de respecter scrupuleusement toutes les obligations des Traités dans les rapports mutuels des peuples organisés.» Ennek értelmében továbbá ezt mondja (olvassa) : «adoptent le présent Pacte qui institue la Société des Nations.» A Népszövetség tehát létesíttetett azért, hogy a népek közötti kooperációt és békét garantálja, de a fennálló szerződések tiszteletbentartásának eszközével. Ha a Népszövetség a maga részéről ezekéi a szerződéseket nem tartaná tiszteletben, ha nem effektuálná azokat a kötelezettségeket, amelyek a szerződésből folyólag reá is hárulnak, ebben az esetben saját létjogosultságát ássa alá, (Ugy van! Ugy van!) amely a préambule-ből felolvasott szavak értelmében fennáll. (Általános helyeslés !) De nemcsak a Népszövetségnek kell ezen szerződést tiszteletben tartani, hanem azoknak az államoknak is, amelyekkel a trianoni szerződést kötöttük. Ezeknek kötelességük az én felfogásom szerint akkor, amikor a Népszövetségben és a Népszövetség tanácsában az optánsügyben szavazatukat leadják, ezt a szavazatukat a megkötött szerződés értelmében leadni. (Ugy van ! Ugy van !). És ha ezt nem így tennék, akkor a szerződést nem respektálnák, megszegnék, hatályon kívül helyeznék (Úgy van! Úgy van!), mert nem lehet hivatkozni arra, hogy a megkötött szerződés a Népszövetség pléûurnában, vagy a Népszövetség tanácsában nem kötelezné a tagállamokat. A Népszövetség igaz, hogy szuverén, de azokon a kereteken belül szuverén, amelyeket saját alapszabályai irnak elő (Ugy van! Ugy van !) és az a tagállam, amely egy szerződést irt alá és abban obligációkat vállalt a másik kontrahens féllel szemben s mint tagállam jár el, a népszövetség kebelébf n a maga részéről csak e szerződés értelmében járhat el. (Ugy van! Ugy van!) A Népszövetség júniusi határozata óta a Népszövetségnek nem volt alkalma újból foglalkozni az optánsüggyel, azonban egy nagy jelentőségű nyilatkozat tétételt — amelyre Vészi József őméltósága rámutatott - az angol külügy min ister ur részéről. Ez a nyilatkozat írásban adatott egy az angol Felsőházban feltett kérdésre, amelyben az interpelláló fél kérdést intézett az angol külügyminister úrhoz, mi a felfogása az angol kormánynak abban a tekintetben, hogy a Népszövetség júniusi határozatával az optánsügy végleges elintézést nyert-e a Népszövetség előtt, igen, vagy nem. Az angol külügyminister ur a maga részéről azt a feleletet adta, hogy ezzel a határozattal ő az optánsügyet elintézettnek tekinti. Én a magam részéről nem merném azt az interpellációt, amelyet Vészi József őméltósága az angol külügyminister ur kijelentéséhez fűzött, minden rezerváta nélkül aláírni. Mert mit jelenthet az, amit az angol külügyminister ur ebben a tekintetben mondott ? Sokfélét jelenthet. Jelentheti először azt, hogy a júniusi határozattal a Népszövetség utasította a két felet arra, hogy egymással egyezkedjék és addig, amig ez az egyezkedés be nem fejeződik, a Népszövetség a maga részéről az ügyet elintézettnek tekinti. Jelenthet azonban mást is. Jelentheti azt is, hogy abban az esetben, ha nem is sikerülnek ezek az egyezségi tárgyalások, akkor sem folytatódnék az ügy a Népszövetség előtt és nem térhetünk vissza arra az álláspontra, hogy az 1927 márciusban beadott petíció elintézetlen és ennek folytán a Népszövetség tanácsa azzal foglalkozni köteles. De jelenthet még egy harmadikat is, jelentheti azt is, hogy ebben az ügyben ujabb petíció sem adható be részünkről, miután az első petícióval az ügy már el van intézve, még pedig véglegesen. Én a magam részérői természetesen nem tartom illetékesnek magamat, hogy ebben a tekintetben authentikus magyarázatot adjak ; nekem mindenesetre annak a reményemnek, annak a bizalmamnak kell kifejezést adnom, hogy a három lehető interpretáció közül az első az authentikus ; az első, amelynek értelmében addig, amig a tárgyaló felek a tárgyalást be nem fejezték, a Népszövetség a maga részéről a kérdésre vissza