Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-47

66 Az országgyűlés felsőházának 47. ülése csatolva lett — válik lehetővé. Nézetem szerint ezen pénzügyi megoldás által elsősorban azt a közvetlen célt érjük el, hogy a földhözjuttatottak és a kisajátitást szenvedő birtokososztály között az a kellemetlen függő kérdés egyszersruindenkorra elintézést nyer, még pedig egy olyan formában, amely ha a legvérmesebb reményeket nem is elégítheti ki, de amelyet mégis elfogadhatunk anélkül, hogy ez a magántulajdon elvének feladását jelentené, mert hiszen az én nézetem szerint a kataszteri tiszta jövedelmek alapján megállapított vételár, illetőleg a megváltási ár igen közeljár a forgalmi értékhez. T. Felsőház ! Ezzel kapcsolatban csatlakozom gróf Somssich László őméltósága és gróf Hadik János őexcellenciája tegnapi felszólalásához, hogy a kataszteri tiszta jövedelem nagyon sok helyen a tényleges állapottól eltérően vagy túlságosan alacsonyan, vagy túlságosan magasan van megállapítva. Mindenesetre a magam részéről is felhívom a mélyen t. kormány figyelmét arra, hogy gondoskodni kell arról, hogy azokban az esetekben, amelyekben a kataszteri tiszta jövedelem nem felel meg a tényleges helyzetnek, mód adassék arra, hogy ezek az aránytalanságok kiküszöüöltessenek. Néhány nappal ezelőtt beszéltem egy kisebb birtokossal, akitől 12 hold földet váltottak meg a megváltási eljárások során, s aki örömmel közölte velem, hogy ezen uj kulcs szerint néhány nappal ezelőtt az Ofb megállapította a tőle megváltott 12 hold föld vételárát holdanként 660 pengőben, holott ennek a földnek forgalmi értéke csak 350 — 400 pengő. Nagyon természetes, hogy az illető birtokos ennek örvend, nem tudom azonban mit fog ehhez szólni az a földhöz juttatott, akinek a földreformeljárás során 660 pengőt kell majd fizetnie olyan földért, amelyet a szabad forgalomban 350—400 pengőért megvehetett volna. Ugyanezek az aránytalanságok természetesen a másik irányban is fennforoghatnak, amennyiben előfordulhat az is, hogy egy olyan föld, amely — mondjuk — a 8 arany koronás kategóriába tartozik, a 4 arany koronás kategóriában van felvéve, és ezért csak feleértéket kapja az illető, Egy további nagyjelentőségű eredmény az is ezzel a pénzügyi megoldással kapcsolatban, hogy egy igen tekintélyes összeg fog befolyni a mezőgazdasági termelésbe, amely a mezőgazdaságot jelenleg súlyosan terhelő kamattételeket részben mégis csak enyhíteni fogja. Az én nézetem szerint tehát ez a pénzügyi megoldás ugy a földhözjuttatottak, valamint a kisajátitást szenvedő birtokosok részére egyformán kedvező helyzetet teremt, amelyet megnyugvással lehet elfogadni. A másik lépés, amelyet ezen törvényjavaslatban szintén előreteszünk, az, hogy az Országos Földbirtok rendező Biróság hatásköre szűkebb korlátok közé szoríttatott és legkésőbb három év elteltével az Ofb működése megszűnik. Mélyen t. Felsőház! Az Ofb. idáig való működésévet teljesen rászolgált arra, hogy az egész gazdatársadalom egyöntetű bizalmatlanságát váltsa ki. Ennek okai részben azok a törvények voltak, amelyek alapján működött, részben pedig az a körülmény, hogy a jogkereső gazatársadalom ebben a bíróságban, ebben a hatóságban nem tudta feltalálni azt az objektivitást és a magántulajdonnak azt a feltétlen tiszteletét, amely kellékek nélkül nézetem szerint egy magántulajdon alapján álló társadalmi rendben biróság iránti tiszteletet, bizalmat elképzelni nem lehet. (Ugy van! a középen.) Nézetem szerint egy gazdaságpolitikai célok szolgálatába állított biróság, illetőleg annak egyes exponensei, mint ahogy ezt az Ofb-nél a napnál világosabban konstatálhattuk, igen könynyen bizonyos politikai atmoszféra befolyása alá 19,28. évi július hó 19-én, csütörtökön. kerülhetnek és igen könnyen elhatalmasodhatnak akár az egyik, akár a másik irányban a szerint, hogy melyik felfogás áll hozzájuk közelebb és a birói függetlenség leple alá meghúzódva igen könnyen letérhetnek a tárgyilagosság útjáról. Azt hiszem, hogy ezt az álláspontomat csak megerősítik azok a példák, amelyeket Hadik János gróf ur őexcellenciája itt felolvasott és amely példák nem elvétve tapasztalt jelenségekről szólnak, hanem csak csekély töredékei azoknak a lehetetlen igazságtalanságoknak, amelyek az Ofb boszorkánykonyháján az utóbbi években napvilágot láttak. Nagyon jól tudjuk, hogy a rendes polgári biróságok nagy bizalomnak és megbecsülésnek örvendenek nemcsak az országban, hanem a külföldön is és ha az Ofb nyolcéves működése alait ugyanezt a bizalmat ki tudta volna váltani az által, hogy meg tudott volna felelni azoknak a minimális követelményeknek, amelyeket, azt hiszem, a bírósággal szemben a világon mindenütt felálütauak, ebben az esetben nem nyilatkozott volna meg az az országos ellenszenv ezzel a bírósággal szemben most, amikor ennek a bizottságnak állandósítása hozatott szóba. Az Ofb tehát az eddigi tapasztalatok alapján nem volna alkalmas arra, hogy működésének meghosszabbítása elé megnyugvással tekintsünk, sőt bizalmatlanságot keltene fel esetleg olyan szükséges, fontos és hasznos kérdések felvetése iránt, amelyeknek megoldása az Ofb.-vel volna kapcsolatba hozandó. Én a földbirtokreform pénzügyi lebonyolítását és az Ofb. megszüntetését, ezt a két intézkedést tartom e javaslat legkimagaslóbb intézkedéseinek és ezeket megnyugvással is fogadom el. A másik fontos kérdés, ebben a javaslatban, amely felett nem lehet szó nélkül napirendre térnünk és amely a gazdatársadalmat igen súlyosan érinti, az, hogy a kormány az ingatlan szabadforgalmának korlátozását továbbra is fenn kivan ja tartani. A kormány elővételi és előbérleti jogokat köt ki magának ebben a törvényjavaslatban és a mellett kiköti magának azt a jogot is, hogy az ingatlan elidegenitését az elővételi jog gyakorlása nélkül is megtilthassa mindazokban az esetekben, amikor ez a megtiltás az elidegenítő féinek vagyoni romlását nem vonja maga után. A kormánynak ez az utóbbi joga három évre van korlátozva. Kétségtelen, hogy ezek az ingatlanforgalmi korlátozások, amelyek különben idáig is fennállottak a háború óta, a mezőgazdasági ingatlanoknak bizonyos devalvációját vonják maguk után,£ami a birtokososztály részére természetesen igen nagy terhet jelent, mért hiszen sokkal könnyebb volna a birtokososztály helyzete, ha az egész vonalon mutatkozó kedvezőtlen konjunktúrákat, s az ennek hatása alatt előállott nehéz gazdásági helyzetet azáltal tudná legalább márol-holnapra kiböjtölni, hogy ingatlanainak teljes forgalmi értékben való részleges eladása folytán segítene magán legalább is addig az időpontig, amig a mezőgazdasági termelés részére kedvezőbb kilátások nem fognak mutatkozni. Hogy ezek a korlátozások a gazdatársadalomtól nagy áldozatot követelnek, az nem kétséges és nem vitatható, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy mennél nagyobbmérvü a földbirtok eladósodása, annál nagyobb mértékben morzsolódnak le a birtokárak. És ha most mindezekhez hozzájárul még az, hogy a föidvásárlóknak épen az a része, amely a legtőkeerősebb, fosztatik meg az ingatlanszerzés lehetőségétől, ez is az ingatlanok bizonyos értékcsökkenését vonja maga után. Annak ellenére azonban, hogy teljes tudatában vagyok ezen áldozatok mértékének, amelyek abban a törvényjavaslatban a gazdatársadalomtól követeltetnek, mégsem hagyhatom