Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-46

Az országgyűlés felsőházának 46. ülése 1928. évi július hó 18-án, szerdán. 41 szuverén testületnek tartja, egy bíróságnak — amint hogy nem biróság — egy bíróságnak, amelynek határozata ellen felebbezésnek helye nincs, egy olyan szuverén testületnek, amelynek működését senki sem ellenőrizheti. (Ugy van ! jobbfelől.) A múltkor a ministerelnök ur azzal nyugtatott meg bennünket, hogy hiszen itt van az igazságügyminister, ő a felelős mindazért, ami az Ofb-nél történik. Ugy értesültem azonban, hogy ő ezt a felelősséget nem vállalja, hogy ő nem felelős, és nem is képes ellenőrizni a biróság dolgait. Tény, hogy itt tulajdonképen egy olyan hatóságnak kellene beállítva lennie, amelyhez az az ember panasszal mehetne az Ofb működése ellen. Nézetem szerint azonban az igazságügyminister urnák ez az álláspontja őt semmiesetre sem mentesiti attól, hogy amikor nagy igazságtalanságok történnek s amikor azok tudomására jutnak, ne találjon módot és eszközt arra. hogy beavatkozzék és ennek a bíróságnak, vagy jobban mondva ennek a hatóságnak garázdálkodását megakadályozza. Ne méltóztassanak rossz néven venni, ha pár példát fogok most előadni (Halljuk! Haltjuk! jobbfelől és a közéven) arra nézve, hogyan teljesiti az Ofb kötelességét, mennyiben csinál szociálpolitikát és azután miképen dolgozik azoknak az úgynevezett háborús birtokoknak kérdésében. Itt meg kell állanom. Már a bizottságban is azt mondottam, hogy amikor háborús birtokról beszélünk, a nagy közvélemény mindig valami hadseregszállitó gazembert lát, aki papirbakancsot szállított a háborúban és aki birtokot akar venni. Hát, az Istenért, ki van ma Magyarországon olyan komoly ember, aki ezt akarná és ilyen irányban dolgozikif Azt hiszik, t. Felsőház, hogy az úgynevezett asszimilált zsidóság, a tisztességes zsidóság örül annak, kivánja azt, hogy hadseregszállítók vásárolják meg a fél országot ? Nem, uraim ! Ebben teljesen egyetértünk a zsidósággal, ők ezeket a dolgokat nem követelik, sohasem fogják követelni, mert akkor nem volnának az országnak hűséges és hazafias polgárai, (Ugy van! jobbfelől.) De itt nem arról van szó. Ezeknek birtokszerzését meg kell akadályozni, a háborús birtok ürügyén azonban embereket fosztottak meg egész vagyonuktól s azok most koldulni mehetnek, mert véletlenül a háborúban egy más birtokot eladva, helyette egy kis birtokot vettek. Métermázsaszámra hozhatnám azokat az adatokat és aktákat, amelyek mind azt bizonyítják, hogy igazam van, ezt azonban most nem tehetem, Mégis méltóztassanak megengedni, négy-öt esetet ismertessek. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): Dr. Asztalos Kálmán nyűg. községi orvos, Kolozsy Ferenc nyűg. községi főjegyző és Kvasszinger József püspöki uradalmi jószágigazgató előadják, hogy Erdőbénye-fürdőt a hozzátartozó 66 holdnyi erdővel megvették 1917-ben özv. Dungyerszky Ivánnétól 255.000 koronáért, amely vételárat akkor teljes egészében ki is fizettek. Az eladó tiz évvel később vagyoni előny megosztási keresetet indított az Ofb. utján. Az eljárás folyamán a kiküldött biró azzal a javaslattal lép az Ofb. elé, hogy a vétel pillanatában Összesen 145.000 pengőre értékelt és ma is csak annyi értéket képviselő ingatlan egyhatodrésze fejében 55.000 peago készpénzt fizessenek ki a jelenlegi tulajdonosok végrehajtás terhe mellett az eladónak, özv. Dungyerszkynének. Ez a javaslat a következő súlyos jogi sérelmeket rejti magában. Az egész ingatlan-komplexum kizárólag Erdőbénye-fürdő épületeiből és a hozzátartozó és törzskönyvezett 66 katasztrális hold erdőből áll, s mely ingatlanokat a törvényhozás az 1920 : XXXII. tc.-ben kifejezetten minden megváltási eljárás alól mentesíteni kívánta. Mindamellett az Ofb módot talál arra, hogy a 66 katasztrális holdnyi fürdőterületet a földmivelésügyi minister ur tiltakozása ellenére háborús vétel címén megválthatónak mondja ki azért, mert ehhez egy 160 négyszögölön aluli, talán 70 négyszögölnyi díszkert is tartozik. Ezzel az Ofb megteremtette a jogalapot ahhoz, hogy az egész fürdőtelep a hozzátartozó erdővel, mint a kiskertecskének tartozéka, mezőgazdasági ingatlan tartozékának legyen minősítve, (Mozgás.) dacára annak, hogy a törvény kifejezetten kimondja, hogy az erdőre és beépített ingatlanára megváltásnak helye nincs. Ezzel megtalálták a jogalapot arra is, hogy , vagyoni előny-megoszlás címén Dungyerszkynének 55.000 pengőt Ítéljenek még három nyugdíjas terhére, akik egész életük keresményét fektették bele a t'ürdőtelepbe. A második eset a következő. Okleveles gépészmérnök 1914. július 31-én, mint népfölkelő tiszt bevonult, három és fél évet töltött a harctéren frontszolgálatban. Első kitüntetését vitézi magatartásáért 1915. elején kapta, a másodikat 1917. elején, tehát két kitüntetésben részesült állandó frontszolgálatáért. A novemberi forradalom kitörésekor városában, ahol a gyújtogatások és fosztogatások meggátlására őrséget szerveztek, ennek az őrségnek élére állott és a rendet helyreállította. 1920 nyarán a román megszállás idejében 35 hold szőlőjének kiegészítésére 20 hold földet vásárolt. A vételt a közigazgatási bizottság a románok kivonulása után érdemeire való tekintettel jóváhagyta. A földbirtokreform tárgyalásakor a községi elöljáróság előterjesztésére a bizottság egyhangúlag hozzájárult ahhoz, hogy ingatlana meghagyassák. A bizottság határozata ellenére az Ofb teljes mértékben igénybe vette a földet azzal az indokolással, hogy e vétel 1918, november 1. után jött létre, tehát háborús birtok. Most menjünk még tovább. Jött utána az ármegállapitó tárgyalás. Az igénylők 650 ara o y koronát ajánlottak föl katasztrális holdanként, az eljáró biró javaslata pedig átlagban 720 aranykorona volt és erre az Ofb az árat véglegesen ennek felében állapitta meg, azaz átlag 360 aranykoronában, ami a forgalmi értéknek alig 7*-ét teszi ki. (Mozgás). A harmadik eset a Rudnay eset. Az illető magasrangu köztisztviselő, akinek Cseh-Szlovákiában volt birtoka. Ezt olyan módon mentette meg, hogy azt elcserélte egy takarékpénztár 109 holdas budakalászi birtokával. Az OFB meghagyott a tulajdonosnak 25 holdat, a többit igénybe vette, úgyhogy a falu népe kapott 8 holdat, 71 holdat pedig egy főispánnak ítélt meg. Kérdem, milyen szociális politika az, amely mellett lehetséges, hogy a főispán a juttatott föld katasztrális holdjáért 254 pengőt fizetett, s míg a kisigény löknek juttatott föld katasztrális holdjának árát 540 pengőben állapította meg az Ofb, pedig a kis igénylők földjének alacsonyabb a kataszteri tiszta jövedelme. Hogy pedig ez a 254 pengő ár, amit a főispán fizetett, milyen nevetséges, kitűnik abból, hogy ha az ármegállapítás nem történt volna meg, ha tehát a javaslat már életbelépett volna, a mostani javaslatban megállapított kulcs szerint a főispánnak katasztrális holdanként közel 900 pengőt kellene fizetnie, amiből a tulajdonos 60) pengőt készpénzben, 300-at pedig 4%-os amortizációju papirban kapna. Ehelyett, mint emiitettem, a főispán mindössze 254 pengőt fizetett holdanként, felét annak, amit a kisigénylők az alacsonyabb kataszteri tisztajövedelmü földért. A földreformnak tehát ez az a sokat hangoztatott jó oldala. Özvegy Grósz Mórné kápolnásnyéki lakosnak négy gyermeke van, akik közül kettő fi i. Fiai közül Győző nevezetű, aki a háborút megelőzőleg szolgálta le önkéntes évét, a mozgósitáskor 1914.