Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-44

28 Az országgyűlés felsőházának 44. teljesen világosan látszik az a szándék, hogy a tröszt ezt az egész szerződést azért kötötte — amitől a jelen javaslat indokolásában a pénzügyminister ur is fél — hogy a magyar gyufa exportot lehetetlenné tegye, a saját gyufáját exportálja és ezzel fogja a Keletet elárasztani s lehetetlenné tenni a magyar gyufa exportját. Mindez pedig Össze van kötve a gyufagyártás elzálogosításával. Ezt a magam részéről nem tartom méltónak a magyar államhoz, mert a magyar állam nincs rászorulva arra, hogy hiteleket magán termelési ágak elzálogosítása segítségével vegyen fel. Ez a közhitel szempontjából is — amelyre a pénzügyminister ur annyira ügyel — nagyon káros. Egy ország, amely már kezd elzálogosítani, nem számithat arra, hogy további nagy hiteleket vegyen igénybe, mert természetes dolog, hogy a következő hitelező épugy zálogjogot fog kérni valami olyanféle jövedelemre vagy üzletre, mint amilyent most nyújtottak a svéd-amerikai trösztnek. Egy másik nagyon fontos szempont, amely szintén a szerződés ellen szól, az, hogy ez a szerződés a közterheknek bizonyos ujabb emelését jelenti, amely sajnos, épen az ország legszegényebb rétegeit érinti, s ennek következtében antiszociális. Sokkal jobb lett volna inkább állami monopóliummal megoldani a kérdést. De hiszen a legközelebbi alkalommal majd tárgyalhatjuk bőven ezt a szerződést és igy a magam részéről most csak a következők megállapítására szorítkozom a szőnyegen lévő javaslattal szemben : erős kifogásom van az eilen, hogy amikor magánjogi és anyagi érdekeket dönt el a minister, akkor ez ellen semmiféle jogorvoslattal élni nem lehet. Ezt az álláspontot a 6. § nál leszek bátor kifejezésre juttatni. Amennyiben erre nézve beadandó módosításom elfogadtatnék és egy fontos alkotmányjogi biztosítéknak hely adatnék, akkor abban a helyzetben leszek, hogy a javaslatot megszavazhatom. (Helyeslés.) Elnök : Van valaki meg szólásra feljegyezve ? Gróf Bethlen Pál jegyző : Nincs ! Elnök : Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom A pénzügyminister ur őexcellenciája kíván szólni ! Bud János pénzügyiül»

ister : Nagyméltóságú Elnök Ur ! Mélyen t. Felsőház! A svéd-amerikai tröszttel kötött szerződéssel lényegében a magam részéről is csak akkor fogok foglalkozni, ha az majd a Ház elé kerül. Ezúttal tehát csak Hadik János gróf őexcellenciája kérdéseivel kívánok foglalkozni. Őexcellenciája elsősorban azt a kérdést vetette fel, hogy a szerződés tulajdonképen miért nem csatoltatott ehhez a törvényjavaslathoz, továbbá, hogy ez a szerződés szoros junktímban van e azzal a törvényjavaslattal, amely nemsokára a mélyen t. Felsőház elé kerül. Azt hiszem, hogy Hadik János gróf Őexcellenciája is igazat fog adni nekem abban, hogy helytelen lett volna, ha a szerződést ezzel a törvényjavaslattal hoztuk volna kapcsolatba. Ellenkezőleg, az igazi tényállás az, hogy a szerződésnek ezzel a törvényjavaslattal semmiféle kapcsolata nincsen, a szerződés ettől a törvényjavaslattól teljesen különálló dolog. Mert hiszen mi a célja ennek a törvényjavaslatnak ? Függetlenül attól, hogy létrejön-e a szerződés vagy nem, az a célja, hogy megvédje a magyar termelés érdekeit. Ha a szerződést hozzákapcsoltam volna ehhez a törvényjavaslathoz, akkor határozottan prejudikáltam volna annak, hogy ezt a törvényjavaslatot ezzel a szerződéssel összefüggésben kívánom megvalósítani. Ez a törvényjavaslat olyan időben született meg, amikor egyáltalában senki sem gondolt arra, hogy egy ilyen szerződés ülése 1928. évi július hó 11-én, szerdán. a svéd-amerikai tröszttel létrejön. Időközben azonban láttuk, hogy mint alakul a helyzet. A svéd-amerikai tröszt egyike azoknak a gazdasági vállalkozásoknak, amelyek — azt lehet mondani — a leghataímasabbak a világon. Nemrég egv szaklapban szép rajzban láttam illusztrálva, hogy ez a tröszt mint veszi hatalmába az egész világ termelését. Ha kutatom, hogy ez milyen formák mellett történik, akkor azt látom, hogy ennek a trösztnek általában véve sikerül hatalomra, uralomra jutni anélkül, hogy bármi ellenértéket szolgáltatna az illető ország gazdasági életének azzal szemben, hogy ilyen hatalmat szerez. És meg kell nyiltan vallani, hogy a legtöbb állam tulajdonképen majdnem tehetetlenül is áll ezzel szemben. Van azonban az államoknak egy olyan csoportja is, amely felismerve az adott helyzetet, ebből a helyzetből kifolyólag a maga előnyére próbált valamit biztosítani. Én ebbe a csoportba sorozom magunkat is, mert hiszen az, aki figyelemmel kisérte az utolsó évek alakulását, tisztában kell hogy legyen azzal, hogy gyufatermelésünknek majdnem több mint s

/a-a végeredményében már nem a saját kezünkben volt. 65—70°/o-a már vagy ennek a csoportnak volt a tulajdonában, vagy pedig olyan vállalkozásoknak volt a tulajdona, amelyek azzal szoros kapcsolatban vannak. És ne áltasson bennünket az az alacsony ár, amely legutóbb kialakult, mert hiszen az a 4 filléres ár nem olyan volt, amely a termelési tényezőkből alakult, hanem versenyár volt, amely csak az utolsó hónapokban alakult ki, és amelynek következményeképen egy két gyár teljesen megszűnt, a többiek pedig — hatalmas gyárak, amelyek nagy pénzügyi érdekeltségek keretébe tartoznak — ott állottak, hogy veszteséggel dolgoztak és a megszűnés gondolatával foglalkoztakEzek voltak azok az inditó okok, amelyek minket arra késztettek, hogy ezt a törvényjavaslatot megszerkesszük és az országgyűlés elé hozzuk. A helyzet nyilvánvalóan olyannak látszott, hogy ez a tröszt vagy bejut ide és önmaga veszi kezébe a termelést, vagy — valljuk be nyiltan és ne csináljunk belőle titkot — üzemeink nagyrészét hatályon kivül helyezi. Tudom, hogy ezekkel szemben kétféle védekezés van. Az egyiket nem tartom hatályosnak. Ez az volna, amit már soks-zor szóvá tettek, hogy tessék a termelést megfelelő vámokkal védeni. De ha egy világverseny igy fejlődik, akkor méltóztassanak elhinni — a vám nem minden körülmények között védelem is, mert hiszen egy hatalmas világszervezet megtalálja a módot a versenyre más utón is, s a végén legfeljebb az volna az eredmény, hogy indokolatlanul megterhelnénk fogyasztásunkat. A másik megoldás az állami monopólium volna. Ami az állami monopóliumot illeti, itt két szempontra kell figyelemmel lenni. A egyik az, hogy lehet-e az állami monopóliumot megváltás utján helyesen és okosan megoldani. Elvégre nem lehetetlen, de engedelmet kérelí, ez pénzösszegeket kivan, s különösen az állammal szemben az igények mindig sokkal hatalmasabbak, mint másokkai szemben. Kérdem, vájjon a mai gazdasági helyzetben módunkban áll-e 30 vagy nem tudom hány milliót erre a célra forditani ? A másik szempont, amit szintén nem hagyhatok figyelmen kivül az, hogy miként alakulnának az árak monopólium esetén ? Nálunk a gyufa tulajdonképpen csak 1921 óta van adóval megróva. Az állami monopólium nem valami kedvenc fogalom, az állam szükségszerűségből alkotja meg a monopóliumokat, de az állami monopóliumok csak abban az esetben rentabilisek, ha az ember túlteszi magát a termelési költségeken és ennek