Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-49

06 Àz országgyűlés felsőházának 49. ütése 1928. évi november hó 28-án, szerdán. ság határát, nem is hordozta magán azoknak a súlyosabb beszámítás alá eső eseteknek ismérveit, amelyeknek megtorlása a jogrend követelményének tekinthető, ellenkezőleg, a bizottság többsége azt érezte, hogy ha a mentelmi jogot felfüggeszti, akkor a törvényhozás egy tagját vexaiórius eljárásnak teszi ki azért, mert a bizottság* véleménye szerint a nemzeti közérdek védelmében járt el, amely vexatorikus következmények őt ebben a magatartásában befolyásolhatnák, sőt a törvényhozás egyetemére is kihatnának, erre való tekintettel zaklatás esetét látta fennforogni és ezért terjeszti a mélyen t. Felsőház elé azt a javaslatot, hogy a mentelmi jog fel ne függesztessék. Méiyen tiszteit Fel&öház! Kegyes engedelmükkel, ha már felszólaltam, ennek az álláspontnak ennek az irányelvnek helytelenségét jobban kidomborítani, szándékozván, hogy tudniillik kizárólag büntetőjogi szempontok legyenek mérvadók a mentelmi kérdés elbírálásánál, vagyok bátor rámutatni arra az esetre, amely nemcsak a Felsőház színe előtt bonyolódott le, amikor gróf Széchenyi Aladár őméltóságának és Beneuek Sándor őexcellenciájának mentelmi joguk sérelme miatt emelt panasza következtében a mentelmi bizottság eljárt. Ott is a mentelmi bizottság azért, mert a veszélyes fenyegetés büntetőjogi fogalmát kimerítettnek nem látta, kimondta, hogy a Felsőház ezen tagjainak mentelmi joga meg van sértve, de ezzel beérte, semmiféle további konzekvenciát le ne'm vont, vagyis statuált egy szerintem lehetetlen helyzetet, konstatálta, hogy a magyar közjog sérelmet szenvedett, de nem kereste, nem mutatta meg ennek orvoslásának út„át, módját; holott szerintem azért, hogy ebben az esetben mi történjék, itt nem lett volna szabad megállani, hanem ki kellett volna mondani a mentelmi jog megsértését, de ezenfelül ezt tudomására kellett volna hozni a belügyminiszter úrnak, akinek módjában állt volna, hogy azzal a testülettel szemben, amely nemcsak ezt a két törvényhozási tagot, hanem úgy tudom, a Felsőház összes tagjait ugyanazzal a fenyegetéssel illette, amely testület tehát tömegesen gyártotta a megfélemlítésnek ezen eszközeit, az ő felügyeleti hatósági jogából kifolyólag vizs.álatot indítson, s amennyiben a vizsgálat arra az eredményre vezet, hogy ez a cselekmény egy jogállam keretében meg nem engedhető, meg nem tűnhető, ugyancsak az ő jogából kifolyólag eljárhasson azzal a testülettel szemben, esetleg autonómiáját felfüggessze, ha kell, a testületet fel is osz'as&a. Ez lett volna a mentelmi jog érdemleges védelme, de nem az, hogy egyszerűen konstatáljuk, hogy a mentelmi jog meg lett sértve, de további lépéseket nem teszünk. Ezt csak azért voltam bátor felhozni, mert itt látszik, hogy mennyire helytelen konzekvenciákra és a mentelmi jognak mennyire nem kielégítő védelmére vezet az, ha a mentelmi esetek felmerülésekor kizárólag büntetőjogi szempontok szerint akarunk eljárni. Ezen indokok alapján meggyőződésem teljes erejével vagyok bátor a többségi javaslatot a t. Felsőháznak ajánlani elfogadásra. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki a jelentéshez hozzájárulni? (Jankovich Béla szólásra jelentkezik.) Jankovich Béla ő excellenciája kíván szólani. Jankovich Béla: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem felszólalt t. barátom felfogásának kifejtésekor a közérdekre hivatkozott. Ezzel szemben nézetem szerint itt csau egyetlen szempont ioroghat ienn, az, hogy az, összes igazságügyi kérdésekben Magyarországon csak a birosag ítélkezzék. (Ügy van! JJgy van! jobbolaalon és a középen.) Miután a jelen esetben azt látom, hogy egyrészt a vádló egy olyan férfiú, aki Magyar ország miniszterelnöke volt, a másik érdeKelt fel pedig egy kiváló, illusztris újságíró, nem tudom kinek van igaza, ezt a magam részéről eidunieni nem tudom, nem is akarok erre vállalkozni, de amikor ezt a cikket megírta, nem volt felsőházi tag, a za kin tas esete tehát ki van zárva, ennek folytán úszta lelkiismeretem szerint csatlakozom a kulönvéiemónyüez. (Elénk heresies a joboolaaion és a £uHö#: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. A menteimi bizottság javaslatával szemben áll Degré Miklós ő méltóságának különvéleménye. A kérdés feltevésénél az ő különvéleményét szembe fogom állítani a mentelmi bizottság javaslatával. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát — ez a javaslat arról szól, hogy a mentelmi jog ne függesztessék fel — elfogadni, szemben Degre IVUK^ÓS ő méltósága különvéleményével, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik igennel szavaznak, méltóztassanak ezt felállással jelezni! (Megtörténik.) Kisebbség. Ennélfogva a különvélemény fogadtatott el. A különvélemény elfogadásának alapján tehát kimondom, hogy Vészi József felsőházi tag mentelmi jogát a Felsőház felfüggesztette. A határozatról a megkereső hatóságokat — az iratok egyidejű visszaküldésével — értesíteni fogom. Islapirend szerint következik a Felsőház mentelmi bizottságának jelentése Ujfalussy Dezső felsőházi tag első menteimi ügyében. Kérem a jegyző urat, hogy a mentelmi bizottság jelentései felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a mentelmi bizottság jelentését). Elnök: Kíván valaki a jelentéshez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát — ez a javaslat arról szól, hogy a mentelmi jog ez esetben ne függesztessék fel — elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház az imént tárgyalt ügyben Ujfalussy Dezső felsőházi tag mentelmi jogát nem függesztette fel. A határozatról a megkereső hatóságokat — az iratok egyidejű visszaküldésével — értesíteni fogom. Napirend szerint következik a Felsőház mentelmi bizottságának jelentése Ujfalussy Dezső felsőházi tag 299. Fh. számú második mentelmi ügyében. Kérem a jegyző urat, hogy a mentelmi bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a mentelmi bizottság jelentését). Elnök: Kíván valaki a jelentéshez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát — ez a javaslat ar-