Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

Àz országgyűlés felsőházának 19. ütése 100°/o-ig igazat ad nekem abban, hogy oda ne próbáljon menni olyan ember, aki gyökértelen azon a helyen, hiszen nem fog tudni bizalmat kelteni maga iránt. A korcsmáros tudja, hogy 18 éves-e a fiatalember, vagy sem ; nem okvet­lenül szükséges, hogy a korcsmáros felelősséget vállaljon ki nem derített és előtte ismeretlen emberekért. Mert, ha az az aggodalma, hogy ő esetleg a törvényt megsérti az illetőnek befoga­dása, illetőleg kiszolgálása révén, tessék neki meggyőződni arról, hogy az illető tényleg nem esik-e tilalom alá. Az is emlittetett, hogy nem meri megkér­dezni. Bocsánatot kérek, nagyon sok rendelkezése van a törvényhozásnak és kormánynak, amelyek nagyon kellemetlen kérdések feltételére kötelezik a társadalomnak és a gazdasági életnek bizonyos tényezőit. Ott van például a patikárus, a gyógy­szerész, aki szintén kincstári jogositvány tulaj­donosa és sokkal szigorúbb keretek közé szoritta­tik a közönség kiszolgálásában, mint amilyenek közé szorítani akarja ez a javaslat a kocsmáro­sokat. Mindenesetre olyan helyeken, mint például városi helyeken, ahol a korcsmáros kevésbé isme­rős az ő íokalitását látogató elemekkel, ott inkább megvan a lehetősége a z ismeretségnek ; ellenben a korcsmárosnak ott is csak aZ cl feladata : tessék meggyőződni arról, vájjon nem fog-e a törvény ellen sérelmet elkövetni. Ha a korcsmárosban nincs meg ez a jóakarat, akkor ez a korcsmáros eleve érdemetlen arra, hogy a közönség széles rétegeivel foglalkozzék. A korcsmárosban meg kell lennie ennek a jóakaratnak. Ami a másik nehézséget illeti, hogy t. i. mi lesz az idegenforgalommal, ha vasár- és ünnep­napokon szesztilalom alá rekesztetik a nyilvános szeszkimérésre egyébként jogositott helyiségek egész sorozata, őszintén szólva, épen azért tudok nehezen válaszolni erre a felhozott nehézségre, mert nem nagyon látok összefüggést egyrészt az itt tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat és e nehézség között, másrészt pedig magának az idegenforgalomnak roppant nagy jelentősége és ama kis határozati javaslat hatása között, amelyről itt szó lehet. Végre is az az idegen egészen biz­tosan nem azért jön el Parisból Budapestre, hogy itt a 10 órai vagy ebéd előtt az egy pohárka apéritif-et megihassa és viszont egészen bizonyos, hogy nem azért marad el Budapestről, vagy Magyarországról, mert Budapesten a Éitzben nem kapja meg azt az egy pohárka aperitif­et, amelyre esetleg gusztusa támadt. Az idegenfor­galmat erre ne építsük rá, se pedig ilyen intéz­kedéstől ne féltsük. Én ugy tudom, hogy az idegen­forgalom mértéke semmivel sem csökkent azok­ban az országokban, amelyekben ehhez hasonló határozmányok már életbeléptek, vagy azokban az országokban, amelyekben pláne teljesen eltil­tották vasár- és ünnepnapon, vagy általában a szeszesitalok kimérését. T. Felsőház ! Körülbelül ezekben voltam bátor összefoglalni röviden a felszólalásokra tisztelet­teljes megjegyzéseimet. Hálásan köszönöm a t Felsőháznak, hogy kimeritően méltóztattot foglal­kozni az én szerény javaslatommal. Én a mellett, hogy kérem a javaslatnak általánosságban és rész­leteiben való elfogadását, azt kérem a t. Felső­háztól és a méltóságos felsőházi tagoktól : méltóz­tassanak azt a jóakaratot, amelyet felszólalásaik­ból kicsendülni hallani szerencsém volt és amely a szeretet aranyszálaival iparkodik utána nyúlni a magyar ifjúságnak, hogy azt felkarolja és a felnőttek példaadó társadalmához kösse, ezt a szeretetet és jóakaratot megtartani azoknak a javaslatoknak tárgyalása idejére is, melyekkel a kormány majd ezután fog előlépni ugyanezen 1927. évi november hó 25-en, pénieken. 23 nagy kincsnek, a magyar ifjúságnak megvédel­mezése érdekében. Egyetlenegyet szeretnék még csak mondani mindazokkal szemben, akik akár az ipar, akár a termelés szempontjából, akár a népszokások szem­pontjából, melyeket én egyébként természetesen a végrehajtási utasitásban próbálok majd mél­tányolni, védik azokat az érdekeket, melyekkel látszólag ellentétes ez a javaslat. Csak azt vagyok bátor mondani, hoay virágoskert ez a megtört Pannónia és a virágok egészen bizonyosan nem mi vagyunk ebben a kertben, hanem a fiatalság. (Ugy van !) Ezt a fiatalságot sem az elhanyagolás forró vizével, sem pedig az élvezetek lehervasztó áradatával nem szabad nekünk elborítani enged­nünk, mert a forró vizzel megöntözött virág el­hervad, és az ilyen áradattal elboritott ifjúságból nem következhetik utánunk olyan generáció, amely csak annyira is méltó legyen a haza érde­kében küzdeni, mint amennyire mi magunk törek­szünk. Kérném tisztelettel a javaslat elfogadását általánosságban és részleteiben. (Élénk helyeslés, tetszés és taps). Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az ifjúság védelméről a szeszes italok kiszolgáltatása és szórakozóhelyek látogatása terén eímü törvényjavaslatot általános­ságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni í (Igen !) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét, azután szakaszainak sor­számát felolvasni szíveskedjék. Borbély György jegyző (olvassa a törvény­javaslat címét és 1—7. §-ainak sorssámát. A tör­vényjavaslat észrevétel nélkül elfogadtatik.) Elnök : A törvényjavaslat ekként részleteiben is letárgyaltatván, kérdem, hogy a t. Felsőház elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során el­fogadott szerkezetben, igen vagy nem ? (Igen !) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti végszerkezetben elfogadta, miről a Képviselőház értesittetni fog. E törvényjavaslat tárgyalása során a Kép­viselőház két határozatot hozott, melyek a bizott­sági együttes jelentésünk végén vannak ismer­tetve s amelyek elfogadását a mi bizottságunk ajánlja. Kérem a jegyző urat, hogy először a bizottsági jelentésben foglalt 1. számú képviselő­házi határozatot felolvasni szíveskedjék. Borbély György jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. Felsőházat, méltóztat­nak-e ezen képviselőházi határozatra nézve^ a bizottság javaslatát elfogadni, illetőleg az imént felolvasott képviselőházi határozathoz hozzájá­rulni ? (Igen !) Ha igen, kimondom a határoza­tot, hogy a Felsőház az imént felolvasott képvi­selőházi határozathoz hozzájárult s azt országos határozat erejére emeli. Most pedig kérem a jegyző urat, hogy a bizottsági jelentésben foglalt 2. számú képviselő­házi határozatot felolvasni szíveskedjék, Borbély György jegyző (olvassa). Elnök : Kérdem a t. Felsőházat, méltóztatik-e ezen képviselőházi határozatra nézve a bizottsági javaslatot elfogadni, illetőleg az imént felolvasott képviselőházi határozathoz hozzájárulni ? {Igen !) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felső

Next

/
Thumbnails
Contents