Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-32
l Az országgyűlés felsőházának 32. ül egészségének veszélyeztetése nélkül. A fenforgó helyzetben mindenesetre feladatunk az, hogy az ürügyekre ne szolgáltassunk alapot. Egy időben a keleti marhavész miatt, később a ragadós tüdőlob miatt akadályozták meg és korlátozták kivitelünket. Ma nem lehet többé ezekre hivatkozni, mert ez a két betegség nincs többé Magyarországon. Ezidőszerint a száj- és körömfájás és a sertéspestis azok a betegségek, amelyekre hivatkozni szoktak. A feladat tehát e két betegség leküzdése. Itt is bizonyos, hogy csakis az érdekelt államok összefogó munkájával lehet nagy eredményeket elérni, viszont azonban az is kétségtelen, hogy ez a munka akkor lesz részleteiben is eredményes, ba az összes hatósági szakközegek, mint egyetlen testület tagjai hajtják végre szabatosan a központi kormányzat rendelkezéseit. Ezért én teljes bizalommal remélem, hogy a földmivelésügyi minister ur, amint az indokolásban kilátásba helyezte, rövidesen elő fogja terjeszteni a folytatólagos álla mositásra vonatkozó törvényjavaslatot és ezzel be fogja tetőzni azt a nagy művet, amelynek a mostani törvényjavaslattal a jövőre nézve uj biztos és szilárd alapjait lerakta. A törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Gerlóczy Zsigmond őméltósága. Gerlóczy Zsigmond : Nagyméltóságú Elnök ur ! Igen t. Felsőház ! Az állategészségügy ma már jelentékeny ágazata egész közegészségügyünknek, nemcsak ama nagy anyagi érték alapján, amelyet az állatállomány minden államban képvisel és amelynek tudatában természetszerűleg az állatok épségbentartása, egészségének megóvása érdekében ez határozott nemzetgazdasági jelentőségű feladattá vált, nemcsak azért, mert az állatok egészségének elhanyagolása következtében az állatok között különböző betegségek léphetnek fel és terjedhetnek járványszerüleg és ennek következtében a tömérdek állat pusztulásával óriási veszteség éri az egész országot, hanem azért is, mert a preventív intézkedések elhanyagolásával, ami az állategészségügynél nélkülözhetetlenül szükséges, emberek sokaságát is érheti veszedelem, akik az állatok tejével, húsával élnek, akik az állatoktól származó bőrrel, szőrrel és szarunemü anyaggal mint ipari feldolgozásra kerülő anyaggal lépnek érintkezésbe, továbbá veszedelem érheti azokat az embereket is, akik az állatok gondozásával vannak megbizva és azokkal közvetlenül érintkezésben vannak. Mindezek olyan körülmények, amelyek valóban szükségessé teszik, hogy t az állategészségüggyel a legmesszebbmenő részletekig, a legmesszebbmenőén körültekintő óvatossági eljárással minden állam iparkodjék foglalkozni. Ezért ez a törvényjavaslat, amely ma idekerült, amely igazán kiváló munka és amely az állategészségüggyel kapcsolatos minden részletre kiterjed, olyan javaslat, amelyet a Felsőház, azt hiszem, a maga egészében a legnagyobb örömmel üdvözölve el is fog fogadni. (Helyeslés.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Azok után, amiket előttem szóló Hutyra őméltósága, aki az állategészségügynek nemcsak nálunk, hanem külföldön is elismert tekintélye elmondott, nekem az állategészségügyi törvényjavaslat egészéhez különös felszólalásom nem is volna, van azonban egy részlete ennek a törvényjavaslatnak, amely felszólalásra késztet azért, mert abban az eredeti törvényjavaslattal ellenese 1928. évi május hó 2-án, szerdán. 233 tétben olyan módositást látok, amely a közegészségügy rovására történt. Nevezetesen az ebadóra vonatkozó paragrafuson az eredeti, a minister ur őnagyméltósága által decemberben benyújtott szövegtől eltérő változást látok, mert a Képviselőház igy tartotta jónak azt elfogadni. Én teljesen megértem és hozzájárulok ahhoz a véleményhez, amelyet Hutyra Őméltósága mondott abban a tekintetben, hogy az ebadónak tulajdonképen az volna a rendeltetése, hogy az ebből befolyó összeget tisztán csak a veszettség elleni védekezésre fordítsák. Ez helyes ! De talán nem méltóztatott az igen t. előttem szólónak mérlegelni azt, hogy ebből az ebadóból olyan nagy összegek folynak be, — legalább is ugy értelmeztem szavait, —... (Hutyra Ferenc ! Az teszi megokolttá !) akkor annál jobb, mert ebben a tekintetben egy véleményen vagyunk. T. i. az ebadó óriási Összegeket juttat a vármegyéknek rendelkezésére, amely összegeket a régi törvény értelmezésében és már 22 év óta a földmivelésügyi ministerium által kiadott körrendelet értelmében nagyon szépen felhasználták mindenféle olyan általános egészségügyi célokra, amelyek valóban nagy értéket jelentettek. Most, ha a törvényjavaslat 37. §-ának a Képviselőház által elfogadott értelmezése és szövegezése törvényerőre emelkedik, ezektől az összegektől a vármegye elesik. Érdeklődtem ebben az irányban és hallottam nagyon nagy számban kiváló vidéki orvosoktól, kórházigazgatóktól, megyei főorvosoktól, hogy az ebadóból befolyt összeg csakugyan igen jelentékeny segítséget nyújt a vidéken a különböző egészségügyi célok előmozdítására, amelyet a régi rendelkezések értelmében, t. i. a régi, 1906-ban kelt földmivelésügyi ministeri rendelet szerint, fel lehetett használni felerészben állategészségügyi, felerészben pedig közegészségügyi és közigazgatási célokra. Most az uj törvényjavaslat ezt egyszerűen megváltoztatta. A Képviselőház által elfogadott 37. § ezt olyképen változtatta meg, - nem igy terjesztette elő a minister ur őnagyméltósága a törvényjavaslatot, de a Képviselőház ugy változtatta meg, — hogy az ebadóból befolyó jövedelem a törvényhatóságot illeti, de azt csak állategészségügyi és állattenyésztési dologi kiadásokra szabad fordítania. Én elsősorban apellálnék a Felsőháznak azokra az igen t. tagjaira, akika vármegyék részéről ülnek itt a Felsőházban, és általában azokra, akik mint birtokosok az ebadóból befolyó összegeknek a régi rendszer szerint való felhasználásának üdvös hatását okvetlenül észrevehették ; észrevehették, hogy ezek az összegek mennyi sokféle jótékony közegészségügyi célt szolgáltak. Tudok olyan adatokról, amelyekben sok ezer pengőről történik emlités, t. i. sok ezer pengőt fordítottak olyan egészségügyi célokra, amelyek nem kizárólag állategészségügyi vonatkozásúak. Teszem pl. a Csanád-Arad és Torontál vármegye törvényhatósága 5000 pengőt juttatott a tuberkulózis elleni küsdelem alapjának, emellett jelentékeny összeggel támogatta a Stefánia Szövetségnek anya- és csecsemővédelmi mozgalmát, továbbá a Zsófia gyermekszanatóriumnak és a Nyomorék Gyermekek Otthonának is adott és még kulturális célokra is juttatott. Mindezt az ebadóból rendelkezésére álló összegből tette. Tudok arról is, hogy egyes vidéki orvosokat, körorvosokat, akik olyan ismeretekkel, nyelvismeretekkel rendelkeztek, hogy külföldre mehettek volna tanulmányútra, de a maguk pénzén ezt nein tehették volna meg, támogattak ilyen tanulmányúiban. Továbbá a fővárosba kül nböző tanfolyamokra: orvosi továbbképző tanfolyamokra idejövő vidéki orvosokat, tisztiorvosi tanfolyamra, iskolaorvosi 35*
