Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-32

228 Az országgyűlés felsőházának 32, vényben megemlítve, sokszor még fontosabbak, mint emezek. Maguknak a magyar királyi állatorvosoknak működése majdnem egészen kimerült a külföld felé irányuló állat- és állati nyerstermény-szállítmányok egészségügyi ellenőrzésében, a zárlatok elrendelésében, azok ellenérzésében, nyilvántartásokban, jelentések elkészítésében, ellenben nem foglalkoztak vagy csak kevéssé foglalkoztak a magángyakorlattal és kevés figyelemben részesültekegyéb betegségek. Hogy ezek mennyire fontosak, elég ebben a tekintetben utalnom az elvetélésre, a meddőségre, a fiatal állatok betegségeire, amelyek évről-évre fokozódó súlyos károkat okoznak a mezőgazdaságban, utalhatok a jelentőségükben mindinkább emelkedő baromfibetegségekre, azokra a betegségekre, amelyek a helytelen takarmányozásból származnak stb. Ezek a kormányzat részéről alig részesültek figyelemben, mert nem voltak a törvényben megemlítve. A magyar állatorvosok tulajdonképen állatorvosi rendőri teendőket végeztek, amit még jobban kirivóvá tett az, hogy egy időben egyenruhát voltak kötelesek viselni a katonaihoz hasonló rangjelzésekkel. Ez, valamint az a körülmény, hogy az ő eljárásuk nyomán sokszor bizonyos károsodások, hátrányok érték a gazdákat, — igy a zárlatok alkalmával — bizony nem igen tette rokonszenvessé működésüket, pedig erjől ők igazán nem tehetnek, hiszen csak kötelességüket teljesítették és nem ők az okai annak, r hogy a törvények, a rendeletek ilyen kevéssé kedvező ténykedéseket bíznak reájuk, Ujabban azonban ebben a tekintetben lényegesen javult a helyzet, az állatorvosok mindinkább kezdenek foglalkozni a gyakorlattal és ez nézetem szerint helyesen is van igy. Szerintem az állatorvosnak elsősorban orvosnak kell lennie, akinek feladata a törvényes rendelkezések végrehajtásán kivül és a beteg állatok gyógyítása mellett tanácsokkal, útbaigazításokkal^ támogatni a gazdákat a fiatal állatok felnevelése, az állatok takarmányozása, az állattenyésztés fejlesztése tekintetében, mert igy szerzi meg a bizalmat a gazdaközönség részéről és ilyen módon könnyebbé válik a helyzete akkor is, amikor a gazdára nézve kellemetlen intézkedést kell a hatótág részéről végrehajtania. Egynéhány betegséget már az előbb bátor voltam megemlíteni. Hogy ezek mennyire fontosak, kitűnik abból, hogy Németországban külön egyesület alakult a fiatalkorú állatok betegségeinek tanulmányozására. Nálunk is nagyfigyelmet kellene fordítani reájuk, és hogy ebben a tekintetben milyen eredményeket lehet elérni, ha megfelelő módon megszerveztetnék és végrehajtatnék a munka, erre nézve nagyon tanul»ágos a mételykór-járvány, amely a közelmúltban, a télen és tavasszal pusztított. A járvány egészen készületlenül találta ugy a ministeriumot, mint a szakembereket, mert a mételykór mint a juhok betegsége volt ismeretes, és egészen szokatlan volt — és az irodalomban is alig volt ismeretes^ ez, — hogy egyszerre nagy tömegekben megtámadja a szarvasmarhákat. Ennek ellenére a központi kormányzat rögtön felismerte a nagy veszedelmet, megindította a propagandát és a küzdelmet a baj leküzdésére és ebben nagyon lelkes munkatársakra talált a vármegyei hatóságok képviselőiben, a lelkészekben, a tanítókban és természetesen az állatorvosokban. Ennek a lelkes propagandának és megszervezett munkának, — amihez még hozzájárult az is, hogy a földmivelésügyi minister ur a szegény gazdák részére a szükséges gyógyszert féláron bocsátotta rendelkezésre — az lett az eredménye, hogy ősztől tavaszig 72.000 szarvasmarhát, 90.000 juhot gyógyítottak és ezek 3—4% kivételével meg is gyóése 1928. évi május hó 2-án, szerdán. gyúltak. Ezzel tehát igen nagyértékü állatállományt mentettek meg az országnak. Mint említettem, ebben a munkában nagy lelkesedéssel vettek részt a hatósági emberek, a lelkészek, de ki kell emelnem az állatorvosok munkáját azért, mert tagjai a közelmúltban igen előkelő helyről is erős támadásban részesültek. Erre nézve meg kell emtitenem, hogy egyebek között, a kampány folyamán 324 állatorvos 1702 községben 2087 előadást tartott. Igen sok helyen teljesen dijtalanul végezték munkájukat és Zala vármegye állatorvosi kara egyhangú megállapodással elhatározta, hogy az összes vármegyei állatokat teljesen dijtalanul kezeli és vizsgálja. Azt hiszem, hogy hasonló alkalmakkor a jövőben is hasonló módon meg fogja állani helyét az állatorvosi kar, mert ismerem a tagjait, hiszen majdnem kivétel nélkül tanítványaim voltak és tudom, hogy megvan bennük a jószándék és a törekvés, hogy a közérdeket szolgálják.' Meg vagyok róla győződve, hogy hasonló megszervezéssel és hasonló irányitással a jövőben is nagy feladatokat lehet megoldani. Hogy azonban az eredmények valóban kedvezően alakuljanak, annak több előfeltétele is van. Az egyik a szakszerű irányítás és vezetés a központi kormányzat részéről. A legtávolabbról sem akarom érinteni azoknak a részemről őszintén nagyrabecsült és nagyon tisztelt ministeriális tisztviselő uraknak személyét, akik az állategészségügyeknek élén álltak és állanak, mert hiszen, ha örömmel és szivesen ismerjük el állategészségügyünk szép, örvendetes haladását a múltban és a jelenben, akkor ezért természetesen őket is igen lényeges részben megilleti az érdem és az elismerés. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy az állategészségügyi törvény túlnyomó részben szakkérdésekkel foglalkozik, túlnyomó részben szakszerű elbirálást igénylő kérdések elbírálásáról, elintézéséről van szó a törvényben és rá kell mutatnom arra, hogy külföldön mindenütt állatorvosok állanak az állategészségügyi igazgatás élén, Magyarország pedig, tudtommal, az egyetlen állam (Gr. Hadik János: Jogászok !), ahol az állatorvosok, egyetlen kivétellel, csak mint berendelt szakemberek vesznek részt az állategészségügyi igazgatásban, korlátolt hatáskörrel. Pedig a magyar állatorvosi kar nem áll mögötte a külföldi állatorvosi karoknak s azért nem lehet elzárkózni e kar tagjai kívánságának jogosultságától és méltányosságától, midőn azt óhajtják, hogy közülök azok, akik szaktudásuk, általános műveltségük, szélesebb látókörük révén erre alkalmasak, épugy mint erdészek, orvosok és mérnökök, magasabb vezetőállásokat is betölthessenek. De a szakszerű középponti irányítás olyan értelemben is szükséges, hogy legyenek specialista szakemberek, akik bizonyos fontos feladatok irányítására, vezetésére, végrehajtására hivatottak. Az állatorvosi tudomány ma már éppen ugy, mint az orvosi tudomány, annyira fejlett, hogy lehetetlen egyes embertől elvárni, hogy ennek a tudománynak minden apró részletében egyformán táiékozva legyen. Pedig bizonyos feladatok végrehajtásához éppen az ilyen speciális részlettudás is szükséges. Amidőn néhány évtizeddel ezelőtt Magyarországon a trachoma veszedelmes mértéket kezdett ölteni az emberek között, külön specialista szakembert, szemészorvost biztak meg az az ellen való védekezéssel s ennek meg is lett az eredménye. Itt is szükség volna erre, mert hiszen a feladatok bőven kínálkoznak. Szóba jön a gumókor gyérítése és irtása, itt vannak a baromfibetegségek, esetleg az állatbiztosítás szervezése és más betegségek ellen való küzdelem. Mind olyan kérdések, amelyeket akkor lehet nagyobb