Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-30

Az országgyűlés felsőházának 30. ülése 1928. évi március hó 22-én, csütörtökön,. 201 Igen t. Felsőház! Ez a rendelkezés, meggyőződésem szerint, szükséges és ez nem zavarja meg a jogrendet és jogbiztonságot oly módon, hogy a biróságok megterhelésével járna. Méltóztassék azokra az időkre gondolni, amely időkben a valorizációs lehetőségekről, a valorizációról még egyáltalában nem volt szó. Méltóztassék gondolni — mondjuk — az 1919-től 1923 július 1-éig terjedő időre, amikor a valorizációs lehetőségek még ki voltak zárva. Az akkori követelések iránt inditott perekben elutasító ítélet,^ vagy pedig névleges értékben marasztaló ítélet hozatván, természetes és igazságos az, hogy most, amikor a valorizáció lehetősége megállapíttatik, ez a lehetőség ezekre az ítéletekre is vonatkozzék. Ugyanez áll a névértékben már teljesített követelésekre is, amennyiben itt a határt az szabja meg, hogy a hitelező anyagi romlását vonná maga után a valorizáció. Egy kényes kérdése van az igen t. felsőházi tag urnák, nevezetesen az, hogy akkor, amikor a jelzáloggal nem biztosított követelések tekintetében a törvényjavaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy a fentartáson túl elmegy a hitelező bonifikálásában addig-, hogy amikor az ő anyagi romlása bekövetkezik, akkor valorizációt enged, — azt kérdi az igen t. felsőházi tag ur, hogy a 29. §-ban megemlített jelzálogos követelésekre ugyanez a rendelkezés miért nem vonatkozik. Igen t. Felsőház! A jelzálogos követelésekre vonatkozóan a beszédem általános részében elmondott elementumok fölé és mellé még egy posztulátum kell hogy csatoltassék: ez pedig az, hogy nekünk mindent el kell követnünk és minden intézkedést óvatosan biráhV alá kell vennünk abban a tekintetben, hogy telekkönyveink közhitelét, biztonságát n© zavarjuk. Ha mármost mi jelzálogos követelést engedünk valorizálni, és ennek a valorizált összegnek ugyanazt a ranghelyet biztosítjuk, amely a nominális eredeti követelésé volt, akkor ez azt jelenti, hogy egy jelzálogos követelés, amely eredetileg ezer koronával volt bekebelezve^ és ezer korona névértékkel szerepel, a valorizáció után 14, esetleg 15 milliós tételben fog szerepelni. De felteszem az esetet, hogy ez után az ezer koronás bekebelezés után van még több, nem tudom, milyen értékű bekebelezés. Ha én egy utólagos valorizációval az első helyen álló bekebelezett értéket felemelem, akkor ezzel rontom a következő jelzálogos hitelező helyzetét, ezzel bizonytalanná teszem az egész telekkönyvi helyzetet és bizonytalanná tévén a telekkönyveket általában, megszűnik a hitelalap, amelyen ennek a közgazdaságnak élete nyugszik. Épen ezért, amig a magánjogi egyéb követeléseknél el tudok menni eddig a határig, itt a telekkönyvek közhitelének és biztonságának érdekében nem lehet igazságosan továbbmenni, mint ahogy a törvény is rendelkezik, hogy a valorizált követelés az első követelés után már bekebelezett hitelezők utáni rangsorban kebeleztessék be. Szőke Gyula igen t. felsőházi tag ur szóvátette ugyancsak a 28. § utolsó bekezdésében foglalt biztositéki jelzálog kérdését. Megnyugtathatom az igen t. felsőházi tag urat, ugy amint már a bizottsági ülésen is megtettem, hogy a biztositéki jelzálog kifejezés nem a jelzálogjogról szóló törvényben statuált biztositéki jelzálogjogról rendelkezik, hanem a telekkönyvi rendtartásban és a végrehajtási törvényben emiitett keretbiztositéki jelzálogra vonatkozik, és e tekintetben készséggel igérem meg és jelentem ki, hogy a végrehajtási utasításba megfelelő rendelkezést fogok felvenni. Még egy kérdéssel akarok foglalkozni, nevezetesen Pap József igen t. felsőházi tag urnák a záloglevelek valorizálása kérdésében elfoglalt álláspontjával és beterjesztett határozati javaslatával. A magam részéről azt a felfogást, azt a határozati javaslatot, amely a záloglevelek valorizálását követeli, magamévá nem tehetem és ehhez nem járulhatok hozzá. Nem járulhatok hozzá azért, mert őméltósága megjelöli azt a módot, hogyan gondolja ő a záloglevelek valorizálását lehetőnek, — egyébként ez nem is lenne lehető — ez a mód azonban kizárja azt, hogy erről a kérdésről nagy káosz, nagy zavar felidézése nélkül lehessen beszélni. Nevezetesen a felsőházi tag ur azt proponálja, hogy a záloglevelek a kibocsátó pénzintézetek által valorizáltatván, a kibocsátó pénzintézetek forduljanak azután a jelzálogtulajdonosok ellen és követeljék a jelzáloglevelekre biztosítékul lekötött jelzálogi követeléseknek valorizálását szintén a birtokoson. Ez a mód egy lehetetlen megoldási mód. Ma már minden, a záloglevél-kibocsátásnak alapját képező jelzálogos követelésnek akkori redintegrálásához visszatérni nem lehet. Nem lehet azért, mert ha feltesszük is azt, hogy a jelzálogtulajdlbnos jkifizettel záloglevéltartozását akkor és tehermentes volt az ingatlana, a mai gazdasági helyzetben azonban, azt hiszem, nagyon kevés gazda az, aki az akkor szerzett tehermentes állapotot a mai napiig meg tudta tartani. Mármost a valorizációt megelőzőleg jönnek ezek az uj jelzálogos tartozások. Hogy konkurál ez a kettő együtt, hogyan oldható ez meg? Ezt nem tudom elképzelni. Más kérdés is van azonban itt. Például mi történik akkor, ha az a jelzálogtulajdonos, aki kiűzette a maga záloglevelét, azt a birtokát, amely a záloglevél biztosítására le volt kötve, már eladta másnak, és az harmadik jóhiszemű szerző kezében van? Ezt a kérdést megoldani és megadminisztrálni ilyen módon nem lehet. Ebből lehet egy telekkönyvi és hitelkrizist és káoszt csinálni, azonban ezt ilyen módon megoldani nem lehet. Nem beszélek arról, hogy ennek a kérdésnek tapétára hozatala és esetleges pozitív megoldása azután egyéb állampapírok tekintetében milyen konzekvenciákat vonna maga után. Mindezekre tekintettel azt hiszem, hogy mindazokra a dolgokra, amelyek problematikusak voltak ebben a kérdésben, a magam észrevételeit megtettem. Ezeknek előrebocsátásával mély tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságában a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. T. Felsőház! Mielőtt a törvényjavaslat részletes tárgyalására áttérnénk, jielentem, hogy a Felsőház pénzügyi, közjogi és törvénykezési bizottsága a bizottsági tárgyalás során kétrendbeli határozati javaslatot fogadott el. Ezeket a határozati javaslatokat a részletes tárgyalás megkezdése előtt külön-külön fogom