Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-30

Âz országgyűlés felsőházának SO. ülése ségeket, amelyek gazdasági,, szociális és kul­turális életünket alátámasztják. Nem mondom, lehetnek tételek, amelyeket kifogásolni lehet, végeredményben azonban nyugodtan vállaljuk a felelősséget. Hiszen tel­jesen érthető, hogy egyes tételeknél vannak és lehetnek nézeteltérések. De ebből a szem­pontból nyugodtan vállalom a felelősséget Ba­logh Elemér őméltósága beszédével kapcsolat­ban azért is, amit hiteléletünk érdekében tet­tünk. Lehetnek különböző nézetek a szövetke­zetekről, de igenis abban, hogy a szövetkeze­tek a mai gazdasági életnek nélkülözhetetlen organizatórikus szervei, mindenkinek egyet kell értenie. (Ugy van! Ugy van!) Ha pedig tényleg oda fejlődött à dolog, hogy a szövetke­zetek talán erősebb állami támogatásra szo­rultak, ennek nem ők voltak az okai, hanem azok az idők, amelyek mindent elpusztítottak. De én nem hiszem, hogy bárki nem tette volna meg ugyanazt, amit a mai kormány ebben a kérdésben megtett. Igenis, nekünk alá kellett támasztanunk á szövetkezeteket, amint alá­támasztottuk a gazdasági életet más vonatko­zásaiban is és én innen visszautasítok minden olyan vádat, amely a kormányt egyoldalúság­gal illeti. Lehet, hogy különböző formában tet­tük meg azt, amit meg lehetett tenni, de meg­tettünk mindent és egyforma mértékkel mér­tünk az egész gazdasági élet számára. (Ugy van! Ugy van!) Mert az, hogy felszabadítottuk a kereskedelmet, sokkal nagyobb lépés volt minden más lépésnél a kereskedelem javára, amikor pedig a Nemzeti Bank megalakult és fényesen vezeti üzleti politikáját, amelynek alapja tulajdonkópen a kereskedelmi váltó, ez a kereskedelemnek és egyúttal az iparnak szol­gált javára, a vámpolitika pedig az ipart moz­dította elő. Ne tegyen tehát senki szemrehá­nyást azért, ha a másik oldalon a. mezőgazda­ságnak is a segítségére mentünk (Élénk helyes­lés és éljenzés.) és ezzel kapcsolatban olyan szervezetnek is, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges gazdálkodás szempontjából. (Élénk helyeslés) De ugyanekkor azt is le kell szegeznem, hogy amennyire indokolt volt egy ideig a hi­teléletnek és szövetkezeti működésnek ez az alátámasztása, — mert amikor a Pénzintézeti Központot alátámasztottuk nem csekély ösz­szeggel, akkor tulajdonképen az összes pénzin­tézeteknek mentünk a segitségére, — épen ugy határt is kell szabni ennek az állami támoga­tásnak. Én nem vagyok hive annak, — és ezt le kell szegeznem, — hogy a szövetkezeti esz­mét ugy fogják fel, hogy az semmi egyéb, mint csak az, hogy az állam ezeket az intézményeket megfelelő hitellel támogassa. Éreznie kell a társadalomnak, hogy a szövetkezeti eszmében akkor van igazi erő, ha önmaga épiti fel a szövetkezetet. (Ugy van! Ugy van!) Az állam nyújthat bizonyosfoku segítsé­get, de kijelentem, hogy a jövőben nem leszek hajlandó semmiféle támogatást adni a szövet­kezeteknek, ha nem látok a társadalom részé­ről is megfelelő áldozatkészséget. (Élénk he­lyeslés.) Ez az egyik. A másik a következő. Sajnos, a mi mai gazdasági életünkben — nem akar ez senki ellen vád lenni — mindenütt mu­tatkoznak kilengések és elfajulások, itt-ott ki­sebb, vagy nagyobb mértékben. A szövetkeze­tet vissza akarom vinni eredeti eszméjére» (Élénk helyeslés.) hogy tisztán altruisztikus intézmény legyen. Maradjanak meg eredeti eszméjüknél és vonják le annak előnyös vagy akár hátrányos következményeit is az egész vonalon és akkor ellensúlyozni tudják azokat FELSŐHÁZI NAPLÓ. H. '928. évi március hő 22-én, csütörtökön. ÍÖ? a támadásokat, amelyek más oldalról jelent­keznek. (Báró Szterényi József: Ez ellen nem is lehet senkinek észrevétele!) Ez vezeti a kor­mányt, amikor törvényhozási utón akarja a kérdést rendezni. Ezekre most nem térek ki, de kijelentem, hogy a kormány lehetőleg még ebben az ülésszakban ezt a kérdést elvileg rendezni akarja és ezen az alapon akarja egész­ségessé tenni a szövetkezeti eszmét, amely szé­pen bevált a múltban. Hiszen itt van Balogh őméltósága, akihez évtizedek munkája fűző­dik, aki szép szövetkezeti életet teremtett. A régi vezérek fognak bennünket legjobban meg­érteni és ők fognak nekünk ezekben a kérdé­sekben elsősorban támogatásunkra süetni. A szociális kérdésekre is rá kell, hogy tér­jek. Gróf Hadik őexcellenciája rámutatott arra, hogy ez a helyes valorizáció egyik módja. Tényleg ma nem foglalkozni szociális kérdésekkel, nem törekedni ezeknek a megol­dására, a legerősebb aláásása volna a mai tár­sadalmi rendnek. (Ugy van! Ugy van!) Nem lehet tagadni, akármenyire szemet akarunk is hunyni, hogy itt meg vannak azok az akna­munkák és azok a titokban dolgozó erők, — nemcsak nálunk, hanem a külföldön is — ame­lyek mai társadalmunkat meg akarják in­gatni. Nem lehetséges, hogy ezt közömbösen nézzük. Ma a szociális kérdésektől elzárkózni a legnagyobb hiba lenne. Ha van valami szép. ha van valami lélekemelő ebben a kérdésben, akkor ez az, hogy azok a társadalmi rétegek, karolják fel elsősorban ezt a kérdést, amelyek példát akarnak adni avval, hogy belátva saját kedvezőbb helyzetüket, a gyengébbeknek segitségére sietnek. (Élénk helyeslés.) Ez jel­lemzi a magyar törvényhozást és kell, hogy megértse a munkásság is, hogy itt nincsenek meg azok az ellentétek, amelyeket kiélezni ki­kivánnak; itt egészen egyforma melegen érez mindenki a munkásság sorsa iránt, csak egyet kivan, hogy ők is ugyanolyan nemzethü pol­gárai legyenek az országnak, mint mindenki más, (Ugy van! Ugy van!) és akkor együttes erővel meg fogjuk oldani ezeket a nehéz kér­déseket. (Helyeslés jobbfelöl.) Azért emiitettem fel ezeket a kérdéseket, mert nagyjában ezek voltak azok a problémák, amelyeket én megjelöltem mint olyanokat, amelyek ma jelentkeznek, amelyek sürgetően kopogtatnak, amelyek megoldást kivannak. Lehet felfogásbeli különbség abban a tekintet­ben, hogy melyik a sürgősebb, melyik kevésbé sürgős. De én ugy érzem, hogy végeredmény­ben ezek a sürgősebb kérdések, mert ezáltal tudjuk a társadalmat, gazdasági életünket meg­erősiteni és alkalmassá tenni a későbbi nehéz problémák megoldására. Hiába próbálunk ma másféle megoldásokat keresni, amelyek ezek­nek a kérdéseknek megoldását kizárják, vagy elhalasztják, vagy nem teszik lehetővé, nem fogunk eredményt elérni. Teljesen igazat adok abban a kérdésben Szterényi őexcellenciájának, hogy lehet beszélni a tempó kérdéséről. Itt is találhatja valaki a tempót rohamosnak, a má­sik pedig kevésbé gyorsnak. Hiszen ugy vettem észre, hogy a mélyen t. Felsőház hangulatában is az nyilvánult meg egypár kérdésben, hogy keveselni méltóztattak a felhasznált összege­ket. Én is azt mondom, hogy bizonyos rendszert kell belevinni a kérdésekbe és a magunk részé­ről törekszünk is erre a rendszerre. A mai gaz­dasági helyzetben én — ezt aláhúzom —• fonto­sabbat. mint a gazdasági életnek segitését, nem ismerek. (Helyeslés.) Ebben az irányban tár­gyalunk. Itt nagy kérdések vannak, amelyek megoldásra várnak. Ne méltóztassék rossz né­3Q

Next

/
Thumbnails
Contents