Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-30

Âz országgyűlés felsőházának SO. ülése ségeket, amelyek gazdasági,, szociális és kulturális életünket alátámasztják. Nem mondom, lehetnek tételek, amelyeket kifogásolni lehet, végeredményben azonban nyugodtan vállaljuk a felelősséget. Hiszen teljesen érthető, hogy egyes tételeknél vannak és lehetnek nézeteltérések. De ebből a szempontból nyugodtan vállalom a felelősséget Balogh Elemér őméltósága beszédével kapcsolatban azért is, amit hiteléletünk érdekében tettünk. Lehetnek különböző nézetek a szövetkezetekről, de igenis abban, hogy a szövetkezetek a mai gazdasági életnek nélkülözhetetlen organizatórikus szervei, mindenkinek egyet kell értenie. (Ugy van! Ugy van!) Ha pedig tényleg oda fejlődött à dolog, hogy a szövetkezetek talán erősebb állami támogatásra szorultak, ennek nem ők voltak az okai, hanem azok az idők, amelyek mindent elpusztítottak. De én nem hiszem, hogy bárki nem tette volna meg ugyanazt, amit a mai kormány ebben a kérdésben megtett. Igenis, nekünk alá kellett támasztanunk á szövetkezeteket, amint alátámasztottuk a gazdasági életet más vonatkozásaiban is és én innen visszautasítok minden olyan vádat, amely a kormányt egyoldalúsággal illeti. Lehet, hogy különböző formában tettük meg azt, amit meg lehetett tenni, de megtettünk mindent és egyforma mértékkel mértünk az egész gazdasági élet számára. (Ugy van! Ugy van!) Mert az, hogy felszabadítottuk a kereskedelmet, sokkal nagyobb lépés volt minden más lépésnél a kereskedelem javára, amikor pedig a Nemzeti Bank megalakult és fényesen vezeti üzleti politikáját, amelynek alapja tulajdonkópen a kereskedelmi váltó, ez a kereskedelemnek és egyúttal az iparnak szolgált javára, a vámpolitika pedig az ipart mozdította elő. Ne tegyen tehát senki szemrehányást azért, ha a másik oldalon a. mezőgazdaságnak is a segítségére mentünk (Élénk helyeslés és éljenzés.) és ezzel kapcsolatban olyan szervezetnek is, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges gazdálkodás szempontjából. (Élénk helyeslés) De ugyanekkor azt is le kell szegeznem, hogy amennyire indokolt volt egy ideig a hiteléletnek és szövetkezeti működésnek ez az alátámasztása, — mert amikor a Pénzintézeti Központot alátámasztottuk nem csekély öszszeggel, akkor tulajdonképen az összes pénzintézeteknek mentünk a segitségére, — épen ugy határt is kell szabni ennek az állami támogatásnak. Én nem vagyok hive annak, — és ezt le kell szegeznem, — hogy a szövetkezeti eszmét ugy fogják fel, hogy az semmi egyéb, mint csak az, hogy az állam ezeket az intézményeket megfelelő hitellel támogassa. Éreznie kell a társadalomnak, hogy a szövetkezeti eszmében akkor van igazi erő, ha önmaga épiti fel a szövetkezetet. (Ugy van! Ugy van!) Az állam nyújthat bizonyosfoku segítséget, de kijelentem, hogy a jövőben nem leszek hajlandó semmiféle támogatást adni a szövetkezeteknek, ha nem látok a társadalom részéről is megfelelő áldozatkészséget. (Élénk helyeslés.) Ez az egyik. A másik a következő. Sajnos, a mi mai gazdasági életünkben — nem akar ez senki ellen vád lenni — mindenütt mutatkoznak kilengések és elfajulások, itt-ott kisebb, vagy nagyobb mértékben. A szövetkezetet vissza akarom vinni eredeti eszméjére» (Élénk helyeslés.) hogy tisztán altruisztikus intézmény legyen. Maradjanak meg eredeti eszméjüknél és vonják le annak előnyös vagy akár hátrányos következményeit is az egész vonalon és akkor ellensúlyozni tudják azokat FELSŐHÁZI NAPLÓ. H. '928. évi március hő 22-én, csütörtökön. ÍÖ? a támadásokat, amelyek más oldalról jelentkeznek. (Báró Szterényi József: Ez ellen nem is lehet senkinek észrevétele!) Ez vezeti a kormányt, amikor törvényhozási utón akarja a kérdést rendezni. Ezekre most nem térek ki, de kijelentem, hogy a kormány lehetőleg még ebben az ülésszakban ezt a kérdést elvileg rendezni akarja és ezen az alapon akarja egészségessé tenni a szövetkezeti eszmét, amely szépen bevált a múltban. Hiszen itt van Balogh őméltósága, akihez évtizedek munkája fűződik, aki szép szövetkezeti életet teremtett. A régi vezérek fognak bennünket legjobban megérteni és ők fognak nekünk ezekben a kérdésekben elsősorban támogatásunkra süetni. A szociális kérdésekre is rá kell, hogy térjek. Gróf Hadik őexcellenciája rámutatott arra, hogy ez a helyes valorizáció egyik módja. Tényleg ma nem foglalkozni szociális kérdésekkel, nem törekedni ezeknek a megoldására, a legerősebb aláásása volna a mai társadalmi rendnek. (Ugy van! Ugy van!) Nem lehet tagadni, akármenyire szemet akarunk is hunyni, hogy itt meg vannak azok az aknamunkák és azok a titokban dolgozó erők, — nemcsak nálunk, hanem a külföldön is — amelyek mai társadalmunkat meg akarják ingatni. Nem lehetséges, hogy ezt közömbösen nézzük. Ma a szociális kérdésektől elzárkózni a legnagyobb hiba lenne. Ha van valami szép. ha van valami lélekemelő ebben a kérdésben, akkor ez az, hogy azok a társadalmi rétegek, karolják fel elsősorban ezt a kérdést, amelyek példát akarnak adni avval, hogy belátva saját kedvezőbb helyzetüket, a gyengébbeknek segitségére sietnek. (Élénk helyeslés.) Ez jellemzi a magyar törvényhozást és kell, hogy megértse a munkásság is, hogy itt nincsenek meg azok az ellentétek, amelyeket kiélezni kikivánnak; itt egészen egyforma melegen érez mindenki a munkásság sorsa iránt, csak egyet kivan, hogy ők is ugyanolyan nemzethü polgárai legyenek az országnak, mint mindenki más, (Ugy van! Ugy van!) és akkor együttes erővel meg fogjuk oldani ezeket a nehéz kérdéseket. (Helyeslés jobbfelöl.) Azért emiitettem fel ezeket a kérdéseket, mert nagyjában ezek voltak azok a problémák, amelyeket én megjelöltem mint olyanokat, amelyek ma jelentkeznek, amelyek sürgetően kopogtatnak, amelyek megoldást kivannak. Lehet felfogásbeli különbség abban a tekintetben, hogy melyik a sürgősebb, melyik kevésbé sürgős. De én ugy érzem, hogy végeredményben ezek a sürgősebb kérdések, mert ezáltal tudjuk a társadalmat, gazdasági életünket megerősiteni és alkalmassá tenni a későbbi nehéz problémák megoldására. Hiába próbálunk ma másféle megoldásokat keresni, amelyek ezeknek a kérdéseknek megoldását kizárják, vagy elhalasztják, vagy nem teszik lehetővé, nem fogunk eredményt elérni. Teljesen igazat adok abban a kérdésben Szterényi őexcellenciájának, hogy lehet beszélni a tempó kérdéséről. Itt is találhatja valaki a tempót rohamosnak, a másik pedig kevésbé gyorsnak. Hiszen ugy vettem észre, hogy a mélyen t. Felsőház hangulatában is az nyilvánult meg egypár kérdésben, hogy keveselni méltóztattak a felhasznált összegeket. Én is azt mondom, hogy bizonyos rendszert kell belevinni a kérdésekbe és a magunk részéről törekszünk is erre a rendszerre. A mai gazdasági helyzetben én — ezt aláhúzom —• fontosabbat. mint a gazdasági életnek segitését, nem ismerek. (Helyeslés.) Ebben az irányban tárgyalunk. Itt nagy kérdések vannak, amelyek megoldásra várnak. Ne méltóztassék rossz né3Q