Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-30
Az országgyűlés felsőházának 30. ülése 1928. évi március hó 22-én, csütörtökön, Báró Wlassics Gyula és gróf Széchenyi Bertalan elnöklete alatt. lYirgyái : Elnöki előterjesztések. — Egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : Szőke Gyula, Nagy Ferenc, Balogh Elemér, Bud János ós Pesthy Pál. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapitása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Bud János, Pesthy Pál. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 5 perckor.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést (megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Dátni Balázs, a felszólalók jegyzéséire pedig Wekerle Sándor jegyző urat kérem fel. T. Ház! Bemutatom gróf Cziráky László felsőházi tag megbízólevelét. A megbizólevél megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatik az igazoló bizottságnak. Napirend szerint következik az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Szőke Gyula, őméltósága! Szőke Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Ha az átértékelésről szóló törvényjavaslathoz az előttem felszólalt pénzügyi kiválóságok után felszólalni vagyok bátor, teszem azért, mert egyrészt az átértékelés tekintetében kiválnom elvi álláspontomat leszögezni, más részről a törvényjavaslatra olyan megjegyzéseket kívánok tenni, amelyek a gyakorlati élet szempontjából a végrehajtás tekintetében okvetlenül fontosak. Maga az pénz értékcsökkenése nem uj dolog. Ezt minden háború után tapasztalták, és a történelem bizonyítja, hogy devalvációval minden háború után számolni kell. Ez a devalváció a mostani világégés után természetszerűleg következett be, és bekövetkezett anélkül, hogy ezt a kormánynak expiressis verbis el kellett volna rendelni. Ez a különbség: a száz evvel ezelőtti és a mostani devalváció között, és ez könnyítette meg azt, hogy a mostani háború után viszony lajr sokkal hamarább tudtak a kedélyek megnyugodni és a gazdasági élet könnyebben tudott megfelelő mederbe jönni, mindamellett, hogy nálunk Trianon az országot megcsonkította és gazdaságilag teljesen tönkretette. Ha ezzel a ténnyel számolunk, számolnunk kellett azzal is, hogy mindazok a tartozások és FELSŐHÁZI NAPLÓ. II. követelések, amelyek a korona aranyértéke idejében keletkeztek és mindazok, amelyek a pénzérték állandó esése idejében keletkeztek, teljesítéskor értékükben bizonyos eltolódást fognak szenvedni. Számolni kellett azzal is, hogyha elfogadjuk azt a teóriát, hogy a korona annyi mint korona, tehát hogy a korona az, aranyértékű korona helyett a, mindenkori forgalmi értékének megfelelően, tehát csak számszerűleg számítandó, olyan óriási eltolódások keletkeznek a magángazdaságokban és a magángazdaságoknak az állammal való relációjában, amelyek a legtöbb esetben az egyedeknek tönkretételét fogják maguk után vonni. Ezzel a ténynyel azonban nemcsak nekünk kellett számolnunk, de amint látjuk, az egész világ számolt vele akkor, amikor minden állam azt az álláspontot foglalta el, hogy a törvénybe iktatott pénze ne a törvényben biztosított értékben, hanem niapiértékben vétessék számításba. Ha megtehették ezt a győző államok, annál inkább megtehettük mi, akiket a trianoni béke erre kényszeritett. Látjuk azonban, hogy a győző államok ezt az elvet nem követték mindig, és Szterényi őexcellenciája beszédében rá is mutatott azokra az esetekre, amikor a győző államok a legyőzöttekkel szemben bizonyos valorizációt kívántak egyrészt a békeszerződésben, másrészt valorizációt kívántak, illetve a fizetéseknek, a pénznek az akkorinál magasabb értékben való teljesítését követelték a jóvátételi bizottságban, A győző államok tehát a legyőzöttekkel szemben a »korona: korona« elméletét bizonyos mértékben megváto'ztattak, de természetesen nem siettek annyira megváltoztatni, hogy az reájuk nézve is rossz kihatással lehessen. Nálunk kezdetben senki sem akart tudni a korona értékének változásáról. Az állam ugy szedte be az adókat, ugy fizette tisztviselőit, a bankok és vállalatok a korona mindenkori napiértéke szerint teljesítettek fizetéseket és a magángazdaság is ezen az elven állott, ugy is teljesített fizetéseket, amint a korona napiértéke azt előírta. Tudok olyan esetet, amikor egy dúsgazdag ember 1917-ből származó 25.000 koronás, szinte aranyértékü tartozását 1924-ben az akkori 25.000 koronával fizette meg, 25.000 aranykorona helyett egy szivart adott. Az ilyen kirivó esetek és siók hasonló eset indították először; arra-a magángazdaságot, hogy követelni próbáljon va29
