Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-28

Az országgyűlés felsőházának 28. ülése Î928. évi március hó 20-án, Jcedden. 149 a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Zsigmondi Jenő határozati javaslata így szól (olvassa): «A Felsőház az ágostai hitvallású evan­gélikus egyetemes egyház által beadott kérvényt az 1926 évi XXII. te. módosítása tárgyában meg­fontolás és javaslattétel céljából kiadja a kormáy­nak.» Kérem azokat, akik a határozati javaslatot elfogadják, szíveskedjenek azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Ugy látszik, nagy kisebbség. Kivannak ellenpróbát? (Felkiáltások: Nem!) A határozati javaslat tehát nem fogadtatott el. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvény­javaslat címét, azután szakaszainak sorszámát felol­vasni szíveskedjék. Wekerle Sándor jegyző (olvassa a törvényjavas­lat címét és 1—2. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 3. szakaszt.) Ilosvay Lajos: Szót kérek a 3. § hoz. . Nagyméltóságú Elnök Ur ! T. Felsőház ! A 3. § 2. pontjához van egy javaslatom. Szövegmódosítás csak s a helyett, hogy okát adnám miért kérem ezt, csak felolvasom a szöveget és utána rögtön az ajánlott módosításomat. (Olvassa): »A választást ugy kell megtenni, hogy a megválasztott kereskedők és kisiparosok közül egyik-egyik a budapesti, a másik-másik pedig _ még pedig mindegyik más­más — vidéki kamara tagja legyen,« e helyett aján lom, (olvassa): »A megválasztott két kereskedő és két iparos tag egyike a budapesti, másika két különböző vidéki kamara tagja legyen.« Azt hiszem rövidebb és szabatosabb kifejezés, mint az eredeti. Elnök: Az igazságügyminister ur őnagyméltó sága kíván szólni. Pesthy Pál igazságügyniinister : Nagyméltóságú Elnök Ur ! T. Felsőház ! Én tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a szövegmódosítást mellőzni, mert ugyanazt az értelmet, amelyet kifejezni szándéko­zunk ebben a törvényben, a mostani szöveg is ki­fejezi, másrészt ez a szövegmódosítás a javaslat visszaküldését vonná maga után a Képviselőházhoz, már pedig — amint a ministerelnök ur előbbi fel­szólalásában jelezte az igen t. Felsőháznak — mi ennek a javaslatnak törvényerőre emelése tekinteté­ben az 1926 : XXII. te. értelmében záros határidő­höz vagyunk kötve, tehát csupán azért, mert valaki­nek ez a mondatszerkezet tetszik jobban, ezt a törvényjavaslatot visszaküldeni záros határidő léte­zésében célirányosnak nem tartom, miért is tisztelet­tel kérem, méltóztassék az indítvány mellőzésével a szöveget az eredeti javaslat értelmében elfogadni. Elnök : Kérem a jegyző ural, méltóztassék a 3. §-hoz beadott módosítást felolvasni. Wekerle Sándor jegyző (olvassa a módosítást). Elnök: Akik a módosítással szemben az eredetit fogadják el, szíveskedjenek helyeikről felállni. (Meg­történik.) Az eredeti szöveg fogadtatott el. Wekerle Sándor jegyző olvass a k-. §-t. A sza­kasz elfogadtatott) Elnök : Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfo­gadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem ? Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) A többség elfogadta Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház az országgyűlés Felsőházáról szóló 1926: XXII. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészí­téséről szóló törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti végszerkezetben elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. A törvényjavaslat letárgyalásával egyúttal elin­tézést nyert az ágostai hitvallású evangélikus egyetemes egyház egyházi elnökének és egyetemes felügyelőjének a törvényjavaslat módositására be­nyújtott kérvénye is. Napirend szerint következik a közjogi, törvény­kezési, valamint külügyi bizottság együttes jelen­tése a szeméremsértő közlemények forgalmának és a velük való üzérkedésnek elnyomása végett Genf­ben létrejött nemzetközi egyezmény becikkelyezé­séről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottsági jelentést felolvasni méltóztassék. Wekerle Sándor jegyző (olvassa a bizottsági jelentést.) Elnök : Van-e valaki szólásra feljegyezve ? (Nincs.) Kiván-e valaki általánosságban a törvény­javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozás befejeztetvén, felteszem a kér­dést, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényja­vaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alap­jául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a tör­vényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a iegyző urat, hogy először a törvény­javaslat címét, azután szakaszainak sorszámát fel­olvasni szíveskedjék. Wekerle Sándor jegyző (olvassa a törvényjavas­at címét és az 1., 2., 3. §-ok számát. A szakaszok elfogadtatnak.) Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat: elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott vég­szerkezetben, igen vagy nem ? Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogad­ják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Ft lsőház a szeméremsértő közlemények forgalmának és a velük való üzér­kedések elnyomása végett Genfben létrejött nem­zetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvény­javaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti szövegezésben végszerkezetben elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a pénzügyi, vala­mint közjogi és törvénykezési bizottságok együttes jelentése az egyes magánjogi pénztartozásokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Wekerle Sándor jegyző (olvassa a bizottságok együttes jelentését.) EinÖk : Szólásra következik Gaár Vilmos Őmél­tósága Gaár Yilmos : Nagyméltóságú Elnök ur 1 Igen t. Felsőház! Az előttünk fe<vő törvényjavaslat nem a fej­lődő életviszonyok rendezésének a kormány által felismert szükségességéből fakadt, hanem az 1892. évi XVII. t. c-ben szabályozott aranyvalutának a háborúban és a háború utáni időkben való elpusz­tulásából. Már a háborúban csökkenőben volt az arany­fedezeten alapuló bankjegyeink értéke, mert az államhatalom nyomása következtében az Osztrák­Magyar bank kénytelen volt egyrészről fedezetlen bankjegyeket kibocsátani, másrészről pedig arany fedezetét a háborús célok szolgálatára feláldozni. Ilyenformán az arany fedezet kikerült a mon­archiából. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Pénzűnk tehát értékmérő jelentőségét elvesz­tette és egyszerűen fizetési és csereeszköz maradt, amely kényszerárfolyammal birt annyiban, hogy névértéken el kellett fogadni. A gazdasági élet azonban nem volt ennek alávetve. Az a helyes FELSŐHÁZI NAPLÓ. II. 23

Next

/
Thumbnails
Contents