Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-27

134 Az országgyűlés felsöházánah 27. ülése 1928. évi március hó lé-én, szerdán. és megadás volt, egy posztulátuma volt a növő életnek. A másik része a törvényjavaslatnak, amellyel mint injuriával sújtottnak érezte ma­gát a zsidóság, az pedig nem gyűlölet — mert ez a szó is elhangzott itt tegnap a tárgyalások során — még csak nem is a mértéken felüli fé­lelem, egyszerűen hisztorikum, a hisztorikum pedig mindig pragmatikum. A hisztorikum okokból származik, én azokra az okokra, ame­lyekre a törvény és a közvélemény támaszko­dik, nem mondom azt, hogy azok az okok mind igazak, vannak köztük olyan okok, amelyek vitathatók, de hogy ha 1780—1880-ig a zsidóság, amelyre Glückstahl őméltósága azt mondotta, hogy minden államban asszimilálódni akar és fog stb. ide ugy tódult be, hogy hétszeresére emelkedett a száma egy század alatt. Ez olyan szaporodás, ami az embereknek nagyon is fel­tűnik, ami az embereket egy kissé bántja, kü­lönösen, ha nem olyan egyoldalú szempontból nézzük a dolgot, mint Glückstahl őméltósága, aki egész beszéde alatt csak a pesti zsidóságról beszélt és nem a vidékiekről is. Mi azonban, akik a szélekről jöttünk, akik éreztük ott azt a terrort, azt a néprontást, amit csináltak (Ugy van! Ugy van!), mi ugyancsak elmondhatjuk azt, hogy igen mind ez. a népnek begyében volt, már pedig a közhangulatba, a közvéleménybe be kell a szenvedő népet is számitani. (Igás! Ugy van! — Gróf Hadik János: Ez csak azért volt, mert az idegenek lakhatásáról szóló tör­vényt nem hajtották végre és ma sem hajtják végre! — Ugy van! Ugy van!) Köszönöm excel­lenciádnak hogy figyelmeztetett, amúgy is el­mondtam volna. A baj csakugyan onnan eredt, hogy a liberális kormányok nem kontingentál­ták a bejövök számát. Azonban 1880—1910-ig is 46%-kai szaporodott a zsidók száma és ennek isméit különösen a bejövetel volt az oka. Ezek le nem tagadható tények. Simontsits őexcellen­ciája ugy próbálta feltüntetni ezeket a mi ré­szünkről, a tanárok részéről jövő statisztikai adatokat, mintha ezek pillanatfelvételek vol­nának. Ezek nem pillanatfelvételek, ezek tör­ténelmi tények. (Ugy van! Ugy van!) Ezek nem túlságosan tudományos dolgok, hanem száraz statisztikák, de történelmi tények. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Felemlitették itten a Galilei-kört, felemii­tette tegnap Szily őméltósága. Sero venientibus ossa. Én akartam erről a dologról beszélni. (Helyeslés a jobboldalon.) A Galilei-kör tulaj­donképen a teljes defetizmust vallotta a há­borúval szemben. (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon.) Dehát, Istenem, abban a dologban, hogy jó-e a háború, vagy nem Jó, hányan vol­tunk más véleményen, mint a háborús felek. Bizonyos azonban, hogy a Galilei-kör teljesen dekompoziciós irányt követett az ifjúsággal szemben, vagyis: teljesen tönkre akarta tenni, át akarta formálni és teljesen hitetlenné, atheistává akarta tenni aiz. ifjúságot. Arra az ifjúságra teljesen rá akarta önteni a reform zsidóság — bocsánat, én igy hívom — egész világnézetét. Ez volt a hiba és ez volt az ok. Ez isi történeti tény. A forradalmak alatt, az egymásután jövő két forradalomban, itthon terror, kivül pedig egy gonosz propaganda működött. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt nem keresztény emberek csinálták. Miről beszélek. Beszélek a Galilei-körről, beszélek a beözönlésről, beszélek a terrorról és a propagandáról és soha semmi körülmények között nem beszélek azokról a zsidókról, akiknek tegnap Szily rektor, felső­házi tag ur, kedves barátom, valóságos emlé­ket állított, azt mondván, hogy a zsidó ép ugy, mint a keresztény hősi halott : a mi halottunk, hőtsii küzdelme a. mi küzdelmünk, az el ismer­jük testvérnek .és polgártársnak. Nem ezekről beszélek, mindig megkimélem azokat, akik velünk tartottak, akik velünk szenvedtek ab­ban az időben. Tegnap emlegették a hadi összetételt, hogy milyen volt a hadsereg összetétele. Hazamen­tem innen és le sem ültem addig, amig a fió­komból elő nem szedtem a leveleket, amelye­ket annak idején kaptam, mint Budapesten lakó einher, különösen a magam vidékéről, az északkeleti vidékről, a felmerült panaszok miatt. Az, egyik levélben — itt van a levél másolata — olvasom, hogy a,munkácsi gyalog­ezrednél 30% volt a zsidó, a háború alatt 2% a zsidó. Ezt irja egy nem is egyházmegyómbeli pap, hanem egy előkelő katonalelkész,, aki eze­ket a dolgokat külön tanulmányozás tárgyává tette. 1917 márciusiban egy levelet kaptam, amelyben el van mondva, hogy a 12. honvéd pótzászlóaljnál, amely Szatmár, Ugocsa és Mármaros vármegyéből^ rekrutálódott, először a segédtiszt, azután még három tiszt, azrután az ápoló-osiztáily parancsnoka és annak segéd­parancsnoka, azután magának a zászlóaljnak főorvosa, ennek egy segédje, a gazdasági hiva­tal főnöke és még egy raktártiszt, mindnyájan zsidók voltak. (Egy hang a középen : Persze!) Amikor ezt megmutattam egy nagyon előkelő embernek — elhallgatom a nevét — azt mon­dotta : adja ide ezt a levelet nekem. Átadtam neki másolatban, mire megírta a maga cikkét és amikor megírta ezeket a dolgokat, akkor az egész nem keresztény sajtó nekiment, mert rendkívül roissz néven vette eat tőle. Körül­belül ngy, különféle gúnyokkal — de máskép is, mint ahogy Glücksthal őméltósága tette — felelősségre vonták, hogy mer ő ez ellen a do­log ellen szólni, pedig nem mi szólottunk, ha­nem a télnyek és nem azok ellen, akik velünk együtt szenvedték végig a háborút, csak azok ellen, akik vagy külföldre mentek, vagy pedig a bankokban és a Haditermény asztalai mellett töltötték az időt a háború folyamán. (Egy hang a középen : Ez az igazság i) Mi csak ezekről beszéltünk, töhiájfc történelmi tényekről, ame­lyeknél lehetnek olyan okok. amelyek meg­voltak és lehetnek olyanok, amelyek vitatha­tók, de nem is ez. a fontos. Nem fontos, hogy igazak-e ezek az okok, de az tény, hogy ezek az okok kitermeltek egy olyan közvéle­ményt, hangulatot, amely mintegy szüiője volt az 1920. évi XXV. tc-nefe. Ezek az okok hozták ezt létre és kérdem, hogy az akkori ós a mai társadalom vájjon hogyan gondolkozik erről a, törvényről? A kor­mány részéről törtéint nyilatkozat, airnely sze­rint a szociálpolitikai viszonyok most már ja­vultak. Ennek nyomaiban megjelentek hiteles statisztikai kimutatások. — ezeket nem én csi­náltam — amelyekben ki van mutatva, hosy a 6%-os zsidóság a háromezer holdas birtokoknál neon 6. hanem 17%-kai van képviselve, a, száz holdas bérleteknél 33%-ban, az ezer holdas vaigy nagyobb bérleteknél több, mint 50%-ban. sőt kimutatnák ezek a hiteles statisztikai adatok hogy például mig a gazdatisztek létszámában 23% a zsidó, addig a gazdasági cselédek létszá­mában esalk 0.1% zsidó vain; kimutatják azt, hogy a bányatiszitek létszámában — a mérnökök stb. között — 28% a zsidó, ellenben a bányászok között csak 0.4%. Ezek mond ki viamniak mutatva-, és én kérdem, méltóztatik-© tudni, hogy hogyan gondolkozik a miai társadalom? A mai tánsada^ lom ugy gondolkozik erről a törvénytmódosi­táfijról, hogy ez tulajdonképen mutogatás kifelé és biztatás befelé olyan elemeknek, amelyekről

Next

/
Thumbnails
Contents