Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

2 Az országgyűlés felsőházának 19. ülé. ború, a forradalmak és a világ legkegyetlenebb békekötésnek sorscsapásad közé helyezte. És, ha magyar történelmi hogyományoktól megszentelt székhelyéről áttekintett a Dunán, ott látta a civilizált világ diktált, rettenetes békéjében megvont országhatárt és ilyenkor szive-lelke felsóhajtott: »Uram Istenem! Ez nem a Te békéd, ez nem az én békém, — ez az én szomorúságom, megcsonkított hazám, megcsonkitott egyházam szomorúsága.« Talán csaknem ezekkel a szavakkal üdvözöltem őt atranymiséje alkalmából és ebben az időben mondta nekem: »Imádkoztam az oltár előtt s arra kértem a Mindenhatót, hogy béke legyen a földön és ebben az igazi békében megértésre találjon a megtépett, elhomályosított magyar igazság.« Hányszor hallottam ajkáról, hogy az eltiport magyar igazságot a Gondviselés csak akkor viszi diadalra, ha a magyar nemzet törhetetlen élniakarást, a történelmi hivatás rendithetetlen hitét ápolja lelkében és cselekvő munkájában. Emlékét azzal tiszteljük meg legméltóbban, ha élniakaxásunkban törhetetlenek maradunk és hűen ápoljuk lelkünkben és cselekvő munkánkban történelmi hivatásunk rendithetetlen hitét. Dicső emlékének mai ülésünk jegyzőkönyvében való megörökítését tisztelettel indítványozom. (Általános helyeslés.) Egyszersmind jelentem, hogy nagy halottunk ravatalára koszorút helyeztünk, bensőséges részvétünket az esztergomi székesfőkáptalanhoz intézett részvétiratban tolmácsolni kötelességemnek tartottam. Temetésén gr. Széchenyi Bertalan alelnök ur vezetése alatt a Felsőház küldöttségileg vett részt. Azt hiisizem. t. Felsőház, kimondhatom, hogy a Felsőház indítványomat Csernoch János emlékének megörökítésére vonatkozóan egyhangúan elfogadta, (Helyeslés.) s kegyeletünk nyilvánításával kapcsolatos intézkedéseimet jóváhagyólag tudomásul vette. (Általános helyeslés.) Legutóbbi ülésünk után néhány nappal jött a szomorú gyászhír gr. Degenfeld-Schomburg Józsefnek, a honi református Országos Zsinat és Egyetemes Konvent nagynevű világi elnökének, az egész magyar református társadalom köztiszteletben és szeretetben álló kimagasló vezéregyéniségének elhalálozásáról. Puritán alakja, mely kifogyhatatlan buzgalommal és lelkesedéssel félszázadnál hoszszabb ideig egyháza minden mozgalmában tekintélyes szerepet vitt, mint a kötelességtudás és férfias erények követésre méltó példája áll előttünk. Egyháza legelső világi tisztében éveken keresztül nemes tárgyilagossággal és mindenkor igaz odaadással munkálkodott, ö többre becsülte a politikai élet viharos hullámainál a zajtalan, csendes munkát s annak látszólag kisebb, de maradandóbb és értékesebb eredményeit, ép ezért az országos politika szenvedélyes harcai közepette is megmaradt mindig magasabb szempontból kiinduló tárgyilagosságában. Annál bensőségesebb szálak fűzték őt szűkebb hazájához: Debrecen városához, amelynek egyideig főispánja volt, amelyre lelkének szeretetét maradandó alkotásokban hagyta s amelytől, mint életének egyik legkedvesebb helyétől, a halálban sem tudott megválni. Most, midőn nemes lelke előtt az elismerés és emlékezés zászlóját meghajtjuk, emlékének mai ülésünk jegyzőkönyvében való megörökítését tisztelettel indítványozom. Egyszersmind jelentem, hogy ravatalára koszorút helyeztünk : 1927. évi november hó 25-én, pénteken. s részvétünket az elhunyt fiához, gróf Degenfeld-Schomburg Ottóhoz és az Egyetemes Református Konvent egyházi elnökségéhez intézett részvétlevélben kifejezésre juttattam. (Helyeslés.) Azt hiszem, t. Felsőház, kimondhatom, hogy gróf Degenfeld-Schomburg József emlékének megörökítésére vonatkozó indítványomat a t. Felsőház elfogadta s kegyeletünk nyilvánításával kapcsolatos intézkedéseinket jóváhagyólag tudomásul vette. Kegyeletes kötelességemnek tartom a gróf Zichy Tivadar haláláról való megemlékezést is, *iki hosszú éveken keresztül fényes diplomáciai karrierje után régi Főrendiháziunk munkájában aktiv részt vett s több izben a közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság elnöke volt. Emlékének mai ülésünk jegyzőkönyvében való megörökitését tisztelettel indítványozom s azt hiszem,- kimondhatom, hogy a t. Felsőház ezen indítványomat egyhangúlag elfogadta. (Helyeslés.) Bemutatom a ministerelnök ur átiratát I. Ferenc József Ö Császári és Apostoli Királyi Felsége emlékének szentelt gyászistentisztelet tárgyában, amely folyó évi november hó 21-én a Koronázó Főtemplomban tartatott meg. Az ünnepségen a Felsőház képviseletében magam vettem részt. Tudomásul szolgál. Bemutatom Degenfeld-Schomburg Ottó gróf levelét, amelyben édesatyja elhunyta felett a Felsőház részéről kifejezett részvétért egész családja nevében köszönetet mond; továbbá a Református Egyetemes Konvent elnökségének levelét, amelyben konventi és zsinati elnöküknek, gróf Degenfeld-Schomburg Józsefnek elhunyta felett a Felsőház részéről kifejezett részvétért hálás köszönetet mond. Tudomásul szolgál. Bemutatom Balogh Jenő és Shvoy Lajos felsőházi tagok meghívólevelét. A meghivólevélek megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatnak az igazoló bizottságnak. Bemutatom gróf Széchenyi Emil felsőházi tag ur levelét, amelyben megrendült egészségi állapotára, való tekintettel december hó 31-éig; továbbá Csekó Gábor felsőházi tag levelét, amelyben ugyancsak egészségi állapotára való tekintettel február hó 25-éig szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom, hogy a kért szabadságokat engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés.) Kimondhatom, hogy a Felsőház a kért szabadságokat megadja. Bemutatom a ministerelnöki teendők ideiglenes ellátásával megbízott népjóléti és munkaügyi minister ur átiratát Szent Istvánnak, Magyarország első apostoli királyának ünnepe tárgyában, amely folyó évi augusztus hó 20-án, a múlt hagyományaihoz hiven, országos keretekben, a szokásos egyházi szertartásokkal ünnepeltetett meg. A körmeneten a Felsőház képviseletében gróf Széchenyi Bertalan alelnök ur vett részt. Azt hiszem, a bejelentést a Ház tudomásul veszi. Bemutatom az Északamerikai EgyesültÁllamok képviselőháza elnökének levelét, amelyben Lindbergh ezredesnek, az Óceán átrepülése alkalmából a Felsőház részéről a szenátus elnökéhez intézett üdvözléseért hálás köszönetet mond. Tudomásul vétetik. Bemutatom a vallás- és közoktatásügyi minister ur meghívóját, amellyel az Országos