Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.
Ülésnapok - 1927-6
40 Az országgyűlés felsőházának 6* ülése 1927, évi március hó 22-én, kedden. a esőd előtt áll (Ugy van! Ugy van! a középen), ezeknek a helyzete nagyon zavaros és nagyon sivár. A községeknek van törvényhatóságiiag jóváhagyott költségvetésük, de ezt senki sem veszi komolyan, mert betartani nem tudják. A község a legközönségesebb fizetési kötelezettségeinek sem tud eleget tenni, mert a községi pénztár üres. Nagyon jól tudjuk, hogy sokszor egyes tehetősebb községi polgárok apróbb kölcsönökkel segélyezik a községi pénztárt, ott pedig, ahol a községi elöljáróság túlságosan élelmes, a gazdasági pénztár bevételeit költik el a községi költségvetés javára. Miután a községi pénztárak állapota enynyire zavaros és sivár, a községek e tekintetben a kormány intézkedését és orvoslását kérik, annál is inkább, mert abban ai vélekedésben vannak, hogy a szanálási rendeletek nagyon sokban hozzájárultak ahhoz, hogy jelenleg ilyen zavaros állapotok állanak fenn. (Ugy van! jobbfelöl.) E rendeletek köizül csak egyet akarok megemlíteni, az 1924 : IV. te. alapján kibocsátott 160.224. számú belügy ministeri rendeletet 1924ből, melyet az 1926 : XV. te. törvényerőre emelt. Ez a rendelet kimondja, hogy ezentúl az állam a törvényhatóságoknak csak személyi illetményeit fogja viselni, a dologi kiadásokat és a nyugdíjterhet aizonban a törvényhatóságokra; háritja át. Az országos költségvetésnek és valamennyi törvényhatóság költségvetésének adatait nem ismerem, de ez nem is szükséges, mert ismerem saját megyém adatait, és miután egyik megye állapotai teljesen hasonlók a másik megye állapotához, a felhozandó adatokból lehet következtetéseket levonni. Borsod vármegyénél a személyi illetmények összege kitesz 4144 milliót; ezt az állam viseli. A dologi kiadások összege kitesz 2875 milliót, a nyugdíjteher pedig kitesz 3500 milliót. A kormányzat tehát 6400 milliót utalt át a törvényhatóság terhére. Ha most ezt az összeget az adóadatokkal összehasonlítjuk, akkor a kiadások fedezésére maiunk 20%-os adó kivetése szükséges. A 160.224 számú rendelet azonban megszüntette a megyének pótadókivetési jogát és kimondotta, hogy a megye kiadásait a községek hozzájárulásából kell fedezni, ami annyit jelent, hogy az erre szükséges összegeket elsősorban a községek háztartásáUak kell befizetni. A 171.000/1924. számú rendelet azonban előirja, hogy a községeknek nem szabad több adót kivetniök, mint 50%-ot. Ebből az 50%-ból a községeknek elsősorban a törvényhatóságot illető 20%-ot kell befizetniük. A komplikáció azonban ott kezdődik, hogy ez a tétel nem állandó, folytonosan variál, felfelé való tendenciát mutat, s ez a tendencia erősen alkalmas aggodalmak felkeltésére. (Ugy van!) Alkalmas pedig azért, mert ezt az aggasztó tünetet nagyon sok tekintetben kormányzati intézkedés, az a rendelet idézi elő, amely a státusrendezéssel egybekötve azt mondja ki, hogy a 35 évet betöltött megyei tisztviselőnek penzióba kell mennie. (Ugy van! jobbfelől.) Én ez alkalommal nem kivánok annak a kérdésinek feszegetésébe belebocsátkozni, jhogy akkor, amikor mindenki takarékosságról beszél (Halljuk! Halljuk!), és amikor mindenki takarékosságot követel, vájjon melyik eljárási mód egyezik inkiáíbb össze ezzel a takarékossági igénnyel, az-e, amely a teljes munkaerejében levő, legtapasztaltabb, legtöbbet tudó azt a megyei tisztviselőt, aki a kedvezményes évek leszámítása után legfeljebb 55 éves, meg akarja tartani, azért, mert igy ezt az illetményt csak egyszer kell beállítani, vagy pedig az a másik mód, hogy ezt az értékes tisztviselőt nyugdíjba küldik és az adófizető közönséget kétszeresen terhelik meg, egyszer az illetménnyel, másodszor a nyugdíjjal. (Igaz! Ugy van!) Ez alkalommal csak azt akarom megemlíteni, hogy ELZ it megtakarított összeg, amely nyugdíjbaküldés esetén az államkincstár javára esik. minimális, ellenben az a nyugdíjteher, amely a legértékesebb és legtöbbet szolgáló megyei tisztviselők elküldéséből származik, maximális teher. (Ugy van!) Ez a maximális teher annyira emeli a megyei kiadások összegét, hogy a legközelebbi időn belül a községi háztartások összegéből erre a célra 35—36 százalékot kell igénybevenni. Mármost a község hogyan eszközölje a saját költségvetésébe előirt kiadásait, hogyan teljesítse a maga kötelességét, amikor legfeljebb 15—20 százalék marad az ő rendelkezésére 1 ? Hogyan fizesse a község a jegyzőt, a segédjegyzőt, az orvosokat, szóval azokat az egyéneket, akiket a szanálás előtt szintén az állam fizetett, amely terhek viselését azonban a kormányzat most szintén a községekre hárította? Hogyan viselje a község a többi terheket, a tanítói nyugdíj terhét, a testnevelés költségét, a népiskola, utána a polgári iskola felállításának nagyobb kiadásait, különösen az állami iskolák dologi kiadásait, szóval azokat a terheket, amelyeket az egyes szakministerek hárítanak a községi háztartásokra? (Igaz! Ugy van!) T. Felsőház! Ez a községi háztartás képe. A baj abban van, hogy a gazda, akinek zsebe a jelenlegi viszonyok között többnyire üres, nem tud 1 elég panaszt emelni azoknak a terhek-. nek növekedése ellen, amelyek községi terhek címe alatt szabatnak ki. Ezeknek a körülményeknek hatása alatt kérem a belügy minister urat és a pénzügyminister urat, méltóztassanak a legközelebbi jövőben ugy tekinteni ezt a kérdést, mint a legégetőbb és a legsürgősebben megoldandó kérdést. (Helyeslés.) Méltóztassanak a községi háztartások szanálásának, esetleg felsegitésének kérdését a megoldandó kérdések sorozatába felvenni. (Helyeslés.) Különösen kérdem, hogy valamint a kormányzat a keresetiadó révén a városoknak külön jövedelmi forrást adott, nem lehetne-e hasonlóképen a törvényhatóságoknak is ilyen jövedelmi forrást adni? A törvényhatóság ugyanis eddig semmiféle jövedelmi forrást nem kapott. Nem lehetne-e megfontolni azt az eszmét, hogy a községeknek járó keresetiadot utaljuk a törvényhatóságokhoz, akár mint Önálló dotációt, akiár pedig ugy, hogy ezt az öszszeget a községek között maga a törvényhatóság ossza fel. Most még pár megjegyzést szíves engedélyükkel Igaz barátom szavaira kívánnék megtenni, aki az autonómiák sérelméről beszélt(Halljuk! Halljuk! a középen.) Én az előttem fekvő törvényjavaslatot átvizsgálván, azt konstatáltam, hogy az nem egyéb, mint egybegyűjtése a különböző törvényekben szétszórva már régen lefektetett elveknek és szabályoknak. A megyei háztartás eddig is kormányfelügyelet alatt állott és nem látom az autonómia sérelmét abban, hogy most a kormány ezt az ellenőrzést nem utólagosan, hanem előzetesen, a kellő formáik betartásával, különösen pedig a tör vény javaslat 48. §-ában megszabott módon akarja gyakorolni. Erre való tekintettel nem osztozom nézetében az auto^
