Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-106

92 A FŐREND IH kötöttséget vállaljunk magunkra Ausztria irányában, mert lehetetlen az, hogy harmadikkal kötött szerződések korlátozhassák szabad elhatározásunkat Ausztriával szemben, amely kérdés feletti döntést minden körülmények között a törvényhozásnak, lehetőleg a jövő országgyűlésnek kívánjuk fentartani. (Élénk helyeslés.) Pénzviszonyain knak rendezése nagy terheket fog ránk róni. Minden jövedelemforrást ki kell használnunk. Az államnak fen tartott jogokat hasznosítanunk kell; egyes monopolokat kell érvényesítenünk, a forgalmi és fogyasztási adóinkat ki kell használnunk, sőt az ipari termelés terén" egyes nagyobb concernekct is ugy kell alakitanunk, hogy azok nyereségében mi is részt vehessünk. Érvényesítenünk kell az okszerűség határain belül a progresszív adókat nemcsak a rendes jövedelemre, hanem az előálló több-jövedelemre nézve is. Ezek a modern fináneztechnikának eszközei, amelyek teljesen okszerűen alkalmazva kell, hogy az eredményt biztosítsák, de csak egy esetben : ha sikerül azt a nagyobb gazdasági fellendülést létrehoznunk, amely hátterét képezi minden pénzügyi rendezettségnek és alapját képezi az adóknak, a teherviselési képességnek. Államadósságaink rendezése is nagy feladatot szab elénk, azok konszolidálása, pénzértékünk helyreállítása és felesleges pénzértékeink bevonása mellőzketetlenné teszik jelentékeny vagyonadónak behozatalát és kereskedelmi mérlegünk paszivitásának elenyésztetését termelésünk fokozása, a behozatal korlátozása és kivitelünk emelése által. Maguk ezek a körülmények indokolttá teszik, hogy a nemzet egész erejét vigyük a küzdelembe ezen gazdasági tevékenységünkben. Hatványozott gazdasági tevékenységre, összetartásra, összeinűködésre, az egész nemzet gazdasági erejének megfeszítésére leend szükség. Mellőzhetlen azért, hogy elhárítsuk azon akadályokat, amelyek a sikeres együttműködést hátráltatják. Ezen akadályok közül kettőre utalok : az egyik gazdasági természetű, amennyiben igen sokan az önálló vámterületet, a gazdasági különválást irták czégtáblájukra ; a másik a hadsereg önállóságának kérdése. Ami az elsőt, a gazdasági önállóságot illeti, bármilyen legyen is felfogásunk, azt hiszem, hogy ezt momentán aktualitásától megfosztotta a világgazdaság mai helyzete. Egész elhelyezkedésünk a világgazdaságban, a háborúnak következményei, az a megrendülés, amelyet maga után vont, ezt lehetetlenné, okszerűen meg nem engedette teszi s feltétlenül koczkázatos lenne, ha most uj gazdasági berendezkedésre, önállóságra, elzárkózottságra térnénk át. Számolnunk kell azon gazdasági helyzettel, amelybe minket a világgazdaság helyezett, számolnunk kell azzal, hogy hosszú időre van szükség a felocsudásra, a megerősödésre, hogy akkor azután talán abban a távolabbi jövőben a nemzet, ha ugy határozna, áttérhessen az önálló gazdaságra. De merem mondani, hogy ennek a kérdésnek akut jellegét az egész világgazdaság alakulása helyezte a közeli időre hatályon kívül. I CVf! ÜLÉSE. A másik kérdésben, a hadsereg kérdésében az önálló hadsereg létesítését sarkalatos pontként vettük fel programmunkba. (Helyeslés.) Czélunk az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnek nemzeti és gazdasági szempontból való önálló kiépítése. (Élénk helyeslés.) S ebbeli törekvéseink, —a hadsereg egységének és a védelem egységének megóvása mellett, — ő Felsége helyeslésével is találkoztak. Nagyon természetes, hogy a háború tartama alatt csak az előkészítésekre szorítkozhatunk. Amint azt már több helyütt sokszorosan, talán ehelyütt is, a méltóságos főrendek körében is kijelentettem, álláspontunk változatlanul az, hogy ezen'kérdés megoldása tulaj donképen jogilag a király és a nemzet joga, (Igaz! Ugy van!) politikai szempontok azonban mellőzhetlenné teszik, hogy bizonyos vonatkozásokban ezt a kérdést Ausztriával is előzetesen, vagy legalább egyidejűleg tisztázzuk. Azt hiszem, hogy a kérdés ily megoldása által leomlanak azon válaszfalak, amelyek eddig éket vertek az együttes működésbe. Immár mindenki, aki a kormány által felállított progranrmot helyesli, feszélyezetlenül működhetik közre atekintetben, hogy a nemzet erejét gazdasági és politikai tekintetben egyesítve, együttesen fejthessük ki azon hatványozott nemzeti erőt, amelyre állami és nemzeti létünknek, állami egységünknek az ellenünk irányuló támadásokkal szemben való megvédésére, a jövőnek biztosítására és helyesebb megalapozására nézve mellőzheti énül szükség van. Kérném a méltóságos főrendeket, hogy ebbeli előterjesztéseimet tudomásul venni méltóztassanak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Méltóztatnak hozzászólni % (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Miután határozati javaslat nem adatott be, azt hiszem, kimondhatom határozatkép, hogy a ministerelnök UT Ő exczellencziája nyilatkozatát a méltóságos főrendek tudomásul veszik. (Helyeslés.) Most áttérek elnöki előterjesztéseimre. Méltóságos főrendek ! Alig két hét alatt egyszerre négy érdemes tagtársunk elvesztésével ritkultak meg ismét soraink. Három hazai egyházunk gyászolja a veszteségek sorában kiváló főpásztorának elhunytát. Január 8-án halt meg hosszas betegség után Kolozsvártt Kenessey Béla erdélyi református püspök, akinek csöndes, de áldásos munkában eltöltött élete egyházának és nemzetének szolgálatában egyaránt maradandó érdemekkel örökítette meg emlékét. Nemcsak mint egyházi szónok, tudós és író, tartozott a kiválóbbak közé, hanem az egyházigazgatás és hitélet fejlesztése mellett bőven kivette részét az erdélyi magyarság sorsához fűződő nagy nemzeti érdekek szolgálatának hazafias munkájából is. A magyarországi görög katholikus egyház első főpásztorát vesztette el Mihályi Viktor gyulafehérvári és fogarasi görög katholikus érsek-metropolitának január hó 21-én Balázsfalván bekövetkezett elhunytával; mig harmadik veszteségünk a hazai