Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-105

86 A FŐRENDIHÁZ CV. ÜLÉSE. rint közhírré tétetett volna. Vájjon keresztülvihetö-e most, hogy ez közzététessék ? Természetes ugyan, hogy ez a kimutatás nem lesz kedvező; de a mai körülmények között nem is kívánhatunk kedvező képet a pénzforgalom adatainál: ennélfogva ez a tekintet nem lehet akadálya annak, hogy erre a térre lépjünk át. vagy inkább vissza. Én, mint mondám, ugy vagyok értesülve, hogy ő exellencziája a ministerelnök ur, mint pénzügy minis ter, csakugyan megtette a lépéseket ez irányban; nagyon kívánatos volna, hogy azok tényleg sikerre vezessenek. Röviden az első kérdésem az, hogy mily körülmények bírták reá a magyar kormányt arra, hogy a mai óriási bankjegyforgalom mellett a két kormány mégis további másfél milliárd kölcsönt vegyen a banktól akkor, amikor Ausztria már körülbelül tiz milliárddal tartozik neki. Semmiféle adatom nem lévén, nem tudom megállapítani a magyar állam eladósodását a bankkal szemben, tehát e tekintetben is bátor vagyok felvilágosítást kérni. A második kérdés a kimutatásokra vonatkozik. Ezt a két kérdést vagyok bátor előterjeszteni, magát az előterjesztést pedig a dolog természete szerint elfogadom. Elnök: Ha szólni többé senki sem kíván, az általános vitát bezárom. A ministerelnök ur ő exczellenciája kíván szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az ő méltósága által tett kérdésekre a következőkbon vagyok bátor válaszolni. Először is az állam fölvett egy kölcsönt a banktól, amely bankjegyeket, fog szolgáltatni. Ez egy sürgős természetű kölcsön volt; nem a mi részünkről, hanem az osztrák kormánynak volt arra sürgős szüksége, tekintettel a hadbavonultaknak ott járó túlmenő segélyekre, amelyek kifizetésre vártak. Általában az utóbbi időben előállott nagymérvű bankjegy-forgalmat annak méltóztassék tulajdonítani, hogy nem vagyunk képesek mértéket tartani a segélyek nyújtásánál, akár a bevonultakat, akár az állami alkalmazottakat, akár a munkásokat illetik azok. Többször voltam bátor már kijelenteni, hogy ezek a módnélküli követelések, amelyektől azonban szociális indokoknál fogva nem lehet elzárkózni, rosszabbítják e tekintetben a helyzetet. Ebben az 1,500.000 koronában forma szerint én is részt vettem 36*4 százalékkal, de ezt igénybe nem vettem, sőt korábbi kölcsönökből is vannak olyan tartalékaink, amelyeket, azt hiszem, a legközelebbi hónapokban nem is leszünk kénytelenek igénybe venni. Ami már most azt illeti, hogy nem mutattuk ki az eddigi háborús költségeket: méltóztassék a költségvetési előterjesztést figyelmére méltatni; ott azok ki vannak mutatva. Igaz, hogy igen szomorú állapot a mi nagy bankjegyforgalmunk. Ha ^azonban összehasonlítjuk ezt más bankok forgalmával, mégis egy vigasztaló tünet van ebben. Minálunk t. i. a pénzforgalmi eszközöket kizárólag a bankjegyek képviselik, mig más államokban különböző utalványok vannak forgalomban, amelyek ugyan kedvezőbbé teszik a bank kimutatását, mert a fedezetnél nem vétetnek figyelembe, de magát a pénzforgalmi eszközök sokaságát igen növelik. Nagyon ajánlom, habár indeczens dolog is, hogy bankjegyforgalmunk szaporittassék, hogy ne térjünk át ilyen más pénzforgalmi eszközök életbeléptetésére. Mert igy egy eszközünk van, amelylyel számolnunk kell, de ha áttérünk a pénzforgalmi eszközök legkülönbözőbb módjainak behozatalára, akkor ezzel, méltóztassék elhinni, csak az egyöntetű rendezést nehezítjük meg. Ezért járultam hozzá inkább ehhez, nehogy kincstári utalványok kibocsátásával szaporítsuk a pénzforgalmi eszközöket. Ami a méltóságos főrend által felhozott váltókat illeti, hogy váltókölesönöket vegyünk fel: nem tudom, hogy értette ezt, kinél vegyük fel ezt a kölcsönt? Mert ha a banktól vesszük fel, ez ép ugy a bankjegyforgalom szaporításával jár. Más forgalmi eszközök beszerzése kölcsönök utján a lehetőségig megtörténik. Méltóztatik tudni, hogy most is van két nagy kölcsön aláírásra bocsátva, ami egyértelmű azzal, hogy közvetve a forgalomban lévő bankjegyek beváltásának fogja egyik segédeszközét képezni. Ami a méltóságos főrend által felhozott másik kérdést illeti, a bankkimutatások kérdését, itt méltóztassék tekintetbe venni, hogy a mi bankunk eltérő viszonyok között van, mert a mi bankunknak a tulajdonképeni aranyfedezeten kivül azzal egyenértékű fedezetét azok a devizák és egyéb külföldi váltók képezték, amelyek szintén nemzetközi értékekre, tehát aranyra szóltak, sőt épen igen jelentékeny részét képezték ezek a bankjegyfedezetnek. A legnagyobb ügyességgel és szakértelemmel, azt merném mondani, Európa általános bámulatára és elismerése mellett tartatott ez fenn évekig és tartatik fenn ma is, ugy, hogy bankunk forgalma talán nem épen az aranykészletre szorítkozik, hanem támaszkodik egy másik készletre is, amely számszerűleg nem is szokott mint fedezet kimutattatni. Talán ez a körülmény és még inkább az, hogy bizony forgalmunk aranynyal telítve nem volt, a háború első idejében a fedezendő aranyszükségletnél a bank készletét kellett nagyobb mértékben igénybe venni, szolgáltak okul arra, hogy a bankkimutatások felfüggesztettek.. Én amellett vagyok és a bankvezetőség is amellett van, hogy a mai állapotok mellett a közzététel hitelünkre nem hátrányosan, hanem megnyugtatólag fog hatni és azért, ha rendszeres heti kimutatások nem is hozatnak be, de a most 19-ére összehívott közgyűlésen a bankstátus