Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-105

A FŐRENDIHÁZ CV. ÜLÉSE. 81 része elpárolog. Az okszerű kezelést, az anyagban rejlő valódi érték kihasználását akarjuk tehát a fó'zdék által elérni és remélem, hogy ez a különbözet olyan helyzetbe hoz bennünket, hogy magasabb árakat fizethetünk a főzdéknek a nyersanyagokért, mint amilyen áron eddig azok értékesíttettek. Miután a főzelék nagy része működését késedelmesen kezdte meg, másrészt pedig azt láttam, hogy igen sok főzde egyáltalán nem tudja megkezdeni működését azért, mert nem tudott berendezkedni, rendkívüli intézkedésekre volt szükség. Ennek méltóztassék tulajdonítani az egymásután következő kormányrendeleteket. így először is, midőn láttam, hogy a beczefrézett szilva nem lesz kifőzhető, mert a főzdók nem veszik át, felhatalmazást kellett adnom, hogy az egyesek is, átalány mellett kifőzhessék, így legalább a kincstár is kap valamennyi adót és ezek az anyagok sem mennek romlásba. Később, midőn láttam, hogy a törkölyre nézve is ugyanez áll, a törkölyre is ki kellett ezt az intézkedést terjesztenem. Ezen a téren azonban, el kell ismernem, a lehető legnagyobb zavar uralkodik, ami abból következik, hogy a központi főzdék intézménye nem volt rendszeresen bevezethető. A termelők látták, hogy nagyobb előny rájuk nézve, ha nem adják át a nyersanyagot, pedig a törköly ára 14 koronában van megállapítva, ami a korábbi áraknak körülbelül 3—4szeresét teszi. És még sem akarják átadni a nyersanyagot. Más helyeken nincsen is abban a helyzetben a központi főzde, hogy azt átvehesse és kifőzze. Ezért intézkednem kellett és intézkedtem is akként, hogy ahol a központi főzde nem veszi át a nyersanyagot, vagy azt nem képes kifőzni, — ezek igen vague meghatározások, — ott joga van a termelőnek magának azt kifőzni. A pénzügyigazgatóságok is igen eltérően járnak el az ilyen általános rendeleteknél. De egy átmeneti dolognál, amikor központi főzdékre alapítottuk az egész dolgot és azokkal nem tudjuk a kifőzést biztosítani, ilyen nehézségekre, ilyen hullámzásokra el kell készülve lennünk. Ez indított arra, hogy határidőt szabtam ki ezekre az átvételekre; ez azonban, bocsánatot kérek, a borseprőre nem vonatkozik, ennek főzése nincs korlátozva és a központi főzdékre nézve nincs kötelezővé téve, ugy hogy ez később is kifőzhető lesz. Ezeket vagyok bátor felvilágosításul a méltóságos főrendekkel közölni. Meg vagyok győződve róla, hogy ha ez a törvény végrehajtatik, akkor a jövőben jelentékeny jövedelmet fog a kincstárnak szolgáltatni, amire feltétlenül szükség is van. Mert ott, ahol nyersanyagok és nagyobb jövedelmek vannak, ezeket bizony kénytelenek leszünk a jövőben talán sokkal nagyobb mórtékben igénybe venni, mint arra ma még elkészülve lehetünk. Igaz, hogy átmenetileg ez Főrendiházi Napló. 1910—1915. V. kötet. az adó nem fogja azt a nagy jövedelmet szolgáltatni, mert az általam felhozottaknál fogva kénytelen leszek ezt az adót csak nagyon lax módon kezelni, nehogy terhelőleg, rombólag hasson, de azért már átmenetileg is számitok legalább is arra a jövedelemre, amit abból előirányozok. Kérem, méltóztassanak a javaslatot elfogadni. (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Radvánszky Albert b. jegyző: G-aál Jenő! Gaál Jenő: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A pénzügyi bizottságban előadtam azokat az aggályokat, melyeket ezen törvényjavaslattal szemben táplálok. Akkor azonban nem volt szerencsénk a ministerelnök ur ő nagyméltóságát a bizottság ülésén tisztelhetni, mivel hivatalos elfoglaltsága miatt másutt volt kénytelen tartózkodni. Ezért most engedtessék meg, hogy mostani előadására pár megjegyzést tegyek. Nézetem szerint ezen törvényjavaslatnak nem épen szerencsés jellemvonása az, hogy a termelési adót tárgyazza, holott a fogyasztási adónak bizonyos módosításával is el lehetett volna talán azt az eredményt érni, amelyre a ministerelnök ur, mint pénzügyminister számit. Említette a t. ministerelnök ur, hogy így a horvátországi bortermést nem lehetett volna megadóztatni. Ezzel szemben azt hiszem, hogy lett volna mód, — hiszen a pénzügyi technikának annyi mindenféle lehetősége van, — ez irányban is valamit tenni, ugy hogy azt a jövedelmet, amelyet ő előirányoz, mindenesetre be lehetett volna hozni a fogyasztási adó behozatala révén is. A dolog természete szerint a bor fogyasztási czikk és így annak megadóztatása is fogyasztási adóval kell, hogy történjék; ez a legtermészetesebb és legigazságosabb is és ez esetben talán módját lehetett volna ejteni a fogyasztási adótörvényekben, hogy a különböző kvalitású borok különbözőképen is adóztassanak meg. Egyébiránt e pontnál táplált aggályaimat a pénzügyi bizottságban részletesen előadtam. Nem is azokra vonatkozólag akarok most itt felszólalni. Felszólalásom nézetem szerint azért aktuális, mert a ministerelnök ur ő nagyméltóságának kijelentése szerint itt egy állandó adóval állunk szemben, amelyre nekünk évek hosszú során át az államháztartás egyensúlyának fentartása, illetőleg elsősorban annak helyreállítása végett szükségünk lesz. Ha a dolog így áll, akkor számolnunk kell azzal, hogy a távolabbi jövőben a szőlőbirtokosoknak a helyzete is meg fog változni vele szemben. Ez az adó később nem lesz oly könnyű adó, mint a mai árak mellett. Ha az árak vissza fognak menni, ezzel szemben pedig a termelési költségek nagyrésze megmarad, a konjunktúrák és az eladási lehetőségek csökkenni fognak, akkor a szőlőbirtokosok helyzete nagyon nehézzé váltatik. Ennélfogva nagyon kívánatos, hogy a mikor egy ilyen adót hozunk be, már a jövő 11