Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-103
48 A FŐRENDIHÁZ CIII. ÜLÉSÉ. szempont, mert Mszen, hogy a választójog mért éktelen kiterjesztése következtében be ne álljon az, hogy a valóban értékes és tekintélyes elemek a képviselői pályától egészen visszavonuljanak, ez, azt hiszem, nemcsak a magyarság hegemóniájának az érdeke, ez általános kormányzati és törvényhozási politikai érdek, amelyről megfeledkeznünk semmi körülmények között nem szabad. (Helyeslés.) A nemzetiségi szempontból a választójog túlságos kiterjesztése által fenyegető veszélyre nézve nekem régi meggyőződésem az, hogy nincs olyan radikális választójog, amely a magyarság tényleg meglevő numerikus túlsúlyának érvényesülését a törvényhozásban absolute megakadályozná, ha a magyarság a nagy nemzeti kérdésekben, a nagy nemzeti érdekek védelmében egyetérteni és kezet fogni tud, de viszont nincs az a bár csak bizonyos auxézissal általánosnak mondható választójog, amely Magyarországon behozva lehetővé tenné azt, hogy a magyarság, saját körében meghasonolva és megoszolva elég erős legyen arra, hogy a parlamentben a túlzó nemzetiségi törekvéseket, a nemzeti politikával ellenkező tendenc'ákat fékentartsa. Ez alatt én nem azt értem, mintha talán bizony a parlamentnek fajok szerinti csoportokra és pártokra kellene oszlania. Isten mentsen. Legyenek politikai pártok, amely politikai pártoknak határai egyáltalában nem kongruensek a népfajok megoszlásával, de ezek között a politikai jjártok között legyen mindig lehetőség és mód arra, hogy a nagy nemzeti érdekek védelmében találkozzanak, kezet fogjanak és egyesüljenek a fenyegető veszélyekkel szemben. Az általános szavazati jog behozatalának elutasithatatlan következménye, nézetem szerint, citegoricjs imperaiivusi Magyarországon az, hogy szűnjék meg a magyarországi politikai pártéletben az eddigi féktelen gyűlölködés, (Élénk helyeslés.) szűnjék meg az az állapot, hogy politükai meggyőződéséért magyar magyart akár a parlamentben, akár a parlamenten kívül üldözzön éä ellene irtóháborút viseljen. (Helyeslés.) Ezenkívül én a nemzetiségi szempontból fenyegető veszélyre nézve, szemben a választójog reformjával, még két garanciának hangsúlyozását tartom szükségesnek. Az egyik garancia a képviselőház házszabályaiban rejlik. Méltóságos főrendek! Én ezt a kérdést egészen nem mellőzhetem itt, nagy közjogi és politikai fontosságánál fogva, azonban természetes, igen jól tudom, hogy a képviselőház házszabályainak kérdéséhez érdemlegesen itt, a méltóságos főrendek körében hozzá nem szólhatok. Nagyon örülök, hogy a nagyméltóságú kormány egy tagja, nevezetesen Batthyány Tivadar gróf minister ur ő excellenciája, bár nem a parlamentben, erre a tárgyra nézve egy nyilatkozatot tett, amikor mint tulaj donképen rég elfogadott politikai elvet hangsúlyozta azt, hogy az általános választói jog behozatalával együt: jár a képviselőház házszabályainak- szigorítása. Én remélem, hogy ez ugy értendő, hogy a kormány és pártjai egyelőre ráhelyezkednek a képviselőház jelenlegi házszabályai érvényességének álláspontjára, amire nézve eddig bizonyos homály és kétely forgott fenn. Mert, bocsánatot kérek, azokat a házszabályokat tarthatja valaki jóknak, vagy rosszaknak, arról beszélni nem akarok; a jövő képviselőház többsége alkothat magának oly házszabályokat, aminőket jónak lát ; itt csak egy dolognak nem szabad bekövetkeznie és ez az, hogy a jövő országgyűlés, amely mindenesetre sokkal szélesebb választói jog alapján fog alakulni, összegyűljön és a képviselőházban kétely merüljön fel arra nézve, vájjon a jelenlegi házszabályok érvényesek-e? Mert ha ott a régi házszabályok vétetnének alkalmazásba, az uj választói jog alapján összegyűlő képviselőháznál talán még a háznak megalakulása is lehetetlenné válnék egyes turbulens kisebbségek viselkedése következtében. (Ugy van! a baloldalon .) Nem ajánlhatom tehát eléggé komolyan és melegen az igen tisztelt kormánynak ennek a kérdésnek megfontolását. A második garancia, amelyről szólni akarok, a közigazgatás bizonyos mérvű reformjában rejlik. Sajnálom, hogy a nagyméltóságú kormány nyilatkozataiban eddig a közigazgatásra nézve csak bizonyos egyszerűsítéseket helyeztek kilátásba, habár a ministeielnök ur ő excellenciája méltóztatott kifejezni azt, hogy a kormány sokkal messzebbmenő tervekkel is foglalkozik. Én azonban bátor vagyok a választójogi reformnak a közgazgatás reformjával való összefüggésére ráutalni. Nézetem szerint a választójogi reformnak konzekvencia] aképen a közigazgatási tisztviselők alkalmazási módjának bizonyos reformja elől ki nem térhetünk. (Helyeslés a baloldalon.)-Mert ha megtörténik az,, ami, azt hiszem, természetes konzekvencia, hogy a törvényhatósági bizottságok is az általános választói jog alapján fognak választatni és ha a demokrácia követelményeképen a viril izmus is eltöröltetik, hogy akkor azután a jelen hábora tapasztalatai után mi, különösen a határszéli vármegyékben, ahol a közigazgatási tisztviselők megbízhatóságán fordul meg a hadviselés egész érdeke, általános szavazati jog alapján választott megyei bizottságok által választandó megyei tis ;tviselőkre bízzuk az egész közigazgatást ; az ebbe való belenyugvást olyan végzetes optimizmusnak tartom, amely optimizmust alig tudom a vétkes könnyelműségtől megkülönböztetni. (Helyeslés balfelöl.) Talán itt, midőn a nemzetiségi részről esetleg fenyegető veszély kérdéséről beszélek, lesz helyén reflektálnom azokra a rendszabályokra, amelyeket a vallás- és közoktatásügyi minister ur ő nagyméltósága bizonyos román tanitóképezdékkel szemben iniciált. Azt, amit Apponyi Albert gróf minister ur ő nagyméltósága a képviselőház egyik ülésén a köznevelésben érvényesítendő nemzeti szempontokról és az állam iránti hűségnek a közoktatás terén való megóvásáról és biztosításáról mondott, azt hiszem, minden magyar ember lelke mélyéből osztja és ahhoz teljes mértékben kell, hogy
