Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-103
A FŐRENDIHÁZ CIII. ÜLÉSE. U szám alatt foglalt javaslatokat elfogadni, illetőleg az abban felsorolt utalványozásokhoz a szükséges felhatalmazást megadni, (Igen!) Kimondom tehát a határozatot, hogy a főrendiház az 1916—17. évi zárszámadást, amely 13224 K 26 fillér kiadási többletet mutat és amely szerint a főrendiház ingóságainak értéke 1917. június 30-án 555.060 K 20 fillért tesz ki, jóváhagyólag tudomásul veszi és ez az állami'számvevőszékkel, valamint a pénzügyminister úrral közöltetni fog ; hasonlóképen tudomásul veszi a főrendiház, hogy az elnök a főrendiházi nyugdijasok és özvegyek részére egyszeri háborús segély ozimén 3520 K-t utalványozott. Elfogadja továbbá a főrendiház a bizottságnak a ruhailletményekre előirányzott összegnek felemelésére, valamint a főrendiházi alkalmazottak rendkivüli támogatására, háborús segélyére és a szolgálati szabályzat módosítására vonatkozó javaslatait s ehhez képest felhatalmazza az elnököt ugy a szolgálati szabályzat módosítása következtébe a szükséges 383 K 32 fillér utalványozására, valamint az 1917/18. évre, a ruhailletményekre előirányzott 10.700 koronán felül, átmeneti kiadásként felvett 10.000 K folyósítására. Felhatalmazza továbbá az elnököt, hogy a jelentésben felsorolt főrendiházi alkalmazottak nak, az ott megjelölt fizetési módozatok mellett, összesen 13.352 K erejéig beszerzési segélyt és 7600 K rendkivüli segélyt utalványozhasson, valamint, hogy a közszolgálati alkalmazottak ujabb háborús segélyéről szóló törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után az annak rendelkezései értelmében egyénenként kijáró háborús segélyeket folyósíthassa, amelyekre szükséges öszszegek, mint törvényes felhatalmazáson alapuló kiadások lesznek elszámolandók s az utalványozás megtörténtével egyénenként való számszerű kimutatással utólag bejelentendők. Következik az 1917—18. költségvetési év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1917 : IX. t.-cz. hatályának 1918. évi február végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Széchényi Viktor gr. jegyző (olvassa a -pénzügyi bizottság jelentését). Elnök: Kivan valaki általánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólni ? Hertelendy Ferencz jegyző: Festetits Sándor gróf ! Festetics Sándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Mindjárt azzal kezdem, hogy elfogadom az indemnitási javaslatot és pedig nemcsak azért, mert elvállalhatatlan felelősséget venne magára az, aki a mai időben a kormányzás nyugodt továbbfolyását megakadályozni próbálná, hanem azért is, mert bizalommal viseltetem a mélyen t. kormány bel- és külpolitikája iránt. A külpolitika vezetése a magyar-osztrák monarchia életérdekeit, a gyakorlati élet követelményeit kiválóan ismerő egyéniség kezében nyűgFőrendiházi Napló. 1910—1915. V. kötet. szik s ha az utóbbi időben történtek is olyan aprócseprő dolgok, amelyekre nézve jobb szeretnők, ha nem történtek volna meg, ugy azokért bizonyára nem lehet a külügyminister urat felelőssé tenni. Ezek a kisebb jelenségek egy rég elavult, hogy ugy mondjam : ftssilissá vált állapotnak következményei, melynek megváltoztatását, miután gyökeres leformról van szó, nem követ élhet jük ma attól, aki éj jelet-nappalát annak szenteli, hogy részünkre e nagy háború szerencsés kimenetelét biztosítsa. De a béke megkötése után azonnal hozzá fog kelleni látnunk a külügyi szervezet reformjához és azt hiszem, hogy a magyar parlamentnek kötelessége lesz ezt a reformot sürgetnie. Kern anomalia-e az, hogy a diplomaták életüknek fizikailag és szellemileg legjobb éveit oly munka elvégzésévei töltik el túlnyomó részben, amelyet, hogy ugy mondjam, egy kiszolgált őrmester is elvégezhetne. Gimnáziumot, egyetemet, több évi hivatali praxist, széleskörű nyelvismeretet, katona-végzettséget és több hónapi kursus után egy igen nehéz diplomáciai vizsga letételét kívánj uk meg attól, akit azután évek hosszú során át chifrirozásra, másolásra és oly administiáfciv akták elintézésére szorítunk, amelyek a tulajdonképeni külpolitikával vagy semmi, vagjr csupán igen távoli összefüggésben állanak. S ha azután az a szerencsétlen flótás .megöregszik, a munkaereje lankad, szellemi frissesége gyengül, akkor hirtelen kilökik olyan felelősségteljes állásba, ahol neki mint követnek, vagy nagykövetnek önállóan kell gondolkoznia s határoznia. A gazda, a mérnök, a bíró, a katonatiszt életének legjobb éveiben a maga hatáskörében bizonyos önállósággal működik és ha azután idővel jelentékenyebb vezető állásba kerül, nagy gyakorlat és gazdag tapasztalat áll rendelkezésére. Ezzel szemben az attaché, a titkár, sőt a követségi tanácsos is pusztán csak segédmunkás, aki hivatali főnökének külpolitikai ténykedését c?ak távolról szemléli, ha ugyan szemlélheti, mert van olyan követ is, aki ezt nem engedi meg. Ellenvethetné valaki, hogy a diplomaták privát ambícióból is foglalkozhatnak az illető külföldi állam politikai életének, politikai viszonyainak tanulmányozásával. Hát ez igaz, de ez nem elegendő. A nemes ambíció önmagában sohasem elég ; kényszer is kell, a mainál nagyobb kényszer, amely az egyént a működésre szorítsa. A mai napot nem találom alkalmasnak arra, hogy a méltóságos főrendek előtt kifejtsem mindazon gondolatokat, amelyek bennem évek során át a külügyi szervezet, az u. n. diplomáciai karrier reformjára vonatkozólag megérlelődtek. Csak annak megjegyzésére szeretnék szorítkozni, hogy ezen reform keresztülvitelétől függ a jövőben diplomáciánk sikere és munkálkodása, sőt magának az u. n. diplomáciai karriernek, mint olyannak jövője is. Mert hogyha kiderülne, hogy ezen reform keresztülvihet étlen, hogy ez a gyakorlati életben megvalósíthatatlan, akkor magát a diplomáciai 6
