Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-101

Á FŐRENDIHÁZ Cl. ÜLÉSE. 33 többi szövetségeseinknek, hogy daczára ellen­feleink nagy tömegének, daczára annak, hogy el vagyunk zárva a világtól, mégis egyre győz­tünk és győzünk most is. A békét a legf orr óbban kívánom, de nem a szocialista, a kárpótlás és foglalás nélküli békét, melyért egy levert fél könyöröghet, de amely nem lehet osztályrésze a győző félnek. Könnyű a szocialistáknak és vezéreiknek kárpótlás és foglalás nélküli békéről beszélni, miután a háború óriási költségeihez valószinüleg a progresszivitás követ­keztében igen kevéssel fognak hozzájárulni. (Mozgás.) Azonkívül egészen kár ezt a békét nagyon hangoztatni, mert ettől csak vérszemet kapnak ellenségeink és ezzel határozottan csök­kentjük a béke lehetőségeit. A függetlenségi és szociáldemokrata támo­gatás alapján létrejött uj kormányt legnagyobb sajnálatomra nem támogathatom. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltó­ságú elnök ur, méltóságos főrendek! Köszönet­tel nyugtázom a német birodalom iránti szövet­ségi hűségünknek azt a nyilvánítását, amelynek a kalocsai érsek ő nagyméltósága méltóztatott itt kifejezést adni. Változatlan szövetségi hű­ségünknek ilyen előkelő helyről való kinyilvá­nítása csak megerősítheti összetartozandósá­gunkat. Felszólalásomnak tulajdonképeni czélja az, hogy Zselénszky gróf ő excellenciája néhány megjegyzésére reflektáljak, amennyiben meg van engedve, hogy egy tudatlan, népámitó demokrata megtehesse megjegyzéseit. (Derültség.) A t. gróf ur ugy állítja oda az általános választójogot, mint hogyha az Magyarország romlását idézné elő. Legyen megnyugodva nagy­méltóságod, hogy sohasem a korszerű ideák megvalósítása idézte elő valamely ország rom­lását, hanem az, hogyha uralkodó eszmék meg­valósulását nem kellő időben vették foganatba, vagy nem ugy vették foganatba, hogy a régi erkölcsök és szent hagyományok biztosításával vigyék azokat a politikai életbe és valósítsák meg. (Elénlc helyeslés.) Aki későn, vagy egyáltalában semmit sem akar, az veszélyezteti ennek a nemzetnek múlt hagyományait; aki kellő időben és okszerűen kezdi ezt a megvalósítást, a korszerű ideák megvalósítását, az a régi hagyományok, erköl­csök és egyéb kincsek megóvása mellett uj kin­cseket hoz és biztosit a hazának. Mi ezt az utat követjük. (Helyeslés.) Legyen meggyőződve nagyméltóságod, hogy vannak uralkodó eszmék, amelyek elől elzárkózni nem lehet, hanem azo­kat kellő időben megfelelően kell megoldani és megvalósítani. (Helyeslés.) • Az általános választójogot ő nagyméltósága sajátságosan a liberum vétóval hasonlítja össze. Hiszm a liberum vető azáltal okozott jmszti­tást, hogy egy embernek állott módjában a fejlődést, az okszerű intézkedéseket megakasz­Főrendíházi Napló. 1910—1915. V. kötet. tani. Mi ellenkező irányt követünk. Mi a nagy általánosságra, a nópérzületre, amely egy nem­zet valódi érzületét van hivatva kifejezésre jut­tatni, akarjuk alapítani politikánkat. De ha a liberum vető veszedelme volt Lengyelországnak, akkor ez a nagy általánosság csak ujabb bizto­sitéka lehet haladásunknak és fennmaradásunk­nak. (Helyeslés.) Egy nem tudom micsoda filozófust méltóz­tatott czitálni, aki a gorombaságot, a rágalmat és nem tudom miféle hasonló, az én szótáram­ból kizárt kifejezéseket alkalmazott a demok­ráciára és azt mondta, hogy ezek járnak nyo­mában. Zselénsky Róbert gr.: Az általános választó­jognak ! Wekerle Sándor ministerelnök: A.z általános választójognak, melyet mi megvalósítani aka­runk. Bocsánatot kérek a kifejezésért, de ugy látom, hogy ő nagyméltósága kissé anticipiálja ezeket a dolgokat, nemcsak azzal a kifejezéssel, hogy tudatlan népámitók lépnek fel a demokrá­cia nevében, hanem azzal a mintegy meggyanu­sitással is, hogy mi nem lennénk szolidaritásban abban, amit itten előterjesztünk. Zselénsky Róbert gr.: Én nem a minister­elnök úrról beszéltem, hanem a pártban voltak olyanok! Wekerle Sándor ministerelnök: Akkor félre­értettem a nagyméltóságú gróf urat, mert biz­tosithatom, hogy a választójog alapelveire, irá­nyaira, sőt annak méreteire nézve is, — talán kis nuence-októl eltekintve, amelyeket egy javas­lat teljes előkészítése előtt megjelölni is igen nehéz lenne, — ennek a kabinetnek tagjai tel­jes egyetértésben és szolidaritásban vannak. Csak ezt voltam bátor megjegyezni és evvel befejezem felszólalásomat. (Helyeslés.) Elnök: Zselénszky Róbert gróf ur szemé­lyes kérdésben óhajt szólni. Zselénszky Róbert gr.: Csak azt akarom megemlíteni, hogy ezelőtt egy pár évvel meg­változtattuk a választójogi törvényt, még pe­dig meglehetősen kitágítottuk. Akkor én is hozzájárultam. Négy év alatt nem változhattak annyira a körülmények, hogy most megint . . . Elnök: Kérem, ez nem személyes kérdés. Zselénszky Róbert gr.: ... az általános vá­lasztójogra lenne szükség. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a tanácskozást be­rekesztettnek nyilvánitom és a ház határozata­képen kimondom, hogy a ministerelnök ur nyi­latkozatát méltóztatnak tudomásul venni. (He­lyeslés.) Elnöki előterjesztéseim folytatásaképen be­mutatom a volt ministerelnök ur átiratát, amely szerint ő császári és apostoli királyi Felsége a legmagasabb születésnapja alkalmával kifejezett szerencsekivánatokért a főrendiháznak őszinte mély köszönetét méltóztatott nyilvánítani. Hódolatteljes tudomásul szolgál. 5

Next

/
Thumbnails
Contents