Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-101

Á FŐRENDIHÁZ Cl. ÜLÉSE. 33 többi szövetségeseinknek, hogy daczára ellenfeleink nagy tömegének, daczára annak, hogy el vagyunk zárva a világtól, mégis egyre győztünk és győzünk most is. A békét a legf orr óbban kívánom, de nem a szocialista, a kárpótlás és foglalás nélküli békét, melyért egy levert fél könyöröghet, de amely nem lehet osztályrésze a győző félnek. Könnyű a szocialistáknak és vezéreiknek kárpótlás és foglalás nélküli békéről beszélni, miután a háború óriási költségeihez valószinüleg a progresszivitás következtében igen kevéssel fognak hozzájárulni. (Mozgás.) Azonkívül egészen kár ezt a békét nagyon hangoztatni, mert ettől csak vérszemet kapnak ellenségeink és ezzel határozottan csökkentjük a béke lehetőségeit. A függetlenségi és szociáldemokrata támogatás alapján létrejött uj kormányt legnagyobb sajnálatomra nem támogathatom. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Köszönettel nyugtázom a német birodalom iránti szövetségi hűségünknek azt a nyilvánítását, amelynek a kalocsai érsek ő nagyméltósága méltóztatott itt kifejezést adni. Változatlan szövetségi hűségünknek ilyen előkelő helyről való kinyilvánítása csak megerősítheti összetartozandóságunkat. Felszólalásomnak tulajdonképeni czélja az, hogy Zselénszky gróf ő excellenciája néhány megjegyzésére reflektáljak, amennyiben meg van engedve, hogy egy tudatlan, népámitó demokrata megtehesse megjegyzéseit. (Derültség.) A t. gróf ur ugy állítja oda az általános választójogot, mint hogyha az Magyarország romlását idézné elő. Legyen megnyugodva nagyméltóságod, hogy sohasem a korszerű ideák megvalósítása idézte elő valamely ország romlását, hanem az, hogyha uralkodó eszmék megvalósulását nem kellő időben vették foganatba, vagy nem ugy vették foganatba, hogy a régi erkölcsök és szent hagyományok biztosításával vigyék azokat a politikai életbe és valósítsák meg. (Elénlc helyeslés.) Aki későn, vagy egyáltalában semmit sem akar, az veszélyezteti ennek a nemzetnek múlt hagyományait; aki kellő időben és okszerűen kezdi ezt a megvalósítást, a korszerű ideák megvalósítását, az a régi hagyományok, erkölcsök és egyéb kincsek megóvása mellett uj kincseket hoz és biztosit a hazának. Mi ezt az utat követjük. (Helyeslés.) Legyen meggyőződve nagyméltóságod, hogy vannak uralkodó eszmék, amelyek elől elzárkózni nem lehet, hanem azokat kellő időben megfelelően kell megoldani és megvalósítani. (Helyeslés.) • Az általános választójogot ő nagyméltósága sajátságosan a liberum vétóval hasonlítja össze. Hiszm a liberum vető azáltal okozott jmsztitást, hogy egy embernek állott módjában a fejlődést, az okszerű intézkedéseket megakaszFőrendíházi Napló. 1910—1915. V. kötet. tani. Mi ellenkező irányt követünk. Mi a nagy általánosságra, a nópérzületre, amely egy nemzet valódi érzületét van hivatva kifejezésre juttatni, akarjuk alapítani politikánkat. De ha a liberum vető veszedelme volt Lengyelországnak, akkor ez a nagy általánosság csak ujabb biztositéka lehet haladásunknak és fennmaradásunknak. (Helyeslés.) Egy nem tudom micsoda filozófust méltóztatott czitálni, aki a gorombaságot, a rágalmat és nem tudom miféle hasonló, az én szótáramból kizárt kifejezéseket alkalmazott a demokráciára és azt mondta, hogy ezek járnak nyomában. Zselénsky Róbert gr.: Az általános választójognak ! Wekerle Sándor ministerelnök: A.z általános választójognak, melyet mi megvalósítani akarunk. Bocsánatot kérek a kifejezésért, de ugy látom, hogy ő nagyméltósága kissé anticipiálja ezeket a dolgokat, nemcsak azzal a kifejezéssel, hogy tudatlan népámitók lépnek fel a demokrácia nevében, hanem azzal a mintegy meggyanusitással is, hogy mi nem lennénk szolidaritásban abban, amit itten előterjesztünk. Zselénsky Róbert gr.: Én nem a ministerelnök úrról beszéltem, hanem a pártban voltak olyanok! Wekerle Sándor ministerelnök: Akkor félreértettem a nagyméltóságú gróf urat, mert biztosithatom, hogy a választójog alapelveire, irányaira, sőt annak méreteire nézve is, — talán kis nuence-októl eltekintve, amelyeket egy javaslat teljes előkészítése előtt megjelölni is igen nehéz lenne, — ennek a kabinetnek tagjai teljes egyetértésben és szolidaritásban vannak. Csak ezt voltam bátor megjegyezni és evvel befejezem felszólalásomat. (Helyeslés.) Elnök: Zselénszky Róbert gróf ur személyes kérdésben óhajt szólni. Zselénszky Róbert gr.: Csak azt akarom megemlíteni, hogy ezelőtt egy pár évvel megváltoztattuk a választójogi törvényt, még pedig meglehetősen kitágítottuk. Akkor én is hozzájárultam. Négy év alatt nem változhattak annyira a körülmények, hogy most megint . . . Elnök: Kérem, ez nem személyes kérdés. Zselénszky Róbert gr.: ... az általános választójogra lenne szükség. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a tanácskozást berekesztettnek nyilvánitom és a ház határozataképen kimondom, hogy a ministerelnök ur nyilatkozatát méltóztatnak tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnöki előterjesztéseim folytatásaképen bemutatom a volt ministerelnök ur átiratát, amely szerint ő császári és apostoli királyi Felsége a legmagasabb születésnapja alkalmával kifejezett szerencsekivánatokért a főrendiháznak őszinte mély köszönetét méltóztatott nyilvánítani. Hódolatteljes tudomásul szolgál. 5