Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-101

A FŐRENDIHÁZ Cl. ÜLÉSE. előtérjesztéseimet tudomásul venni szíveskedjenek, (Élénk helyeslés.) Széchényi Viktor gr. jegyző: A herczegprimás ő eminenciája ! Csernoch János herczegprimás: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! A tisztelt kormánynak a ministerelnök ur által előadott p'rogrammját tudomásul veszem. Annak idején, amikor a programmban emiitett törvényjavaslatok, különösen pedig a választójogi törvényjavaslat a főrendiház asztalán fognak feküdni, a főrendiház bizonyosan azok fontosságához mért lelkiismeretességgel és tárgyilagossággal fog azokkal foglalkozni. Anélkül azonban, hog]^ ellenmondástól kellene tartanom, már most kijelenthetek annyit, hogy a. főrendiház bizonyára szigorú vizsgálat tárgyává fogja tenni azt, vájjon az a törvényjavaslat meg fogja-e védeni minden tekintetben a magyar állam nemzeti jellegét és egységét és vájjon kellő tekintettel lesz-e egyúttal a földmivelő n ép érdekeire is ? Földmivelő népünk a háború alatt a legnagyobb áldozatokat hozta. Páratlan vitézséggel és hősiességgel küzdött és küzd és amellett fiai emberfeletti szorgalommal művelték a földet, amivel lehetővé tették a mi megélhetésünket, lehetővé tették a hadsereg ellátását és még azt is, hogy szövetséges társainknak és szomszédainknak elegendő mennyiségű élelmiszert juttathassunk. Annak idején, amikor itt a főrendiházban tárgyaltuk a legutóbbi választási törvényt, kifogásoltam azt, hogy amikor az ipari munkások százezreit veszik be az alkotmány sánczaiba, — amit szivesen fogadtam, — ugyanakkor megfeledkeztek a földmivelő^ népről. Azt hiszem, ez a hiba most nem fog megismétlődni. Emiitette a t. ministerelnök ur a katholikus autonómiát is. Erre vonatkozó kijelentését szivesen tudomásul veszem és meg vagyok róla győződve, — már a t. kultuszminister úrral eddig lefolytatott magántárgyalásaim alapján is, — hogy sikerülni fog ezt a kérdést végre-valahára dűlőre juttatni és a katholikusoknak oly régi óhaját teljesíteni. Ami pedig a birtokpolitikát illeti, csak az az észrevételem, hogy ha majd ez az ügy is rendezés alá kerül, akkor egyforma elveket kell a törvényhozásnak alkalmaznia minden nagybirtokkal szemben. Legyen az akár az államnak, akár a városoknak, akár a községeknek kezében, legyen az bankbirtok, vagy más ujabban szerzett birtok, egyforma elbánás alá kell, hogy essék, mert a tulajdonjog szentségét minden tekintetben figyelembe kell venni és. a kérdést aszerint kell rendezni. Ami az úgynevezett többtermelést és földeink jobb művelését illeti, én, aki szintén nem kevés földet művelek, arra a tapasztalatra jutottam, hogy ha riieg is adok mindent annak a földnek, ami emberileg megadható, de nem kapom meg az áldást felülről, akkor hiábavaló minden iparkodásom, minden költekezésem, mert az olyan időjárás mint az idei, tönkre tesz minden várakozást és Főrendiházi Napló. 1910—1915. V. kötet. semmivé tesz minden reményt. Meg vagyok róla győződve, hogy minden nagybirtokosnak, — hiszen ez saját érdekében fekszik, —az a törekvése, hogy földjéből minél nagyobb jövedelme legyen, különösen a mostani nehéz és súlyos időkben ; de méltóztassanak elhinni, hogy ez nem egyedül tőle függ, hanem legnagyobb részt függ az időjárástól ; és ha az időjárás rossz, akkor akármit tesz is, nem fog tudni nagy jövedelmet kihozni. (Helyeslés.) Az élelmezésre vonatkozólag, méltóságos főrendek, az a tapasztalatom, hogy Magyarországon az a baj, hogy az emberek általában nem tartják be a kormány által kiadott rendeleteket. Adjon ki a kormány akárminő jó rendeletet, ha végtől végig, kezdve a prímástól a legutolsó munkásig be nem tartják ezeket a rendeleteket, az előirt adagokat, akkor az a közélelmezésimmister tehet, amit akar, az ország közélelmezését nem lesz képes tisztességesen ellátni. És azért, méltóságos főrendek, ámbár a dolog reám már állásomból kifolyólag is egyenesen sohasem- tartozott, én mégis műidig iparkodtam beleszólni ebbe a kérdésbe, sürgetni bizonyos dolgokat, ugy az előző kormánynál, mint a mostaninál is. Hiszen ott vannak erre vonatkozó leveleim, hogy mindenekelőtt be kell szüntetni az országban műiden magánvásárlást, mert addig, amig ezt be nem szüntetik, a közélclmezést rendesen ellátni nem lehet. Azt hiszem, hogy az uj müiister ur, akinek ezen nehéz feladat megoldása jutott, igazat fog nekem ebben adni. Méltóságos főrendek ! Méltóztassanak megengedni, hogy ezen alkalommal egy valóban nagyfontosságú és amint nekem látszik, igenis aktuális kérdésre is felhívhassam a méltóságos főrendek kegyes figyelmét. Ez a háborúnak és a békének kérdése. (Halljuk !) Én azt hiszem, most egyik legfontosabb teendőnk az, hogy a háborút szerencsésen befejezzük és a tisztességes békét megszerezzük. (Ugy van!) Ennek kell most elfoglalnia minden gondolatunkat, ennek kell szentelnünk szivünknek minden dobbanását és érzését, erre kell irányítanunk most összes tetteinket azzal az egyetértéssel, azzal a — hogy ugy fejezzem ki magamat, — kölcsönös megértéssel és szeretettel, amely eddig oly erőssé tette a magyar nemzetet, hogy vállvetve szövetségeseivel képes volt megvédeni az ellenségek nagy tömege ellen ezt az ezeréves magyar államot, képes volt területi épségében fenntartani Európának egyik legrégibb államát, Szent István tiszteletreméltó alkotását. A mi háborúnk, méltóságos főrendek, kezdettől fogva védelmi háború volt. (Ugy van !) Mindig azt hangoztattuk és most is hangoztatjuk, hogy mi a háborút nem akartuk, hogy mi a háborút nem kerestük, hogy ezt a háborút a mi ellenségeink kényszeritették reánk. Hódításokra nem törekedtünk, hanem tisztességes, tartós békére, amelyet meg akartunk és meg akarunk szerezni a kettős monarchia összes népeinek. És amint mi 4