Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-115

230 A FŐRENDIHÁZ CXV. ÜLÉSE. nék, ellenkezőleg ott inkább elodázó tendencziákat látunk. Azonkívül ismerem azon aggodalmakat, melyeket a képviselőházban is osztottak, hogy mivel ez olyan törvény, melyet a hadügyminis­teriummal, tehát Ausztriával közösen kell meg­oldani, félek, hogy ismét a kvótával fognak érvelni, mint mindig, ha arról van szó, hogy odaát csinálja­nak valamit a mi javunkra. Pedig tudjuk nagyon jól, hogy mi magyarok hoztuk a legnagyobb ál­dozatot. Mindennap olvassuk, most is olvassuk szívszorongva, hogy megint a Piavenál és másutt ki vannak emelve a magyar ezredek. Nagyon helyesen, hogy ki vannak most már emelve a magyar ezredek, mert azelőtt még azokat sem emelték ki, de ez mind azt jelenti, hogy megint "emberanyagveszteségünk van, hogy a jó magyar vér folyt megint. Nagyon jól tudják tehát odaát, hogy ilyen bőségesen folyván a magyar vér, rok­kant is bővebben lesz. Ez a két aggodalom késztet arra, hogy kér­jem a kormányt, méltóztassék ennek a törvény­javaslatnak végrehajtását sürgősen eszközölni, mert csak ugy lesz foganatja, ha gyorsan segítünk. Itt áll az a közmondás, hogy bis dat, qui cit dat. (Helyeslés.) A törvényjavaslatot különben elfogadom. (He­lyeslés.) Elnök: Kíván még valaki hozzászólni ? (Nem !) Ha nem szól hozzá senki, az általános vitát bezárom. Ő exczellencziája a honvédelmi minister ur kíván szólni. (Halljuk I Halljuk !) Szurmay Sándor b. honvédelmi minister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Bátor vagyok Mailáth József gróf ő nagyméltósága érdekes felszólalására röviden válaszolni és azokat a fontos kérdéseket, a melyeket szóba hozni szives volt, közelebbről megvilágítani. Az első kérdés, amelyet ő nagyméltósága fel­vetett, a keresetképességnek tíz százalékos foko­zatokban való megállapítása. Erre nézve bátor vagyok jelenteni, hogy mi ezzel a kérdéssel igen behatóan foglalkoztunk és ennek végeredménye az volt, hogy mégsem a tíz százalékos, hanem a 25 százalékos fokozatokban állapodtunk meg. Miért ? Elsősorban azért, mert ez az illető sérültek érdeké­ben fekszik, másodsorban pedig azért, mert igen nehéz valamely sérültnél tíz százalékos fokozatban megállapítani a sérülés fokát. Igen könnyen téved ebben a tekintetben még a gyakorlott orvos is és té­vedhet az a sok orvos, aki az egész országban ezzel foglalkozni fog. Még pedig tévedhetnek, — amit mindjárt egy példával fogok megvilágítani, — az illető sérült kárára. Tegyük fel, hogy van egy ember, akit 51, vagy 52 százalékos keresetképességi csök­kenéssel klasszifikálnak, pedig az az ember tényleg nem ennyi, hanem 70 százaléknál valamivel felül szenvedett keresetképességben csökkenést. Ez az ember a mi szisztémánk mellett nem károsodik,, mert megkapja a nyugdíj 75%-át, holott ő nagyméltósága javaslata szerint csak 60%-ot kapna, bárha 70%-on felüli a kereset­képességi csökkenése. A mi szisztémánk meUett tehát, ha történik is tévedés, az mindig kiegyen­líti azt a károsodást, amelyet az illető szenvedne. Ezért határoztuk el épen az igényjogosultak ér­dekében ezt a négyféle fokozatot, mert a tévedések száma ezzel jelentékenyen csökken. A másik fontos kérdés, amelyet ő nagyméltó­sága fölvetett, az, hogy a sebesülési pótdíj ne csak a kül-, hanem a belbetegségek után is ugyanazon szisztéma szerint állapittassék meg. Ez ki van mondva a törvényben direkt, csak nincsen speczi­álizálva. Epén most dolgoznak a leghivatottabb szakértő orvosok azon, hogy a különböző beteg­ségeket a különböző fokozatokba besorozzák. Ez a végrehajtási utasítás keretébe vág, amelyben meg lesz állapítva, hogy milyen betegség milyen keresetképességü csökkenésnek felel meg. Külön­ben a 23., illetőleg 50. §-okban egészségrontás esetére is megállapítja a törvény a sebesülési pót­dijat. A keresetképességi fok megállapításánál igen­is tervbe van véve, — és a végrehajtási utasítás gondoskodni fog róla, — hogy polgári szakértők, még pedig abból a foglalkozási ágazatból, amelybe az illető sérült tartozik, vonassanak be a bizottsági tagok sorába, hogy azok is hozzászólhassanak szak­szempontból is, hogy az illetőnek keresetképessége mennyiben áll fenn, illetőleg mennyiben csökkent. E tekintetben tehát ő nagyméltósága kívánsága teljesülni fog. Áttérek most a protézis fontos kérdésére, első­sorban a készítés, másodsorban a költség kérdé­sére. A készítés akkép van tervbe véve, hogy a Hadigondozó saját műhelyeiben fogja ezeket gyár­tani és önköltségén fogj illetők rendelkezésére bocsájtani, természetesen amennyiben javításról, illetőleg pótlásról van szó, mert az első protézist az illető a kincstár költségén kapja meg. Igen be­ható megfontolás tárgya volt, vájjon a pótlást is ne a kincstár költségén csináljuk-e l De annak meg­fontolása, hogy akkor igen sok ember könnyel­műen bánnék ezzel a drága szerszámmal és nem vigyázna ugy, amint annak értéke ezt megkívánja, amellett szól, hogy a sebesülési pótdíjból fedeztes­sék a protézis javítása. A sebesülési pótdij megálla­pítása is már erre való tekintettel történt. így, egyelőre legalább, amig bővebb tapasztalatokat gyűjtünk, — amint ő nagyméltósága maga is na­gyon helyesen mondotta, — ennél a rendszernél meg kell, hogy maradjunk. Egyet azonban már most is kijelenthetek és ez az, hogy igenis könnyíteni fogunk ezeken az embereken ; megteszünk, amennyit csak tehetünk. Jelesen az olyan művégtagoknál, amelyek igen költségesek, amelyek művészi kivitelűek kell, hogy legyenek s amelyek javítása esetleg az egész évi sebesülési pótdijat felemésztené, természetesen igenis segíteni fogunk (Helyeslés.) és erre nézve a végrehajtási utasítás fog intézkedni. Egy másik kérdésben, amelyet épen a képvi­selőházban vetettek fel, hogy t. i. az utazási és az ellátási költségeket olyankor, amikor az illető-

Next

/
Thumbnails
Contents