Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

222 A FŐREND IHÁ követelésével úgyszólván magára maradt. Méltóztassék meghinni, hogy ennek a méltóságos főrendiháznak a képe tükre egyúttal a közhangulatnak is. Magyarország közhangulata ma azt kívánja, hogy dolgozzunk, lépjünk a cselekedetek terére és ne a választójoggal foglalkozzunk. (Helyeslés.) És ez lesz a kormány programmja is. Remélem, ma olyan állapotot teremthetünk, midőn nemcsak programmszerüleg, általános elvekben hirdethetjük a reformok szükségét. Ma már túl vagyunk azon, hogy nem tudom hányadszor álljunk elő általános elvek hangoztatásával, programmpontok felállításával. Ma már tetteket, cselekedeteket követelnek tőlünk. (Helyeslés.) Nem általános programmpontok hangozatásával, hanem kidolgozott javaslatokkal kell előadnunk, amelyekben benne lesznek az adminisztráczió reformja, a rendőrség államosítása, tanügyünk szabályozása, valamint a népjóléti és szocziális intézkedések. Testet kell ezeknek az ideáknak adnunk és a törvényhozás elé kell tárnunk, hogy lássuk, melyek azok a szükségletek, amelyeket ki kell elégítenünk. A nyugalomnak ezt az idejét munkára fogjuk felhasználni és remélem, hogy az említett javaslatok legnagyobb részét az őszszel már a törvényhozás elé is tudjuk terjeszteni. (Helyeslés.) És akkor én előre figyelmeztetek arra, hogy ne méltóztassék megint a következetlenség vádjával illetni, ha talán nem azokkal járok együtt, akikkel jártam eddig. Méltóztassék elhinni, hogy nagyon sajnálom, ha nem követnek politikai barátaim, mert irányukban a megbecsülésnek oly mértéke erősödött meg bennem, hogy mindig fájdalommal konstatálom, ha útjaink elválnak. De ily nagy politikai kérdések megítélésénél csak egy mértéket ismerek : hogy ki helyesli az elveknek oly konkrét alakba való öntését, amint azokat előterjesztem. Mert a politika azt kívánja, hogy elveinket érvényesítsük, érvényesítsük azokkal, akik követnek bennünket. Miután az alap meg van teremtve arra, hogy ilyen konkrét politikát csináljunk, — és ezt tartom a választói törvény elintézése legnagyobb előnyének, — kérem a méltóságos főrendeket, hogy a bizottság által előterjesztett szöveget elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Következik, méltóságos főrendek, a határozathozatal. Kérdem a méltóságos főrendeket, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a czim és a szakaszok felolvasását. Azt hiszem, méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy az állandó gyakorlatnak megfelelően a szakaszok ne egész terjedelmükben olvastassanak fel, hanem csupán azok számai említtessenek meg. (Helyeslés.) Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a tör; CXIV. ÜLÉSE. vényjavaslat czimét, amely elfogadtatik. Olvassa az 1. §-t). Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Baltazár Dezső dr. ! Baltazár Dezső dr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Bocsánatot kell kérnem, hogy drága idejüket ismét igénybe veszem és ennél az első szakasznál a nők választójogát hozom elő, annál inkább, mert hiszen az én demokratikus kálvinista egyházam a nők választójogát már régen ismeri. Méltóságos főrendek ! Hogy ha a nők választójoga törvénybe nem fog iktattatni, —nem mondom, épen most, mert én sem akarok a képviselőházzal konfliktusba jönni, —akkor a nőket, a társadalomnak a nagyobbik és nem kevésbbé értékes felét mindenesetre súlyos sérelem érné. A főrendiháznak, ugy gondolom, helyénvaló volna a képviselőház visszautasító magatartása után a nők választójoga mellett elvben és olyan figyelmeztető komolysággal foglalni állást, amely távol tartja ennek a kérdésnek kezelésétől a tréfálkozó tárgyalási modort és megjegyzésekét. Hiszen a nők választójoga az én igénytelen nézetem szerint természetjogon alapszik. Ez a természetjog pedig minden embernek egyenlő és azonos hivatása. Minden embernek nemre és foglalkozására való tekintet nélkül a hivatása az, hogy saját magát és a társadalmat, az egyéni és közéletet tökéletesítse. A tökéletesítésnek ez a munkája jogszabályok nélkül nem mehet. A jogszabályok alkotásában részesülnie kell minden tényezőnek, amely tényezőre a közös hivatás elvégzésének terhe nehezül. A kirekesztés igazságtalanság és a rólunk nélkülünk való törvényhozás nem demokratikus és nem művelt államoknak a törvényhozása. És aki azt állítaná, méltóságos főrendek, hogy a tökéletesítés munkája ugy oszlik meg a férfi és a nő között, hogy a férfit a közéletbeli, a nőt pedig a családi életben való rész illeti, az aztán gondoskodjék is olyan társadalmi berendezkedésről, amely minden nő számára biztosítja a családi és pedig a boldog családi életben való elhelyezkedést.(Igaz!Ugy van!) Méltóságos főrendek ! A nők megbecsülésének az az olcsó lovagiassága, amelyik a női erő és érték érvényesülési teréül egyedül a családi háznak a kizárólagosságát sánczolja és díszítgeti és lokalizálgatja el a közélet terétől, óvatosan és gondosan, az én igénytelen nézetem szerint ez a lovagiasság még mindig a fejletlen társadalmaknak abban az ideológiájában mozog, amely kezdetben tudatosan, későbben beidegződésszerü tudatossággal a nagyobb erőnek, az ököljognak brutalitásából sarjad. Már a középkori férfi elég ügyes volt — és még inkább az a modern, —ahhoz, hogy a nő jognélküliségébe, kirekesztettségébe és kitagadottságába a gyengéd védelem czéljának és érdemének látszatát lopja be és elég diplomata ahhoz, hogy felszínes udvariaskodással és a külső diszités pompájával kendőzze a nő szolgai helyzetének silány valóságát. Ennek a társadalomnak gyökeresen át kell alakulnia ahhoz, hogy a nő lealázott-