Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

A FŐRENDIHÁZ CXLV. ÜLÉSE. 215 akkor, meg vagyok róla győződve, hogy néhány év alatt tudnak a nemzetiségiek magyarul. (Ugy van I Ugy van!) Hiszen ha az a gyermek tanul is az iskolában magyarul, ha nem hall a faluban soha magyar szót, akkor hiába, az csak kőtörés, a viznek szitába való mer égetése, hiábavaló igyekvés. Nemzeti szempontból a mélyen t. kormánynak különös figyelmébe akarom ajánlani, hogy nagyon kevéssé megbizható elemnek tartom a mai szocziáldemokrácziai szakszervezetet mostam vezetősége alatt és ezt kivánom itt nyilvánosan az ország szine előtt kimondani. (Elénk helyeslés.) Mikor Berzeviczy ő nagyméltósága itt azt mondta, hogy vannak itt törekvések, melyek ebből az egységes magyar államból egy konföderácziót akarnak csinálni, azt kiáltottam oda, hogy kik azok, de feleletet nem kaptam. Ezek a Jásziék, ezek a Purjeszék, ezek a hivatalos magyar szocziáldemokrata párt vezetői, ezek akarnak itt egyrészt markszisták lenni, másrészt nemzetköziek, (Igaz! ügy van!) de facto pedig nem markszisták, mert hiszen ők a nemzetiségi aspirácziókat szitják, keltik, azoknak született, hivatott apostolai. Ezt le kell nekünk itt szegeznünk, bátran kimondanunk. (Elénk helyeslés.) A szocziáldemokrácziát én tisztelem, de annyiban, amennyiben az demokráczia. Kár, hogy a hatalom mindenbe belevágja kánya- és héja-karmát. Tisztelem és szeretem a szocziáldemokrácziát, amenynyiben az szocziálizmus, amennyiben az a munkások szervezete, a tőke, az ipari és a kereskedelmi konczentráczió ellen való szervezkedés s e szempontból, hála Istennek, hogy létezik, az egy szükséges, elkerülhetetlen fejlődési tünet, társadalmi fejlődés ; de visszaélni mindennel a hatalomért, paktálni mindenkivel a hatalomért, ez már nem szocziálizmus, ez már párt hatalmi törekvés. (Ugy van !) A mi magyar szoczializmusunk visszaél a vallással, folyton agyarkodik minden vallás ellen. (ügy van!) Egyedüli kivétel a zsidó vallás ; azt nem bántja, hanem a keresztény vallást folyton bántja. Ha egy Bőgölik Andrásnak a halálos ágya mellől elmarhatja a papot, azt szivesén teszi. Hanem hogy Magenduft Adolf rabbit elmarjon, erről sohasem olvashatunk. Ezt nyíltan s őszintén megmondom. Végre is a szocziáldemokráczia is hit : a materializmus. A kereszténység is hit : az idealizmus és pedig történelmi faktumokon felépülő idealizmus. Ha hitről van szó, azt kérdeném : melyik hitnek van több súlya, több hitele ; melyik hit tud maga mellett felmutatni több sikert? Mindenesetre az, amely történelmileg bevált és nem az, amelynek folyton csak Ígérvényekben és váltókban adhatjuk ki a hitelt. (Igaz! ügy van!) A magyar szocziáldemokráczia vezetősége visszaélt az osztályharczczal is. A polgári társadalmat csak abból a szempontból nézik, hogy mennyiben szedhetik rá. »Über den Löfel barbieren, das ist die Ehrensache der deutschen Sociademokratie«, ezt irta valamelyik hires német szocziáldemokrata. Amig hasznot tudnak meríteni a polgári pártokból, addig velük mennek. Ereszben, ugy látszik, jó politikusoknak bizonyultak. Amikor azonban nem mehetnek velük többre, ott hagyják őket a kapufélfánál. A szocziáldemokráczia tehát visszaél az osztályharczczal, de ezt, ismétlem, a vezetőségnek tulajdonítom. Hiába szavazunk mi meg itt választójogot és hiába terjesztjük aki a választójogot a népre, ha most nem zsandárokkal fognak majd választatni, hanem szoczialista bizalmi férfiak állanak a zsandárok helyére,-ha majd megint csak az ököl és a terror fog itt dominálni. Ezek az emberek mindenképen rá vannak kényszerítve, hogy a párthatalommal, a szocziáldemokráczia vezetőségével menjenek. Keresztény-szoczialista alapon nem lehet szervezkedni, ki van mondva. Magyarországon meg van tiltva, hogy keresztény-szoczialista alapokon szervezkedjenek. Hogy ezt művelt emberek hogyan vallhatják, — nem is tudom, hogy vallják, — ugy látszik, ezt valami funkcziónak, valami szükséges tömegpszichológiai momentumnak nézik, amelyet elviselnek. Kérem a mélyen tisztelt kormányt : nekünk szabadság kell, nekünk nem elég a választójog kiterjesztése. Nekünk a választójognak szabad gyakorlata kell. Szabad gyakorlata kell az iparosmunkások részére. Ez pedig akkor lesz meg, ha a kormány meg tudja óvni az iparosmunkások választójogi szabadságát, hogyha szavazatukat nem az a gráczia diktálja rájuk, hanem ha az saját elhatározásukból folyik. (Igaz ! ügy van !) A másik, amire félreértések elkerülése végett szintén rá akarok mutatni, az, hogy nemzeti szempontból rendkívül veszedelmesnek tartom az északkeleti vármegyékbe beszüremlő galicziäi elemnek választójoggal való felruházását. (Ugy van !) Azt fogják mondani, hiszen nem lesz választójoga. Miért ne lenne ? Lesz választójoga, mert szerez magának könnyen iparigazolványt. Wekerle Sándor ministerelnök: Nem állampolgár ! Prohászka Ottokár: Sajnos, ezt nagyon könynyen szem elől lehet téveszteni, ha akarjuk. Ha ezt nem firtatjuk, nem bizonyítjuk, ha ezt nem teszszük szóvá, akkor ott nagyon könnyen állampolgároknak vétetnek. Én nem vagyok antiszemita. Egy-két czikk miatt rámfogták, — bocsánatot kérek, hogy erre is reflektálok, — hogy antiszemita vagyok. Nem vagyok antiszemita, amint nem vagyok antigermán, nem vagyok antigall, nem vagyok antiangol, De én nem akarom az én magyar népemet feláldozni más hatalmas fajtának és annak erőszakban, vagy pedig intelligencziában túltengő erejének. (Elénk helyeslés és taps.) Elmondhatom, hogy jó barátaim között sok zsidó van. Fehérvárott zsidó doktorokat tisztelek. Egyike legjobb lelki fiaimnak és barátaimnak egy kikeresztelkedett zsidó. Minden derék zsidót szivből tisztelek és szeretek. De vigyáznunk kell nekünk, nehogy az antiszemitizmus vádjától félve behunyjuk szemünket nem-