Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-113

190 A FŐREND ÍHÁ tak megtéve. Most mikor ezeket megtehettük, ezt foganatosítani fogjuk. De most, midőn az összes éraekeit körökkel egyetértőleg oldottuk meg igy ezt a kérdést, már is látom, hogy felszólalások történnek, így Fiáth Pál báró főrendiházi tag ur ép azt követeli, hogy kontingentáljuk ezt megyénként és ugy vessük ki. Bocsánatot kérek, vagy ezt méltóztatik elfogadni, hogy a termésnél azonnal minden lefoglaltassék és akkor nem tudom, micsoda nagy szerepe lehet ott a megyéknek. Hogy általában milyen ellentétes felfogások uralkodnak itt azok részéről, akik talán nem megfelelő beható módon képesek ezen ügygyei foglalkozni, annak klasszikus példája gyanánt vagyok bátor felhozni azt, hogy Fiáth báró főrendiházi tag ur kifogásolta azt, hogy miért nem az alispánok és szolgabirák utján dolgozunk, Hertelendy Ferencz főrendiházi tag ur pedig ép azt kivánja, hogy ne az alispánok utján dolgozzunk. Mert hiszen a husrekvirálásánál mi a törvényhatóságokra biztuk ezt és a törvényhatóságok, jelesül pedig az alispánok és az autonóm közegek önhatalmúlag, saját hatáskörükben járnak el a marharekvirálásoknál. Ami Zalamegyét illeti, én ott több oldalról hallottam felszólalásokat és panaszokat, hogy a marhaállományhoz arányítva méltánytalanul nagy összeg rovatott ki Zalavármegyére. Nemcsak Hertelendy Ferencz főrendiházi tag ur panaszkodott, hanem más oldalról is éltek ezzel a panaszszal. Mikor annakidején ennek utánajártam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az egyes megyékre kiszabott marharekvirálási kontingenst a marhaállomány alapján állapították meg. A marhaállománynál azonban figyelembe kellett vétetni, hogy különösen a nagyon leapadt számú tejelő és tenyészmarhákat jobban kíméljük. Ennélfogva egyes szomszédos megyékben, ahol a tenyész és tejelőmarhák nagyobb hányadát képezik az összes marháknak, nagyon természetesen kisebb kontingenssel lettek megróva, ami azután Zalamegyében megengedem, hogy bizonyos alapossággal biró panaszra szolgáltatott okot, mert hiszen nem akarom a panaszokat arra a tényre visszavezetni, hogy a marhák tulajdonosainak a tulajdon érzéke leginkább Zalamegyében lenne kifejlődve. Mindenesetre tekintettel leszünk arra, hogy a jövő arányszámok megállapításánál minden tekintetben a méltányosságnak megfelelően járjunk el. Egy panasz azonban jogosultsággal bir, amit Fiáth Pál báró és Hertelendy Ferencz főrendiházi tag urak is felhoztak ; jelesül, hogy a rekvirálásoknál nem a marha piaczi értéke fizettetik meg. Ennek a panasznak jogosultságát tökéletesen elismerem, mert a rekvirálások csak fokozatosan hajtatván végre, legalább is hosszú átmeneti időben aránytalanul terhelnek egyeseket. Midőn egyesek marháját elszedjük a hadsereg részére, akkor a hadsereg költségei közösen fedeztetvén, tulajdonképen azt a különbözetet, amely a rekvirálási és a piaczi ár között van, maga a gazdaközönség fizeti és a gazdák között is aránytalanul CXIII. ÜLÉSE. oszlik meg. Ezt a panaszt tökéletesen jogosultnak ismerem el és a kormány törekvése is az, hogy ezt az anomáliát megszüntesse. Jelesül most is felmentünk a rekvirálási áraknál és kétségtelen, hogy ez árakkal mindinkább a piaczi árakhoz kell simulnunk. Egyet azonban méltóztassék figyelembe venni s ez az, hogy nem könnyedén bánhatunk az áremelésekkel. Ha szives figyelmükre méltatják a mai abnormis húsárakat és a gabonaárakat, akkor kiderül, hogy a legminősitettebb gabonának feletetése és hússá való átalakítása is nagy haszonnal jár. Méltóztassék csak például magának a búzának az árát venni. A búzának az árát a prémiummal együtt hetvenöt koronával maximáltuk. Az átlagos számitások szerint nem egészen öt métermázsa szükséges egy métermázsa hus előállításához, ez 350 korona, holott a húsárak majdnem ennek háromszorosát teszik. Ha tehát nem az a törekvés vezérel bennünket, hogy a húsárakat leszorítsuk, ez oda fog vezetni, hogy minden szigorú eljárás daczára is az elsőrendű élelmiczikkek a marhák által fognak feletetni. De elismerem, hogy aránytalanul nem terhelhetünk egyeseket s azért az a törekvés vezet bennünket, hogy most már a rekvirálási árakat, amelyeket, ha jól tudom, 7'20-ra, vagy 7'60-ra felemeltünk, a piaczi árhoz közeledve, még jobban javítsuk. Ami Fiáth Pál bárónak a közélelmezés egyéb bajaira vonatkozó kérdéseit és észrevételeit illeti, igaz, hogy bizonyos kormánybiztosokat rendeltünk ki. Ennek tulajdonképeni indoka az volt, hogy a mostani termésrekvirálást megfelelőleg előkészíthessük ; a másik indoka az volt, hogy a korábbi rekvirálások ellen a panaszoknak oly halmaza merült fel, hogy azokat a központban elintézni merőben lehetetlenség volt, tehát kormánybiztosok kirendelése által igyekeztünk e bajokat lehetőleg a helyszínén orvosolni. Megengedem azt, hogy mikor ilyen nehéz bajok vannak, mint jelenleg, hogy t. i. a közszükséglet a készletek által alig fedezhető s mikor a készletek nem ott vannak, ahol a szükségletek felmerülnek, az aránytalanságok oly mér\

r

et ölthetnek, hogy igen sok helyen konvulziók és helytelenségek állanak elő. Ezért e biztosoknak sem lehetett mindenütt sikeres a működésük, de legyenek meggyőződve a méltóságos főrendek, hogy a szerint, amint hivatásuknak megfelelnek, vagy azt látjuk, hogy tulajdonképeni eredménynyel fel nem léphetnek, hatáskörük restringálása, esetleg megszüntetése által meg fogjuk tenni az intézkedésekel. (Helyeslés.) A méltóságos főrend még a választójogi törvényt hozta elő, hogy ott a nemzetiségi üzelmekre, illetőleg a törvénynek ezzel kapcsolatos büntető részére különös súlyt fektessünk, ha a választási törvény ide fog kerülni a méltóságos főrendek elé, azt hiszem, a méltóságos főrend is meg fog győződni arról, — mert hiszen remélem, hogy ez a rész legalább ugy fog elfogadtatni a képviselőház által, mint ahogy javasolva van, — hogy a nemzeti-