Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-113

180 A FŐRENDtHÁ osztható. Minthogy azonban a háznak többször követett és a házszabályokkal nem ellenkező gyakorlata szerint igazolási ügyek az igazoló bizottság jelentésének előzetes kinyomatása és szétosztása nélkül is tárgyaltattak s mielőbbi elintézésük az érdekeltek jogainak gyakorolhatása szempontjából is indokolt, azt hiszem, méltóztatnak hozzá járulni, hogy az igazoló bizottságnak a meghivón foglalt jelentése szintén a mai ülésben tárgyaltassék. (Helyeslés.) Eszerint tehát a meghivón jelzett összes tárgyak a mai ülés napirendjén fognak tárgyaltatni, A kereskedelemügyi és honvédelmi miniszter urak bejelentették, hogy a ház mai ülésében kivannak válaszolni, előbbi Zsigmondy Jenő főrendiházi tag urnak a főrendiház 107-ik ülésében a vasúti forgalom terén mutatkozó rendellenességek tárgyában, utóbbi pedig Széchényi Viktor gróf főrendiházi tag urnak a katonai szolgálatot teljesítő főiskolai hallgatók tanulmányi szabadságolása tárgyában a ház 108-ik ülésében előterjesztett interpelláczí ójára. Napirendünk tárgyalásának megkezdése előtt felkérem tehát elsősorban a kereskedelemügyi minister ur ő nagyméltóságát válaszának előadására, Szterényi József kereskedelemügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! A nagyméltóságú főrendiház f. évi február 8-ild ülésén dr. Zsigmondy Jenő főrendiházi tag ur egy interpellácziót intézett hozzám egyrészt a vasúti vonatok késése, másrészt a podgyász megdézsmálása tárgyában. Mindenekelőtt a méltóságos főrendek bocsánatát és elnézését kell kérnem, amiért erre az interpelláczióra ily elkésetten válaszolok, de oka ennek az, hogy az interpelláczió idején Bukarestben voltam elfoglalva a béketárgyalásokon, azt követőleg pedig gégebajom miatt nem voltam abban a helyzetben, hogy válaszolhattam volna. A méltóságos főrendiházi tag ur első kérdése hozzám, hogy (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy a vasúti személyforgalomban a vonatok rendkivüli késése napirenden van ?<< Nemcsak tudomásom van erről méltóságos főrendek, de legelső sorban szenvedő részese vagyok a forgalom rendetlenségének, amely azonban ma már sokkal jobb, mint abban az időben volt, amikor a méltóságos főrendiházi tag ur interpellált. (Ugy van! ügy van!) Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy 1914 májusához hasonlitva a vasúti forgalom a polgári szállítású személyvonatok kilométerében 58'6%-kal csökkent, a vonatok száma 643%-kal kevesbedett, ellenben az utasok száma 29%-ka] emelkedett. Ezzel a több, mint felére csökkent vonatszámmal tehát majdnem harmadrészszel nagyobb polgári utasforgalmat kell lebonyolítani. Ez önmagában megadja a választ arra nézve, hogy a forgalom nem lehet olyan exakt, olyan pontos, mint aminő volt akkor, amidőn kétszer akkora vonatforgalmunk volt. A késedelem a folyl CXITI. ÜLÉSfí. tonos ki- és beszállásoknál, a podgyász- és a postakezelésnél a késést természetszerűleg idézi elő, de ehhez járult a szén minőségének óriási romlása is, amit pótolni,. megjavítani nem állott és ma sem áll módunkban. Ez az oka tehát annak, hogy a késések előfordultak. De azt hiszem, a méltóságos főrendek közvetlen tapasztalatból igazolhatják azt az állításomat, hogy ma már aránytalanul jobb a forgalom, a vonatközlekedés pontosnak mondható ; ma már, ugy hiszem, e tekintetben vajmi kevés •panaszra lehet okuk. (Ugy van !) Amikor ezt itt hangsúlyozom, méltóztassék megengedni, hogy erről a helyről a legmesszebbmenő elismerés szavaival illessem azt az emberfeletti munkát, (Ugy van !) azt a példás.hazafiasságot, amelyet a magyar vasutasok ebben a háborúban a legnehezebb viszonyok között (Ugy van! Ugy van !) és különösen az utóbbi napokban tanúsítottak. (Elénk helyeslés.) A második kérdés, amelyet a méltóságos főrendiházi tag ur hozzám intéz, hogy (olvassa) : »Van-e tudomása arról, hogy a szállításra feladott podgyász és áruküldemények tömegesen elkallódnak és az utóbbiak, különösen ha élelmiszert tartalmaznak, vagy teljesen eltűnnek, vagy rendszeresen megdézsmáltatnak?« A kártérítési kérések tömege, amelyek a vasutakhoz ebből folyólag érkeznek, megadja a választ arra a kérdésre, hogy van-e tudomásom e dézsmálásokról. Sajnos, van. Itt egy szinte, hogy ugy fejezzem ki magam, szervezett lopási akczióról volt szó, amelyet a csendőrség a legnagyobb erélylyel üldözött s amelynek legnagyobb részben ma már sikerült végére járni. Külön állomáscsendőrséget, külön detektiv-szolgálatot szerveztünk a vonatokon és külön szerveztünk megfigyelésekre a nagyobb góczpontokon térfelvigyázó szolgálatot ; ezeknek köszönhetjük azt, hogy ma már e tekintetben szintén sokkal kevesebb a panasz, mint azelőtt volt. Az élelmiszerek tekintetében pedig olyan emberi gyarlósággal állunk szemben, amelylyel megküzdeni a mai viszonyok között egyáltalában nem lehetséges. Minden megtörtént azonban a kormányzat részéről, hogy a dézsmálás az emiitett megfigyelők révén megakadályoztassék és ott, ahol ennek nyomára jövünk, a legszigorúbb rendszabályokkal megtoroltassanak. (Helyeslés.) Végül a harmadik kérdés (olvassa) : »Ha a minister ur e tarthatatlan állapotokról tudomással bir, szándékozik-e mindkét irányban a felügyelet és ellenőrzés, valamint a felelősségre vonás tekintetében oly hathatós intézkedéseket tenni, amelyek a visszásságoknak véget vethetnek, s szándékozik-e azok ellen, akik lelkiismeretlen módon a közönség és az államkincstár mérhetlen megkárosításával a reájuk bízott küldeményeket megdézsmálják, a legnagyobb szigorral eljárni.« A második kérdésre adott válaszomban már benne van a harmadik kérdésre adott válasz is. Minden megtörtént a legmesszebbmenőleg és igen nagyszámú szabadságvesztési Ítélettel állunk szemben, mint megtorlással. Ennél tovább menni