Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-100

A FŐRENDIHÁZ C. ÜLÉSE. 11 Ettől függ az ország teherbíró képessége; ez lesz képes a háború alatt erősen devalvált valutánkat helyreállítani, azt a pusztítást, azt a rombolást, amelyet a háború előidézett, a mezőgazdaságra vonatkozólag kell elsősorban szanálni- Sajnos, hogy mezőgazdaságunknak ér­dekképviselete nincs, amely ezen átmeneti minis­teriumnak ily szakkérdésekben és mezőgazdasági vonatkozásokban valóságos tapasztalatokkal, is­merve a helyi viszonyokat, rendelkezésére állana. Ez alkalmat akarom felhasználni arra, hogy az igen tisztelt kormányt tisztelettel kérjem, hogy a mezőgazdasági érdekképviselet kérdését mi­előbb tegye megfontolás tárgyává, foglalkozzék annak felállításával ós az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek ez iránt a képviselő­házhoz intézett feliratát vegye figyelmébe. • Azon tények között, amelyekkel ezen átmeneti ministerium hivatva lesz foglalkozni, leszek bátor egypár olyan tényt felhozni, amelyek elsőrendű fontossággal birnak mezőgazdaságunkra nézve. Elsősorban itt vannak a háború okozta súlyos veszteségek, amelyeket emberanyagban szenved­tünk. Tudjuk, hogy ezek a veszteségek súlyo­sak, véresek nagyszámuak. Méltóztassanak meg­engedni, hogy itt egy perezre megszakítsam fel­szólalásom fonalát és reflektáljak az osztrák Reichsrat egy képviselőjének nyilatkozatára. Az illető képviselő ur azt találta, hogy a magyar nemzet vérvesztesége nincs arányban a monarchia másik államának vérveszteségével. Én nem kívá­nom az illetőt a párhuzamvonás terére követni. A magyar katonának hősiessége abszolút tényként áll az egész világ előtt. (Tetszés és helyeslés.) Ez nem szorul védelemre, nem szorul összehasonlí­tásra. Nálam ékesebben beszélnek a vezérkari je­lentések, amelyek ezredeink hőstetteit dicsérik. (Helyeslés.) Tudjuk, hogy ezek a hőstettek mindig alapos vérveszteséggel járnak. Különben beszélni fognak a statisztikai számok és akkor az illető képviselő ur bizonyára más véleményen lesz, ha ugyan az igazságnak egyáltalában deferál. Nagyon sajnálom, hogy sem az osztrák kép­viselőház elnöke, sem egy minister nem talált szót arra, hogy erre reflektáljon. Én itt e házban újból a nemzet hálájának akarok kifejezést adni hős katonáink iránt. Hiszen mindazok emléke előt­tünk van, akik immár az igazak álmát aluszszák, részben pedig súlyosan véreztek az országért. Ök a monarchia határát védték a Kárpátoktól a Doberdóig, egyaránt Magyarországét és Ausztriáét. Kein gondolkoztak, hogy kiért halnak meg. Azért a fogalomért, a hazáért haltak meg. És ez a bevált hősiességük ép oly üdvére vált az egyik államnak, mint a másiknak, örök bála és elismerés köszönti őket, mig magyar él a hazában. (Tetszés és helyeslés.) Bátor vagyok felvenni felszólalásom fonalát és az emberanyagpótlásra vonatkozólag elsősorban a bevándorlás kérdésével foglalkozom. Ez az a tényező, amely a legkomolyabban jön tekintetbe. Mailáth ő excellenciája is érintette ezt a kérdést. Én is csak azt akarom hazzáfüzni, hogy teljes erejével kell a kormánynak oly irányban működnie, hogy a visszavándorlás lehetőleg megkönnyittes­sék ; az első vissza vándorlóknak minden módon elhelyezést és foglalkozást kell találniok. Mert ez képezi a csábító eszközt a többivel szemben. Ha ugyanis keressük a kivándorlás okait, akkor azt látjuk, hogy a főok a munkaalkalom és jövedel­mező kereset hiánya. Az emberanyag hiánya, mely a háború következtében beállott, az erőteljes gaz­dálkodás és az erőteljesen kezdeményezett föld­birtokpolitika által lesz megszüntethető. És ha ily irányban fogunk erőteljesen működni, akkor igenis megszűnik minden ok, mely a kivándorlásra csábit, mert megvan a visszavándorlás előfeltétele ; a jö­vendő boldogulás. De bizonyára befolyással lesz a kivándoroltak visszavándorlására azon bánásmód is, melyet a velünk ellenséges államok követtek, ugy, hogy mindent összevéve, azt hiszem, ismét valóra fog válni az a közmondás, hogy : extra Hun­gáriám non est vita ; si est vita, non est ita. Remél­hetőleg minden honfitársunk vissza fog térni és velünk együttműködve itt az országban meg fogja találni boldogulását. (Helyeslés jobb felől.) A feltétlenül szükséges javulásnak az egész­séges népszaporodás terén egyik főtényezője, ame­lyet rendkívüli figyelmünkre kell méltatnunk, a vérbaj elleni küzdelem. Ez olyan komoly dolog, méltóságos főrendek, hogy katonáink közül a le­szereléskor senkit sem lesz szabad visszaereszteni anélkül, hogy előzetes vizsgálatnak ne vettessék alá. Mert ez a baj rettenetes veszélyeket rejt ma­gában a jövő nemzedékre nézve. Egész falvak, sőt vármegyék lakossága mehet tönkre, ha gyökere­sen nem orvosoljuk a bajt és el nem hárítjuk a ki­mondhatatlan veszélyt. Katonáinknak saját ér­deke s az ország szempontjából is feltétlenül szük­séges, hogy az alapos vizsgálat után, amennyiben ez indikálva van, ugyanilyen alapos gyógykezelés­nek tartoznak magukat alávetni. Egyszersmind büntető határozatokról kell gondoskodnunk azon orvosok ellen, akik felületes, könnyelmii vizsgálat után bocsátanak el valakit, ép ugy, mint azon bete­gek ellen, akik eltitkolják betegségüket, mert más­különben nem lehetséges a baj leküzdése és a jövő generáció biztosítása. A leszerelési kérdések szintén az átmeneti ministerium hatáskörébe fognak tartozni. Ez ma­gában foglalja az anyagoknak, eszközöknek, gé­peknek, lovaknak a mezőgazdaság szolgálatába való visszatelepítését. Itt mindenekfelett arra kell ügyelnünk, hogy a legszigorúbban fentartsuk az arányszámot. Ugyanolyan arányban, amilyenben a monarchia két államából el vonattak ezek az anyagok, kell hogy történjék a visszatérítés. (Helyeslés.) Mert itt lesznek egyes dolgok, — pl. lovakban, — abol Magyarország sokkal nagyobb arányszámban járult hozzá. Ennek nem szabad veszendőbe menni. : Ide fognak tartozni továbbá, a különböző mezei vasutak stb. Különösen a hadvezetőség rendelkezésére álló mezei vasutakra bátorkodom ráutalni. Ezek restaurálása rendidvül fontos, mert

Next

/
Thumbnails
Contents