Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-112
A FŐRENDIHÁZ CXIL ÜLÉSE. 161 ügyeket vezeti, mindenesetre nehezebb szituáczióban van ma, a háború ötödik évében, mint volt az, aki a háború első, vagy. második évében vitte az ügyeket. Ebben a tekintetben a méltóságos főrend skrupulusai túlzottak, mert a józan önérdek és a gazdálkodási vágy nem fogja lehetővé tenni azt, hogy ha egyébként az eszközök megvannak, a termést redukálják, vagy a szemes termést íestringálják. Magyarországon azt lehet tapasztalni, hogy a .szemes termés, leginkább búzatermő vidékek lévéii, itt inkább fcúltengésben van és a turnusok ngy vannak berendezve, hogy túlsók a kalászos növény, ami a kapás<iövények termelésének és az ipari termelésnek rovására vált. Merem tehát állitani, hogy a józan önérdek nem fogja megengeded, hogy a termések csökkenjenek és hogy a termelés visszamenjen. Mindenesetre méltóztassék tekintetbe venni, hogy ezeket a dolgokat nem szabad szingulárisán, hanem csak globarisan szabad venni. Hiszen tudom én, hogyan lenne ideálisan; hanem mindenkinek, akinek a vidéken befolyása van, elsősorban oda kell törekednie, hogy ne annyira kritizálják, hanem inkább taljesitsék a vidéken a rendeleteket és hogy a publikum ne ugy vegye azt a rendeletet, mint a kormánynak szekatúráját, hanem mint a természetes viszonyok folytán előálló szükséget s iparkodjék mindenki a publikumot megnyugtatni és biztositani arról, hogy mihelyt a háborús viszonyok engedik, bizoiryosan iparkodunk a szabad forgalmat előmozdítani mindnyájan, akiknek ez módunkban fog állani. A hozzám intézett kérdésre azt felelhetem, hogy nem tartom a magam részéről lehetségesnek és valószínűnek, hogy amennyiben egyéb eszközök meg vannak adva, a szemestermelés visszafejlődjék. Amennyire emberileg és kormányzatilag lehet, a magam részéről addig, amig ezt a tárczát vezetem, azon leszek, hogy azok az eszközök, amelyek a termeléshez szükségesek, a gazdálkodó egyéneknek rendelkezésre bocsáttassanak. (Helyeslés.) Inkey Pál b.: Nagyméltós gu elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Legyen szabad elsősorban konstatálnom, hogy a közélelmezési minister ui interpelláczióm első pontjára nem válaszolt. A 2. pontra vonatkozólag tett válaszában emiitettekre nézve a következőkben vagyok bátor visszatérni. Azt mondotta a minister ur, hogy csak ugy lehet a közélelmezésről gondoskodni, ha egy kézben jönn össze a termés. Nézetem szerint ez csak nehézkesebbé teszi a dolgot, mert igy sokkal nehezebb, mint hogyha több kézbe kerül és több ember működik közre. A minister ur szembe helyezi a közérdeket az egyéni érdekkel és azt mondja, hogy nem szabad 'az egyéni érdek szempontjából tekinteni a dolgot. Bocsánatot kérek, mikor evésről van szó, attól függ, hogy honnan nézi az ember a dolgot; egyéni annak, aki eszik és közérdek annak, aki adna, vagy nem ad. Épen azért az egyéni és a közérdek itt annyira összevágó két valami, hogy íörendiüázi Napló 1910—1915. V. köt. az, aki az egyéni érdeket elősegíti és istápolja, az egyszersmind a közérdeknek is szolgál. A minister ur emliti a gazdasági krizis legyőzését. Egy nézeten vagyunk teljesen. Azért voltam bátor ezeket a megjegyzéseket tenni, hogy legyőzzük ezen krízist s azért voltam bátor aggodalmaimat megemlíteni, mert attól félek, hogy ezen intézkedésekkel csak fokozzuk a krízist. Nem kifogásoltam a kormánybiztossági intézményt, csak szembehelyeztem az intézkedő hatóságoknak fölös számát a végrehajtó közegek csekély számával. A minister ur szerint a kivitelnek részben való megengedése árdrágítás volna. Most is volt kivitel és nem tudom, hogy ez az árdrágításra milyen befolyással volt, mert nem ismerjük az adatokat, ugy hogy a minister ur tudna erre nézve felvilágositást adni. A minister ur azonban azt mondja, hogy a kivitelt nem lehet megengedni a szabad kereskedelemnek, mert illetéktelen nagy hasznot adunk egyes embereknek. Ezt a hasznot az ország számára óhajtja megszerezni. Nagyon melegen üdvözlöm a minister ur e szándékát, de attól tartok, hogy, amint a gyakorlat is mutatja, amiből egyeseknek nagy hasznuk volna, az az országnak nemcsak hasznára nem lesz, de jjénzébe fog kerülni. Amit a fogyasztóközönség kielégítési módján I ajánlottam, azt nem tartja helyesnek,- mert kom tingentálással jár stb. Bocsánatot kérek, a^z eltérés közöttünk az, hogy én nem a termelő közönségnek, csak a katonaságnak szükségletét óhajtom igy biztcsitani, ami mindenesetre kisebb mennyiség, mint az egész szükséglet a termelőkkel együtt. Mégsem valószínű, hogy a kisebb mennyiséget nehezebb előteremteni és biztosítani, mint az egészet. A minister ur válaszában kifejtettekből kénytele ! vagyok tudomás,!! venni, hogy a t. minister ui e kérdésben más nézeten van, mint én. Ez egész természetes, mert különben nem lett volna okoni interpelláczióra. A t. földmivelésügyi minister ur megjegyzésére vonatkozólag pedig bátor vagyok annak a hő óhajomnak kifejezést adni, hogy adja Isten, hogy legyen igaza és aggodalmaim ne, legyenek indokoltak. Elnök : A közélelmezési miaister ui kíván szólni. Windisch-Graetz Lajos hg., a közélelmezési hivatal vezetésével megbízott minister: Nagyméltóságú elnök m ! Méltóságos főrendek ! A mélyen iisztelt főrend ő méltóságának csak egy észrevételére óhajtok felelni. Ö méltósága azt mondja, hogy az első pontra nem feleltem. Igen röviden kell kij elentenem, hogy igenis mindenkinek, aki eziránt érdeklődik, a legnagyobb készséggel állok rendelkezésére minden néven nevezendő felvilágosításra vonatkozólag ugy a múlt évi, mint a jövő termés felhasználása tekintetében. Hogy a számadatokat felelős helyről a nagy nyilvánosság előtt nem hirdethetem ki, azt hiszem, ezt mindenki meg fogja érteni. (Helyeslés.) 21
