Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-100

A FŐRENDIHÁZ C. ÜLÉSE. 9 pártban, ahány ma a kormányelnök ur ő excellenciáját támogatja! A kielégítetlen ambíciók pedig esetleg dissonans hangokat kelthetnének a kormány háta mögött, ami ártalmas lehetne a ministerelnök ur és a kormány tagjainak biztonságérzetére és megint csak károsan befolyásolná a működést. Ezt pedig a már jelzett okokból feltétlenül kerülni kell. Bármilyen indokokból fakadjon is, legyen meg tehát a kormány akarata! Én a magam -esekély erejével és szavazatával támogatom a javaslatot. Méltóságos főrendek! A kormány iránt, amint azt már beszédem elején voltam bátor jelezni, nem vagyok bizalommal. Aggodalommal tölt el a kormány összeállítása is, eddigi működése is, programmja is. A kormány kisebbségi kormány, pái'tok összesző vétkezésén alapul, olyan pártokén, amelyek mindegyike egyedül és egymaga is képesnek érzi magát az ország kormányzására. Ma mindegyiknek van közülök befolyása a kormányzatra, de egyik sem korlátlan fölötte. Egyikük a többiek jóváhagyása nélkül nem tehet semmit. Kétségtelen, hogy mindegyikük ambicionálja az egyedüli uralmat. Tehát riválisai egymásnak. Egy párt keretein belül is gyakran szomorú tapasztalatokra vezet, ha a vezetők egymásnak riválisai. Egyiküknek rendesen el kell hagyni a pártkeretet. Ez a kormány állandóan ki van téve annak, hogy a mögötte ülő pártok valamelyike bizonyos dolgokból levonja a konzekvenciákat és kormánybukást idéz elő. A kormány helyzete tehát nem biztos. Már pedig egy országnak sohasem válik javára, ha kormányzata ingatag. Nem lehet vele számolni, nem lehet rá építeni. Egy ingatag kormány épen olyan veszedelmes, mint egy megingathatatlan kormány. Talán még veszedelmesebb, hiszen az utóbbi veszedelme csupán abban áll, hogy nincs remény az általa követett elvek megváltoztatására. Ezek a külső okai a kormány iránt való bizalmatlanságomnak. Vannak azután belső okok; elsősorban az a körülmény, hogy a nagyméltóságú kormány tagjai között nincs meg a kellő összhang, nincs meg a szükséges egyetértés. Nyomban a bemutatkozás után felállott a kormánynak két igen tisztelt és általam nagyrabecsült tagja és bejelentette a maga, bizonyos kérdésekről való különvéleményét. Apponyi gróf ur a kiegyezés, Batthyány gróf ur a külpolitika terén nem ért egyet ministertársaival. Esterházy Móricz gr. ministereinök: Ez téves. Pálffy-Daun József gr.: Kétségtelennek tartom, hogy mind a két urat a legönzetlenebb és a legtisztább hazafias érzés vezette, amikor arra határozták el magukat, hogy ebben a kormányban tárczát vállaljanak. Bizonyára magasabb, ideális czélokért álltak sorompóba és lehet, hogy a jövő őket fogja igazolni. De mégis azt hiszem, rossz szolgálatot tettek az uj kormánynak, mikor Főrendiházi Napló. 1910—1915. V. köt. benne helyet foglaltak. Hiszen működhetik-e eredményesen egy olyan kabinet, amelynek tagjai alapvető kérdésekben egymástól ennyire távol állanak? A ministereinök ur ő nagyméltósága egyszer már nyilatkozott ebben a kérdésben és kijelentette, hogy a kabinet alapjában véve nem egyéb szövetségnél, mely egy közös czélnak, az általános választójognak megvalósítására létesül. Ha sok egyéb tekintetben különbözők is a nézetek, a választójog kérdésében egyek. Ez a megállapítás talán megállaná a helyét, ha ez a kabinet valóban nem tekintené magát egyébnek, mint bizonyos czélra alakult átmeneti kormánynak. Ebben az esetben nem kellett volna semmi mással foglalkoznia, csak ennek a czélnak a megvalósításával. Már a bemutatkozó ülésen be kellett volna terjesztenie a maga választójogi javaslatát és minden egyebek előtt azt kellett volna keresztülhajszolnia. Vagy kompromissumok, vagy házfeloszlatás utján. Mindegy. Az utóbbi esetben, melyet, — mellesleg megjegyezve. — a háborúban megengedhetetlennek tartok, máris fel kellett volna oszlatni a házat és nem szabadna alkalmat adni arra, hogy a parlamenti tárgyalások során, — mindenről lévén szó, csak épen arról nem, amire ez a kormány alakult, — olyan kérdések merülhessenek fel, amelyekben a kormány tagjainak véleménye nem homogén és amelyek kormányválságot idézhetnek elő, mielőtt a bizonyos főczél megvalósulhatna. De, méltóságos főrendek, egyáltalában azt tapasztalom, hogy a kormány cseppet sem ideiglenesen rendezkedik be. Sőt ellenkezőleg. Működését nyomban azzal kezdte, hogy hat havi indemnitást kért és az ellenzék által felajánlott négy hónapos indemnitást keveselte. Vagyis intermistikus kormánynak indulva, ingatag alapokon, legalább hat hónapig akarja az ország gyeplőjét kezében tartani. De hat hónap, hat háborús hónap alatt számtalan olyan kérdés vetődhetik felszínre, a melyben a ministereinök ur ő nagyméltósága ministertársaíval összeütközésbe kerül, mikor, — választójog ide, választójog oda, — ma az ország életének legfőbb és legnagyobb eseménye mégis a háború és épen ez a háború az. melynek kérdéseiről nincsenek egy véleményen a kabinetnek egyelőre egy tagjával, ha pedig az uj ministeri állások is betöltésre kerülnek, esetleg a kabinet több tagjával. Hogy a kormány nem ideiglenesen rendezkedik be, azt bizonyatják a közelmúltban megtörtént főispáni kinevezések, amelyeknél a kormány, — ugy látszik, — nem annyira a rátermettséget, mint inkább a pártok igényeit és egyes politikusok társadalmi és rokoni összeköttetéseit tekintette ugy, hogy ezek a kinevezések még azokban a körökben is mély aggodalmat keltettek, amelyek a kormány iránt szimpátiával viseltetnek. Bocsánatot kérek a méltóságos főrendektől, de egy pillanatra el kell térnem beszédem tu2 -