Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-111

148 Á FŐRENDIHÁZ CXI. ÜLÉSÉ. magához, mint az egész kormányhoz, amelyet én a legszivélyesebben üdvözlök. A legfontosobb kérdés most, méltóságos főren­dek, a közélelmezés, illetőleg a jövő termés bizto­sítása és mindaz, ami azzal szorosan összefügg. Kérem tehát a nagyméltóságú kormányt, hogy a termés biztosítását jóelőre eszközölje, különösen a rekviziczionális szervezetet jóelőre és alaposan létesítse, nehogy ugy járjunk, hogy ismét utólag kelljen többször rekvirálni, ami egyrészt zaklatá­sokkal jár, másrészt a czélt nem éri el. (Igaz! Ugy van!) Ha idejében megtörténik a rekvirálás, akkor tudja mindenki, hogy mit adhat a feleslegé­ből s tudja mindenki, hogy honnan szerezheti azt be, ami neki életfentartásához szükséges. Ezzel összefüggően, hogy mindaz, ami rekviziczió által a termést biztosítja, továbbá az egyes központok ellenőrzése, minden beszerzés, különösen anyag­beszerzés kellő időben megtörténjék. Ez az első kérésem. A második kérésem az, hogy méltóztassék az adójavaslatokat mielőbb tárgyalás alá venni, hogy azok ide is átjöhessenek, miután az a bizonytalan­ság, amely most az adójavaslatok tekintetében fennáll, nem épen kellemes. Mert ha már fizetnünk kell, szeretnők tudni, hogy mi az? A bizonytalan állapot mindig rossz, de különösen rossz pénzügyi téren. Az ember sohasem tudja, hogy mi vár rá, azért jó volna egyszer már tudni, hogy milyen áldozatok előtt állunk. Ha a bizonytalanság e téren megszűnik, akkor maga a pénzügyi kormányzat is abban a helyzetben lesz, hogy ezen előkészítő mun­kát is Isten segítségével el fogja végezni; mert igen nehéz munka, — az áll, — s ez a bizonytalan­ság a pénzügyi kormányzatra is terhes. A harmadik megjegyzésem az, hogy miután a ministerelnök ur programmjában a közegészség­ügyi dolgokat a népjóléti intézményekkel kapcso­latosan érintette, nagy örömömnek adok kifejezést afelett, hogy végre ezen igen fontos kérdés is a megvalósulás stádiumába lép, mert a népjólét a közegészségügygyei szoros összefüggésben van. Nem akarom a méltóságos főrendeket ezzel untatni, mert számtalanszor felemlítettük e helyen is, hogy a közegészségügygyei foglalkoznunk kell; s mi­után a háború nagy veszteségeket okozott ember­anyagban és a perifériákon a közegészségügy rossz lábon van, hogy itt végre áldozni kell, ehhez pénz­nek lenni kell, ehhez pénzt teremtenünk kell. (Helyeslés.) A negyedik kérésem az, hogy bár nagyon he­lyes, hogy a nagyméltóságú kormány birtokpoli­tikai elveket is akar lefektetni, de hogy ezt meg­előzze egy széleskörű ankét, ahol mindazok, kik érdekelve vannak és akik értenek hozzá, minden ágazatból és irányzatból meg legyenek híva, hogy az elvek egyöntetűen legyenek megalapozva, ne­hogy azután meglepetéseknek legyünk kitéve. Ezek volnának azok a kérések, amelyeket a ministerelnök úrhoz intézni kívántam, különben az egész kormányt szívélyesen üdvözlöm. (He­lyeslés.) Zichy Ráfáei gr. jegyző: Sigray Antal gróf! Sigray Antal gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! Nem volt szándékomban a mai ülésen felszólalni, de mint egyike azon leg­elsőknek, akik hangoztatták e házban a meg­egyezésnek szükségességét, néhány szóval a mi­nisterelnök ur programmjához hozzászólni szeret­nék. Előre is kérem a méltóságos ház elnézését, hogyha nem fejezem ki magamat azzal a szaba­tossággal, amelyre mindig törekszem, amikor a méltóságos ház figyelmét igénybe venni bátorkodom. A főrendiház legutóbbi ülésén, amint az előt­tem szólt főrend ő nagyméltósága emiitette, egy indítvány nyújtatott be, amely ezt a megegyezést hangoztatta. Az indítványnak és az indítvány kö­rül történt inozidenseknek és a főrendiházi szava­zás eredményének nagy visszhangja volt és azok, akik a megegyezésnek ellenségei, vagyis akik e kérdést választások által óhajtották volna meg­oldani, erősen megtámadtak mindenkit, aki az indítvány mellett szavazott, megtámadták pedig oly alapon, amely helyt nem állhat, mert hiszen a főrendiháznak többsége, amely az indítványt megszavazta, tulaj donképen nem nyilatkozott semmiféle pozitív választójogi programm mellett, hanem csak azt követelte és azt kérte a kormány­tól, hogy igyekezzék a válságot ugy megoldani, hogy választásokra szükség ne legyen, hanem köz­megelégedés és egyetértés alapján lehessen meg­oldani. (Helyeslés.) Épen azért tiltakozom az ellen a beállítás ellen, hogy azok, akik a javaslatot, vagyis az indítványt megszavazták, mint reakeziósak, mint feudálisak, mint a nép ellenségei, vagy pláne mint a nép gyűlölői legyenek oda állítva, (Helyeslés.) Én tu­dom, hogy a Vázsonyi-féle javaslat pártolói a nép barátjai, de engedelmet kérek, a nép barátai va­gyunk mi is. (Igaz ! ügy van !) És talán csak abban van a különbség, hogy azok, akik azon választói javaslat mellett magu­kat leszögezték, akkor, amikor a népről beszélnek, inkább a szervezett munkásságra gondolnak, én pedig és talán velem együtt sokan mások, inkább a kinn dolgozó falusi nép millióira. (Ugy van! Tapsok.) És engedelmet kérek, de rám a háború folyama alatt nemcsak az tett benyomást, hogy itthon a szervezett munkás mit tud követelni, hanem mélyebb és hatványozottabb benyomást tett az, hogy kint a falusi nép, amely katonáink zömét adja a frontra, mit tud áldozni és mit tud szenvedni, (ügy van ! TapsoJc.) Mindnyájan, akik a frontot, az életet ismer­jük, akik látjuk, hogy katonáink, bakáink, hu­száraink mily szenvedéseken mennek át és mily hősiesen viselkednek mindenkor, akik az özvegyen és árván maradottakat látjuk és látjuk a csendes hősiességet, amelylyel otthon tűrik és • szenvedik a háború borzalmait, mindnyájan, azt hiszem, méltóságos főrendek, akarva, nem akarva, de ösztönszerűen is elhatároztuk magunkban, hogy ennek a magyar népnek, az istenadta derék ma­gyar népnek az üdvösségére, boldogulására,

Next

/
Thumbnails
Contents