Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-111

148 Á FŐRENDIHÁZ CXI. ÜLÉSÉ. magához, mint az egész kormányhoz, amelyet én a legszivélyesebben üdvözlök. A legfontosobb kérdés most, méltóságos főrendek, a közélelmezés, illetőleg a jövő termés biztosítása és mindaz, ami azzal szorosan összefügg. Kérem tehát a nagyméltóságú kormányt, hogy a termés biztosítását jóelőre eszközölje, különösen a rekviziczionális szervezetet jóelőre és alaposan létesítse, nehogy ugy járjunk, hogy ismét utólag kelljen többször rekvirálni, ami egyrészt zaklatásokkal jár, másrészt a czélt nem éri el. (Igaz! Ugy van!) Ha idejében megtörténik a rekvirálás, akkor tudja mindenki, hogy mit adhat a feleslegéből s tudja mindenki, hogy honnan szerezheti azt be, ami neki életfentartásához szükséges. Ezzel összefüggően, hogy mindaz, ami rekviziczió által a termést biztosítja, továbbá az egyes központok ellenőrzése, minden beszerzés, különösen anyagbeszerzés kellő időben megtörténjék. Ez az első kérésem. A második kérésem az, hogy méltóztassék az adójavaslatokat mielőbb tárgyalás alá venni, hogy azok ide is átjöhessenek, miután az a bizonytalanság, amely most az adójavaslatok tekintetében fennáll, nem épen kellemes. Mert ha már fizetnünk kell, szeretnők tudni, hogy mi az? A bizonytalan állapot mindig rossz, de különösen rossz pénzügyi téren. Az ember sohasem tudja, hogy mi vár rá, azért jó volna egyszer már tudni, hogy milyen áldozatok előtt állunk. Ha a bizonytalanság e téren megszűnik, akkor maga a pénzügyi kormányzat is abban a helyzetben lesz, hogy ezen előkészítő munkát is Isten segítségével el fogja végezni; mert igen nehéz munka, — az áll, — s ez a bizonytalanság a pénzügyi kormányzatra is terhes. A harmadik megjegyzésem az, hogy miután a ministerelnök ur programmjában a közegészségügyi dolgokat a népjóléti intézményekkel kapcsolatosan érintette, nagy örömömnek adok kifejezést afelett, hogy végre ezen igen fontos kérdés is a megvalósulás stádiumába lép, mert a népjólét a közegészségügygyei szoros összefüggésben van. Nem akarom a méltóságos főrendeket ezzel untatni, mert számtalanszor felemlítettük e helyen is, hogy a közegészségügygyei foglalkoznunk kell; s miután a háború nagy veszteségeket okozott emberanyagban és a perifériákon a közegészségügy rossz lábon van, hogy itt végre áldozni kell, ehhez pénznek lenni kell, ehhez pénzt teremtenünk kell. (Helyeslés.) A negyedik kérésem az, hogy bár nagyon helyes, hogy a nagyméltóságú kormány birtokpolitikai elveket is akar lefektetni, de hogy ezt megelőzze egy széleskörű ankét, ahol mindazok, kik érdekelve vannak és akik értenek hozzá, minden ágazatból és irányzatból meg legyenek híva, hogy az elvek egyöntetűen legyenek megalapozva, nehogy azután meglepetéseknek legyünk kitéve. Ezek volnának azok a kérések, amelyeket a ministerelnök úrhoz intézni kívántam, különben az egész kormányt szívélyesen üdvözlöm. (Helyeslés.) Zichy Ráfáei gr. jegyző: Sigray Antal gróf! Sigray Antal gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! Nem volt szándékomban a mai ülésen felszólalni, de mint egyike azon legelsőknek, akik hangoztatták e házban a megegyezésnek szükségességét, néhány szóval a ministerelnök ur programmjához hozzászólni szeretnék. Előre is kérem a méltóságos ház elnézését, hogyha nem fejezem ki magamat azzal a szabatossággal, amelyre mindig törekszem, amikor a méltóságos ház figyelmét igénybe venni bátorkodom. A főrendiház legutóbbi ülésén, amint az előttem szólt főrend ő nagyméltósága emiitette, egy indítvány nyújtatott be, amely ezt a megegyezést hangoztatta. Az indítványnak és az indítvány körül történt inozidenseknek és a főrendiházi szavazás eredményének nagy visszhangja volt és azok, akik a megegyezésnek ellenségei, vagyis akik e kérdést választások által óhajtották volna megoldani, erősen megtámadtak mindenkit, aki az indítvány mellett szavazott, megtámadták pedig oly alapon, amely helyt nem állhat, mert hiszen a főrendiháznak többsége, amely az indítványt megszavazta, tulaj donképen nem nyilatkozott semmiféle pozitív választójogi programm mellett, hanem csak azt követelte és azt kérte a kormánytól, hogy igyekezzék a válságot ugy megoldani, hogy választásokra szükség ne legyen, hanem közmegelégedés és egyetértés alapján lehessen megoldani. (Helyeslés.) Épen azért tiltakozom az ellen a beállítás ellen, hogy azok, akik a javaslatot, vagyis az indítványt megszavazták, mint reakeziósak, mint feudálisak, mint a nép ellenségei, vagy pláne mint a nép gyűlölői legyenek oda állítva, (Helyeslés.) Én tudom, hogy a Vázsonyi-féle javaslat pártolói a nép barátjai, de engedelmet kérek, a nép barátai vagyunk mi is. (Igaz ! ügy van !) És talán csak abban van a különbség, hogy azok, akik azon választói javaslat mellett magukat leszögezték, akkor, amikor a népről beszélnek, inkább a szervezett munkásságra gondolnak, én pedig és talán velem együtt sokan mások, inkább a kinn dolgozó falusi nép millióira. (Ugy van! Tapsok.) És engedelmet kérek, de rám a háború folyama alatt nemcsak az tett benyomást, hogy itthon a szervezett munkás mit tud követelni, hanem mélyebb és hatványozottabb benyomást tett az, hogy kint a falusi nép, amely katonáink zömét adja a frontra, mit tud áldozni és mit tud szenvedni, (ügy van ! TapsoJc.) Mindnyájan, akik a frontot, az életet ismerjük, akik látjuk, hogy katonáink, bakáink, huszáraink mily szenvedéseken mennek át és mily hősiesen viselkednek mindenkor, akik az özvegyen és árván maradottakat látjuk és látjuk a csendes hősiességet, amelylyel otthon tűrik és • szenvedik a háború borzalmait, mindnyájan, azt hiszem, méltóságos főrendek, akarva, nem akarva, de ösztönszerűen is elhatároztuk magunkban, hogy ennek a magyar népnek, az istenadta derék magyar népnek az üdvösségére, boldogulására,