Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-110

A FŐRENDIHÁZ CX. ÜLÉSE. 143 meg kell valósitanunk és én nem is mernék ezektől semmi körülmények között sem elállni, (Helyeslés.) épen azért, hogy ez bizonyos körökben félremagyarázásokra ne szolgáltathasson alkalmat. (Általános helyeslés.) Meggyőződésem szerint félremagyarázásra és félreértésre épen egy ilyen interpretáczió nyújtana lehetőséget, (Igaz ! Ügy van !) mert hiszen én a kulturális és erkölcsi tényezőket a szóbanforgó mélyebb néprétegeuben is Keresni üivánom. (Általános helyeslés.) Igen sok tekintetben, hogy ne mondjak mást, pl. a vallási kérdésekben, ott talán nagyobb biztosítékokat is fogok találni, mint más körökben. (Igaz ! Ugy van !) Ne méltóztassanak tehát ezt egyes társadalmi rétegek kiváltságának tekinteni, mert az egész politikai nemzetnek érdeke és kívánsága csak az lehet, hogy a kulturális és erkölcsi nemzeti vezetószerepet-minden körben a jövőre is biztosítsuk. (Elénk helyeslés és taps.) Ezek után, méltóságos főrendek, még csak Concha Győző ő méltóságána-t egész felfogásával szemben vagyok kénytelen állást foglalni. (Halljuk ! Halljuk !) Ö méltósága ugy állítja oda a tételt, mintha az a törvény, amely kimondja, hogy háború alatt a választás erkölcsi lehetetlenség, ő Felségének felségjogait jogilag is korlátozta volna. Engedelmet kérek, én ezzel homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalok el és azt merem mondani, hogy ez a tétel jogilag semmikép meg nem állhat, sőt jogilag épen az ellenkezője áll és azt is kell biztositanunk. (Igaz! ügy van! Halljuk ! Halljuk !) Hiszen ő Felsége ezen jogának fentartását már többször ki is nyilvánította és midőn az egyes kisebbségi kormányok jöttek, egyenesen felhatalmazást kaptak arra, hogy Kijelenthessék, hogy ő Felsége esetleg ezen jogával élni fog. Ez megtörtént, anélkül, hogy valakinek csak eszébe is jutott volna ő Felségének ezen alkotmányos jogát kétségbevonni. Ö méltósága bizonyára jobban ismeri énnálam azokat a régi törvényeket, amelyek Mátyás király korszakából valók s amelyek u. n. perennális klauzulával voltak ellátva, t. i., hogy az a törvény soha meg nem változtatható. Es mégis az egész jogfejlődésből azt látjuK, hogy mbcoi a lex posterior derogat priori elve érvényesült, senó-. nek sem jutott eszébe a perennális klauzula eltörlését Külön felemlíteni. (Igaz! Ugy van!) Ez a jogfejlődés egész történetén át mutatkozik. Különböztessük tehát meg a törvényekben a diszpozicziókat az indokolástól, &''. egyes narratív- felsorolásoktól, amelyeknek nincs imperativ" jellegük. Én ezen narratív felsorolásoknak semmikép sem tulajdonithatok olyan jelentőséget, hogy azoK tiltó jelleggel bírnának, mert fordulhatnak elő körülmények, ahol lehetetlenségek állnának elő. Méltóztassanak pl. arra gondolni, hogy egy 30 esztendős háború előtt állnánk, (Derültség és mozgás.) amint erre a történelemben volt példa. Jutna-e eszébe valakinek akármicsoda jogalapon ezen tiltó magyarázatot fentartani? (Igaz ! Ugy van ! Taps.) Hiszen arra, méltóságos főrendek, hogy a Királynak egy joga korlátoztassék, nem egy törvényben való narratív felsorolásra, hanem egyenesen tiltó rendelkezésre lenne szükség. (Igaz ! Ugy van I) Ha egy olyan törvényünK lenne, amely a királyt kétségtelenül megillető felségjogot, illetőleg annak gyakorlását eltiltotta, megszüntette volna, akkor igenis ennek a deleálása előtt nem lebehie ujabb törvényeket hozni, de egy narratív felsorolásnál erről annyival kevésbbé lehet szó, mert hiszen túl vagyunk már azon, hogy a törvényeket szószerint magyarázzuk. Egyes jogtudósok, — és ez ma már általános, — a törvény létrejöttének körülményeiből Ítélik meg a törvényes diszpozicziók erejének hatását, sőt vannak jogtudósok és mi is igen sokszor jutunk gyakorlati Ítélkezésünkben abba a helyzetbe, akik a törvény kifejezett szavaival szemben az interpraetatio contra legem-et vagyurk kénytelenek alkalmazni. (Igaz ! Ugy van !) Ha itt egy tiltó rendelkezés nincs, hanem egy narratív felsorolás van csupán, akkor nézzük meg a létrejövetel körülményeit. Es kérdem; men-e valaki azt állítani, hogy bárkinek azok közül, akik e törvényt létesítették, az volt a szándéka, hogy a királynak felségjogát csorbítsa, vagy megszüntesse ? (Igaz! Ugy van!) Csernoch János herczegprimás: Benne van az indokolásban, hogy nem ! Wekerle Sándor ministerelnök : Az indokolásra azért nem fektettem most külön súlyt, mert ő méltósága azt mondotta, hogy ez a bizottságban korrigáltatott bele a szövegbe. De. méltóztatnak-e azt hinni, hogy ott a bizottságban, vagy a házban volt egyetlenegy ember is, aki a király ezen jogát meg akarta volna szüntetni, vagy hogy ő Felsége maga azzal az intenczióval szentesitette volna ezt a törvényt, hogy ez az ő jogát korlátozza ? (Igaz! Ugy van !) Ne menjünk tehát annyira, méltóságos főrendek, hogy a törvényben talán túlságos óvatosságból helyet foglaló narratív felsorolásokat a király felségjogát korlátozó tiltó rendelkezésként interpraetáljuk. En elismerem azt, méltóságos főrendek, hogy a választatás jogával, amely ultima ratio lehet csak, könnyelműen élni nem szabad. (Igaz ! Ugy van !) Aki él ezzel a joggal és azon erkölcsi alapon akar maradni, hogy a törvény e rendelkezésével ellentétbe ne kerüljön, annak minden tekintetben biztosítékot kell nyújtania afelől, hogy a választások tiszták lesznek (Zaj és mozgás jobbfelől.) és hogy a korrupcziónak, a pénzbefolyásoknak, agitáczióknak, a hatalommal való visszaéléseknek semminemű eszközei alkalmaztatni nem fognak. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Bocsánatot kérek, egy államférfinak; aki ezzel a joggal éhii akar, biztosítékot kell etekintetben nemcsak nyújtania, hanem szereznie is minden irányban, még a saját pártjánál is. (Helyeslés.) Ez az én meggyőződésem, méltóságos főrendek. Azt hiszem, nem kell ismételnem, hogy én egyénileg a megegyezés hive vagyok és nem teszek le arról a reményről, hogy a kölcsönös megértés