Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-110

140 A FŐREND IH. meg van őrizve; a másik óvatosabb természetű és még egy külön erősebb laka' ot kivan rátenni. Hát mindenesetre annak kell engedni, aki kevesebb biztosítékkal is megelégedett, (Igaz! Vgy van!) mert reá nem származik semmi kátrány abból, hogy közös kincsük nagyobb mértékben lett megóva, d> igen is a másikra, sőt mind a kettőre együttesen ugyanaz a kátrány szár r áznék abból, kogyba a kellő biztosítékokat és a kellő lakatot nem tették volna reá. Méltóságos főrendek ! Azt, hogy katonai helyzetünk jó, ellenségeink is teljesen átérzik és tudják, és azt hiszem, nincs odaát az entente részén senki, a ki abban bizakodnék, hogy minket szövetségeseinkkel egyetemben katonailag legyőzni képesek volnának. Keménységük már csakis abban van, először, hogy lehetőleg a szövetséget megbontsák és arra törekszenek, hogy az osztrák-magyar monarchia és a német birodalom közötti szövetség meginogjon, másodszor pedig abban, hogy képesek lesznek itt olyan állapotokat, belső zavarokat felidézni, (Igaz! ügy van!) amelyek a háború folytatását vagy lehetetlenné teszik, vagy legalább is annyira megnehezítenék, hogy nekik kilátásuk és reményük lehetne arra, hogy a helyzet a javukra fordulhasson. A télen kijelentette Balfour. egyike a legkomolyabb államférfiaknak, hogy. az entente-nak arra, hogy sikert érjen el, legnagyobb reménysége abban rejlik, hogy a monarchiát Németországtól elválaszsza. Nemrégen megszervezték Angliában az ellenséges államokban folytatandó propagandát (Igaz! Ugy van!) s élére a hírhedt Northcliffet állitották. Ennek az entente-akcziónak. amely két irányú, német szövetségellenes és a belső állapotok feldulására. felforgatására irányzott, sajnos, segítőtársakat és ügynököket találtak itthon. (Igaz! Ugy van

I) A volt külügyminister ur, tehát egy a legfelelősségteljesebb állásban lévő férfiú, jelentette ki nemrégen hivatalos beszédében (olvassa) : Nemrégiben, mint már emiitettem, közel voltunk ahhoz, hogy tárgyalásokba bocsátkozzunk a nyugati hatalmakkal, amikor a szél hirtelen megfordult s mint pontosan tudjuk, elhatározta az entente, hogy jobb várni még, mert a nálunk történő parlamenti és politikai események feljogosítanak arra a reményre, hogy a monarchia hamarosan védtelen lesz.« Egy hang : Pontosan tudják ! Károlyi Gyula gróf: Ebben bizakodnak még ma s az az agitáczió, mely itten belül, nemcsak a monarchia másik részében, de Magyarországon is folyik, ez adja meg az utolsó reményt az ententenak, kogy a helyzet az ő javára fordulhasson. (Igaz! Vgy van!) Ugyancsak a külügyminister ur mondta akkor, hogy a nyomorult, szánalmas Massaryk nem áll egyedül a maga nemében, vannak Massarykok a monarchia határain belül is. Sajnos, méltóságos főrendek, hogy ez igy van, ezt tudjuk. S igen hátrányos és káros az országra, a monarchiára és a központi hatalmakra í CX. ÜLÉSE. egyáltalában, hogy ezen köztudomású agitáczió olyan sokáig leplezetten és burkoltan folytathatta káros működését. Hanem ha már a külügyminister ur is megengedhette magának azt, hogy ezt nyilvánosan leszegezze, azt hiszem, igazán nem volna értehne annak, hogy akkor mi még most is struczpolitikát akarunk űzni és ugy tennénk, mintha nem tudnánk róla. (Élénk tetszés és taps.) Méltóságos főrendek ! A választói jog kérdése egy hosszabb idő óta vajúdó kérdés. Hogy ez épen a háború alatt került újra felszínre, ez sajnálatos és káros. Erre nézve a felelősséget a múlt kormányok egész sorozata viseli magán, a kik ezt a kérdést nem tudták kellő időben oly módon a közéletből kiküszöbölni, hogy az mostan újra felszínre ne kerülhessen. De most ez itt van. Azok, akik épen, mint említem, a mi belállapotainkat az entente javára akarják .felforgatni, azok egész természetszerűen ezt mint a legkinálkozóbb alkalmat felhasználták s először megkísérelték, hogy egy olyan választójogi reformot vigyenek keresztül, amely az ország nemzeti egységének fennállására . nézve a legnagyobb mérvben veszélyes volna, mert ezzel elérték volna azt a czélt, hogy itt Magyarország és Magyarországgal együtt a monarchia is részekre feldaraboltassék. E törekvésük abban a mértékben, mint kívánták és óhajtották, nem sikerült és ekkor rátértek arra a másik útra, szintén a választójogi reformot használva fel arra, hogy a választójogi reform oly megoldását és törvényre emelését, amely közmegnyugvást okoz és amelylyel a kérdés a napirendről lekerülne, mondom, az ilyen megoldását meggátolják és minden megegyezést lehetetlenné tegyenek (Igaz ! Vgy van !) és kierőszakoljanak most, a háborúban, egy általános választást. (Igaz! Vgy van!) Az általános választásnak háborúban való lehetetlen és káros voltáról.több irányban részletes fejtegetéseket hallottunk. Én csak azokra a momentumokra akarok itt kiterjeszkedni, hogy a háborúban való választás a mai körülmények közt és az agitácziót tekintetbe véve, amely itt az országban hamis jelszavak alatt az entente érdekében történik, (Igaz! Vgy van!) mily végzetesen veszedelmes volna, mert oly alkalmat és eszközt adna az agitálásra, amelylyel szemben védtelen volna minden józan, okos szó, védtelen volna bármely kormány is, annak daczára, hogy rendkívüli eszközök állanak most rendelkezésére. Méltóságos főrendek ! E hamis jelszavak közt, amelyekkel már most is visszaélnek és a melyekkel a választások esetén még hatványozottabb mértékben visszaélnének, először is ott van a demokráczia. Ezek az egyének, méltóságos főrendek, nem a demokrácziát kívánják s nem azt' akarják előidézni, hanem az anarchiát és a felfordulást. (Igaz ! Vgy van ! Tapsok.) Az pedig, a mi az ország megsemmisülését okozza, az minden lehet, de nem demokráczia. A másik jelszó a függetlenségi jelszó, amely szintén csak a nép és a legtisztább, a leghazafiasabb