Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-110

134 A FŐRENDIHÁZ CX. ÜLÉSE. Ugy van !) És ott vannak végül az ország termelésének mindennap felmerülő óriási fontosságú ügyei, amelyek ma fontosabbak, mint voltak bármikor, amelyek,—tapasztalásból mondhatom, — a szó legszorosabb értelmében megsinylik az ilyen politikai válságokat. Mindebből következik, hogy amint ő exczellencziája, én is óhajtom, de azt hiszem, minden hazafi őszintén kívánja, hogy ezek a válságok mielőbb megszűnjenek és állandó jellegű törvényhozása és a nemzetre támaszkodó kormánya legyen az országnak. (Helyeslés és tetszés.) Öexczellencziája indítványával szemben azonban, melynek intenezióival, — ezt újból hangsúlyozom, — teljesen egyetértek, nekem mégis aggályaim vannak. (Halljuk! Halljuk !) Az inditvány ugyanis az állam egységének és a magyarság szupremácziájának fenntartása mellett hangsúlyozza a választói jog kiterjesztése szempontjából az erkölcsi és a kulturális feltételeket. Ez homályos és félreértésekre adhat okot. Már akkor bátor voltam ezt hangsuylozni, amikor ő exczellencziája oly kegyes volt indítványának szövegét velem közölni. A kulturális feltételek bizonyos mértékig minden választójogi javaslatban szerepelnem és természetesen a mostaniban is feltalálhatók. De a kulturális érdekek összefüggésbe hozatván az erkölcsi érdekekkel, a nemzet széles rétegeiben könnyen azt a hitet ébreszthetik, mintha a főrendiház az állam egysége és a magyar nemzet szupremácziája szempontjából szükséges korlátokon kivül egyéb megszorításokat is alkalmazni akarna, ami joedig, — meg vagyok győződve, — ugy a mélyen tisztelt indítványozó úrtól, mint a méltóságos főrendektől teljesen távol áll. Nem szeretném tehát, ha a főrendiház körén kivül e tekintetben aggályok merülnének fel, amelyek további izgatásnak szolgálhatnának alapjául. Itt van pl. az ipari munkások kérdése. (Halljuk ! Halljuk !) Ugy tudom, hogy az ő választójoguk ellen sem állami szempontból, sem a magyarság szupremácziája szempontjából kifogások nem emelhetők. Kifogások merültek fel, melyekről én is azt tartom, hogy honorálni kell, a nemzet többi rétegeinek nyújtott választói jogosultság tekintetében. Épen ezért arra kérem ő nagyméltóságát, méltóztassék ezt a két feltételt, mely egészen fölösleges, a maga határozati javaslatából kihagyni s ezáltal lehetővé tenni azt, hogy azok is, akik e feltételekkel szemben aggályokat táplálunk, az ő indítványára adhassuk szavazatunkat. Arra az esetre azonban, ha ő nagyméltósága nem volna hajlandó javaslatának ily értelmű módosítására, bátor vagyok a magam részéről a következő indítványt előterjeszteni' (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) •: »A főrendiház az ország érdekében szükségesnek tartja, hogy a képviselőválasztásról szóló törvényjavaslat demokratikus alapon, a magyar állam egységének és a magyarság szupremácziájának megóvásával, az ezirányban a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alkalmából felmerült ellentétes nézetek kiegyenlítésével mielőbb törvényerőre emeltessék.« Minthogy indítványom lényegében nem különbözik Mailáth gróf ő exczelleneziájának indítványától és szintén azt a czélt szolgálja, hogy a választói jog az állam egységének megóvásával, pártközi egyetértés utján, a felmerült aggályok eloszlatásával, a nemzet érdekében mielőbb megvalósíttassák, van szerencsém azt csak mint esetleges indítványt elfogadásra ajánlani, a.nnak kijelentésével, hogy az indemnítást a dolog természete szerint megszavazom. (Élénk helyeslés.) Elnök : A benyújtott indítván}'- felett is a törvényjavaslat általános tárgyalásának befejezése után fog a méltóságos ház határozni. Ki a következő szónok % Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Apponyi Henrik gróf ! Apponyi Henrik gr. : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Az indemnitással kapcsolatban hozzá szeretnék szólni a Mailáth József gróf ő nagyméltósága által benyújtott határozati javaslathoz, amelynek két alapvető gondolatát, hogy t. i. a választójogi kérdést még ebben a parlamentben minél előbb oldjuk meg és az országot a háborús választás zaklatásaitól mentesítsük, telje sen magamévá teszem. A választójog demokratikus kiterjedését megakasztani ma már Magyarországon komolyan senki sem akarja. A legtávolabb áll ettől a főrendiház is. De épen a választójog érdekében szükséges, hogy az erről szóló törvényjavaslat mielőbb tető alá kerüljön, hogy így hozzá lehessen végrevalahára fogni vállvetett munkával azoknak a szocziális reformoknak megvalósításához, amelyeket a mélyen tisztelt ministerelnök ur épen tegnapelőtti beszédében is emiitett. amelyek a nép számára sokkal sürgősebbek és fontosabbak mindennél és amelyek megvalósulásának útját eddig is csak a választójogi harcz állotta. Hangsúlyozni akarom, hogy azok a hazafiak, közöttük szerény magam is, akik óhajtják ugyan a választói jog kiterjesztését, de súlyos aggodalommal néznék a túlságos kiterjesztést, mely a magyarság szupremácziáj át veszélyeztetné, nem azért ellenzik a radikális választójogot, mert féltik a saját vagyonukat, vagy régi érvényesülésüket, hanem ellenkezőleg, tisztán a magyar nép érdekében harczolnak a radikális választójog ellen, mert a radivális választójog a külföldön mindenütt csak ártott és sehol sem használt a népeknek. Ezen állításomat, hogy külföldön a népnek ártalmára vált a radikális választói jog, beszédem folyamán bizonyítani fogom és nem hiszem, hogy ezt egykönnyen meg lehessen czáfolni. De ha Vázsonyi minister ur, a választójog apostola, megczáfolhatná ezen tételt, nagyon hálás volnék érte. A múltkori indemnitási vita alkalmával bátorkodtam megemlíteni, hogy ránk nézve megszégyenítőnek találom, hogy mi magunkat képtelennek deklaráljuk a tényleg szükséges és általunk is szükségesnek talált reformok megvalósítására és ezen