Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-110
A FŐRENDIHÁZ CX. ÜLÉSE 131 rendiház Zselénszki Róbert gróf mentelmi jogát a szóbanforgó ügyben felfüggeszti. Felteszem a kérdést Gerliezy Félix báró mentelmi ügyére vonatkozólag : méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát ebben az ügyben elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen !) Kimondom tehát a határozatot, hogy a főrendiház Gerliezy Félix báró mentelmi jogát ebben az ügyben nem függeszti fel. Kérdem végül : méltóztatnak-e hozzájárulni a mentelmi bizottság javaslatához Andrássy Sándor gróf mentelmi ügyében, igen, vagy nem ? (Igen !) A főrendiház Andrássy Sándor gróf mentelmi jogát tehát ebben az ügyben szintén nem függeszti fel. Egyszersmind méltóztatnak tudomásul venni a mentelmi bizottságnak első jelentésében tett azon bejelentését, mely szerint a bizottság a Gaál Jenő dr. lemondásával megüresedett jegyzői tisztre Juhász Andor dr.-t választotta meg. Következik napirend szerint az 1917/18-ik költségvetési év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1917. évi IX. t.-czikk hatályának az 1917/18-ik költségvetési év végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Vigyázó Ferencz gr. jegyző (olvassa a pénzügyi bizottság 773. számú jelentését). Elnök : Kivan valaki általánosságban szólni a jelentéshez, illetőleg a törvényjavaslathoz ? Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Mailáth József gróf ! Mailáth József gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! (Halljuk ! Halljuk !) Az indemnityhez magához sok mondanivaTóm volna. Mert-, sajnos, a háború negyedik évében az emberek elvesztették türelmüket. Ez azon fejetler ségnek és szervezetlenségnek, azon egyetértés hiányának tudható be, mely minden intézkedésünket és intézményünket a háború kezdete óta jellemzi. De másrészt azon sajnálatos körülménynek is, hogy túlságos sokat politizálunk. (Igaz! Ugy van!) Nálunk a politika vagy személyi kultuszban, vagy személyi gyűlöletben domborodik ki. (Igaz! Ugy van!) Mindkét jelenség pedig nem természetes és nem egészséges. Azonkívül túlságos nagy súlyt helyezünk a formára, ahelyett, hogy a lényegre helyeznénk több súlyt. (Igaz ! Ugy van !) De, méltóságos főrendek, ha a türelmünk és a kitartásunk lecsappant is, azért, hála Istennek, még mindig bizakodók vagyunk-, mert közelebb jutottunk a világbékéhez és eljutottunk azon időponthoz, ahol a legnehezebb feladatok elé leszünk állitva. (Igaz! Ugy van !) Most kell összetartanunk, most kell mindent, ami szétválaszt bennünket, az útból eltávolitani. Arra kell törekednünk, hogy minden akadályt eltoljunk, hogy egy gondolattal, egy lélekkel, egy testtel védjük, s olgáljuk hazánkat, tartsunk össze és egyezzünk meg. (Helyeslés.) Az indemnity, méltóságos főrendek, tehát mirden vita nélkül, minden hozzászólás nélkül megszavazandó, mert- hiszen az irdemnityt nem a kormánynak szavazzuk meg, hanem az országnak (Ugy van! Ugy van!) és igy önmagunknak. Hiszen az állam gépezete nem állhat meg. Már a múltban is igen nagy baj származott abból, ha a gépezetnek meg kellett állania. Ha a gépész nem tudja, hegy meddig mehet a gép, nem lehet a gépészben önbizalom, hegy a gépet helyesen kezelje. Az indemnity kapcsán leszek bátor egy indítványt beterjeszteni. Legyen szabad ennek történetét és indokolását röviden elmondanom. (Halljuk! Halljuk !) Körülbelül egy hónappal ezelőtt, amikor a most lemondott kormány még nem adta be lemondását és az indemnity meghosszabbításának ideje mindjobban közeledett, fzámos főrendiházi tag beszéd közben kifejezést adott aggályának abban az irányban, hogy tető alá kellene hozni a választójogot, mert a választójog körüli harezok nem tesznek jó benj'omást és mindent hátráltatnak. Midőn megkérdeztek, hegy milyen álláspontot foglalok el ebben a kérdésben, különösen a házfelüszlatás és a nemzetre való hivatkozás tekintetében, (Halljuk! Halljuk!) azt mondtam, hegy most a háborúban választani, a házat feloszlatni nem lehet, hanem**, választójog tekintetében megegyezést kellene létesíteni, (Ugy van! Ugy van!) a főrendiháznak ebb?n a kérdésben állást kellene foglak ia az indemnity tárgyalása alkalmával. Többektől azt a megtisztelő felszólítást kaptam, hegy találjak alkalmat és módot arra, hogy a főrendiház ezen aggodalmai-ak kifejezést adhasson. Nagyon szívesen engedtem ennek a felszólításnak, mert abban egy kitüntető és jóleső bizalmat találtam, amit annak köszönhetek, hogy sohasem politizáltam, egy politikai párthoz sem tartozom és nem vagyok lekötve. Már más alkalommal is szerencsés voltam a méltóságos főrerdek pártpolitikai színezet-nélküli állásfoglalását tolmácsolni. Ez a története annak az indítványnak, melyet számos főrendiházi tag tudtával, beleegyezéíével és hozzájárulásával szövegeztem és amelyet bátor leszek most megtenni. Méltóságos főrendek ! Azért is szívesen fogadtam el ezt a megbízatást, mert mindig azt tartottam, azt a nézetet vallottam, hogy a főrendiháznak ily válságos időkben, ily válságos helyzetben állást kell foglalnia, életjelt kell adnia, aggályainak kifejezést kell adnia (Igaz! Ugy van!) oly módon és oly hangon, amint az a főrendiház összetételének, felfogásának és vérmérsékletének is megfelel. (Igaz ! Ugy van !) A főrendiháznak ez az álláspontja nem irányul sem személyek, sem pártok ellen. Ez csak egy figyelmeztető kérés, egy aggodalmas szózat, amelyet, nem lévén kormányunk, a főrendiház a törvényhozás minden faktorához intéz, hogy 17*
