Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-109

1910—1915 A FŐRENDIHÁZ CIX. ÜLÉSE 1918 április 23-án, kedden Hadik-Barkóczy Endre gróf elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az igazoló bizottság jelentése a főrendek névjegyzékének folytatólagos kiigazításáról. — A ministerelnök nyilatkozata a kormányválságról. — A legközelebbi ülés idej ének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Zichy Aladár gr., Földes Béla, Apponyi Albert gr., Popovics Sándor, Szte­rényi József, Tóth János. (Az ülés kezdődik d. u. 5 órakor.) Hadik-Barkóczy Endre gr. elnök: Az ülést megnyitom, A jegyzőkönyv vezetésére Rad­vánszky Albert bárót kérem fc!. Jelentem a méltóságos főrendeknek, hogy a naplóbiráló bizottság f. évi április és május hóna­pokra naplóliitelesitőkül Müllr-r Kálmán báró és Szily Kálmán bizottsági tag urakat küldötte ki. Tudomásul szolgál. Méltóságos főrendek ! Negyedik évének be­töltéséhez közeledő gigászi küzdelmünk jelentős mozzanatai és eredményei teszik a legutóbbi ülé­sünk óta lefolyt kéfc hónapot e világ legnagyobb háborújának történetében különösen emlékeze­tessé. Keleti arczvonalunkon a szövetkezett fegy­vereknek leghatalmasabb ellen f elun kön aratott győzelmei immár kivívták előbb a független köz­társasággá alakult Ukrániával, utóbb magával a nagy orosz birodalommal megkötött békét s küszöbön áll annak megkötése harmadik keleti ellenségünkkel, Romániával is. Es ugyanakkor, amikor keleti határainkon vívott küzdelmünk az érdekeinket biztosítani hivatott tisztességes bé­kével szerencsés befejezést nyert : a nagy sikerek felett érzett lelkesedés felemelő érzését váltják ki mindnyájunk lelkéből a küzdelem távol nyugati szintéren végbemenő események, ahol nagy szö­vetségesünk ellenállhatatlan erővel méri döntő csapásait azokra az ellenségeinkre, akik a feléjük nyújtott békejobbot fennhéjázó ridegséggel utasí­tották vissza, (ügy -van ! Éljenzés.) A háború hosz­szu tartama ellenségeink számításával ellenkező­leg nem hogy kimerítette volna, hanem még fo­kozta az eddig is győzelemről-győzelemre haladó erőt s ezzel arányban törhetetlen bizalmunkat is a végleges diadalban. (Éljenzés.) Bizonyára a méltóságos főrendek is abban a véleményben vannak, hogy ezek felett a fényes győzelmek felett nem térhetünk hallgatással napi­rendre, amikor mai ülésünkön először nyilik alkal­munk azok hatása alatt érzéseink kifejezésére. (Élénk éljenzés.) Ebben a meggyőződésben kérem a méltóságos főrendek hozzájárulását ahhoz, hogy a német birodalmi tanács elnökéhez intézendő üdvözlő táviratban tolmácsoljam nagy szövetsé­gesünknek rag}?ogó fegyvertényei alkalmából tör­hetetlen szövetségi hűséggel és lelkesedéssel táp­lált érzelmeinket (Élénk helyeslés és éljenzés.) s szilárd bizalmunkat az iránt, hogy a győzelemhez szokott fegyverek leküzdhetetlen ereje mielőbb ki fogja vivni azt, amit semmi békekészség nem tud elérni: az igaz ügyünkért vívott küzdelemnek becsületes békével való befejezését. (Elénk helyes­lés és éljenzés.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy az erre való felhatalmazást méltóztatnak egyértelmüleg meg­adni. (Élénk helyeslés.) További elnöki előterjesztéseimet ezúttal is annak a kegyeletes kötelességnek teljesítésével kell kezdenem, melylyel időközben elköltözött tagtársaink emlékének tartozunk. Márczius 7-én hunyt el Ujaradon Nopcsa Elek báró, aki e háznak már újjászervezése előtt is tagja volt s miután 1887 óta több czikluson át mint országgyűlési képviselő szolgálta a közügyet, 1908-ban ismét e házban foglalta el törvényhozói helyét. Legismertebb közéleti szereplése azokhoz az évekhez fűződik, melyeken át intendánsi, illetőleg kormánybiztosi minőségben állott két első műintézetünk : a m. kir. Opera és a Nemzeti Színház élén. Elhunyta felett érzett részvétünk jeléül koszorút helyeztettem ravatalára s indítva­16*

Next

/
Thumbnails
Contents