Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-100

6 A FŐRENDIHÁZ C. ÜLÉSE. ház alkalmazottaira is kiterjeszti és ebhez képest az 1917/18. évi főrendiházi költségvetésben a családi pótlékokra felvett 5000 K hitel 10.000 K-ra emeltetik fel. Következik a mentelmi bizottság jelentése Ullmann Adolf és ifjabb Esterházy Pál gróf mentelmi ügyeiben. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a mentelmi bizottság jelentését felolvasni. Vigyázó Ferencz gr. jegyző (olvassa a mentelmi bizottság jelentésének Ullmann Adolf mentelmi ügyeire vonatkozó részét). Elnök: Kivan valaki a jelentéshez hozzászólni? (Senki sem!) Ha szólni senki sem kivan, kérdem: méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatához hozzájárulni és pedig elsősorban Ullmann Adolf főrendiházi tag- kétrendbeli mentelmi ügyében? (Igen!) Kimondom tehát a határozatot, hogy a főrendiház Ullmann Adolf főrendiházi tag ur mentelmi jogát a megkeresés tárgyát képező két esetre nézve nem függeszti fel. Kérem a jegyző urat, méltóztassék felolvasni a mentelmi bizottság jelentésének ifjabb Esterházy Pál gróf mentelmi ügyére vonatkozó részét. Vigyázó Ferencz gr. jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Kérdem a méltóságos főrendeket, hogy méltóztatnak-e a mentelmi bizottságnak ifjabb Esterházy Pál gróf mentelmi ügyére vonatkozó javaslatát elfogadni? (Felkiáltások: Igen, elfogadjuk!) Ha igen, akkor kimondom a határozatot, hogy a főrendiház ifjabb Esterházy Pál gróf mentelmi jogát a fennforgó esetre nézve nem függeszti fel. Következik a magyar felelős ministerek számának ideiglenes felemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a jelentést felolvasni. Almásy Imre gr. jegyző (olvassa a főrendiház egyesült pénzügyi, valamint közjogi és törvénykezési bizottságának jelentését). Elnök: Kivan valaki, méltóságos főrendek, a törvényjavaslathoz általánosságban szólni? Csekonics Sándor gr. jegyző: Mailáth József gróf! Mailáth József gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Bár szivesebben szólaltam volna fel a bizottságban, ahol az ember sokkal behatóbban tud a tárgygyal foglalkozni, minthogy azonban nem lehettem jelen, kénytelen vagyok most a méltóságos főrendek becses türelmét igénybe venni. Méltóságos főrendek! A világháború hosszú tartama és a valamikor bekövetkezhető békegazdasághoz való átmenet oly nehéz feladatok elé fogja állítani az államot és a társadalmat, hogy csak örömmel üdvözölhetem a ministeriumok szaporításáról szóló eszmét. Nem vagyok ugyan tájékoztatva arra nézve, hogy a kormány mit szándékozik tenni és miféle ministeriumokat fog felállítani, de ugy hallom, hogy szándékozik felállítani egy népjóléti ministeriumot, egy közegészségügyi ministeriumot és egy, a demobilizációval összefüggő kérdések elintézésére való ministeriumot. Szó volt arról a bizottságban, hogy a vasúti ügyeket ki Tiell venni a kereskedelmi ministeriumből; szó volt arról is a bizottságban, hogy a közmunka és közlekedésügyi ministeriumot ismét helyre kellene állítani és ahhoz hozzácsatolni a vasúti ügyeket. En azok nézetét fogadom el, akik a bizottságban azt állították, hogy nem jó most a vasúti ministeriumot, illetőleg a vasúti ügyeket kivenni, minthogy a vasút most a hadvezetőség egyik legfontosabb szerve. De igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy külön kellene a közmunka és közlekedési ministeriumot alakítani és ahhoz a vasúti ügyeket csatolni, de csak a háború befejezése után, békében lehetne ezeket tenni, mert most ez a tranzakció nagyon nehéz lenne. Abban is helyeslem egyik bizottsági tag ur, Chorin ő méltósága felszólalását, hogy azokat az ügyeket, amelyek a békegazdaságra való átmenetet tárgyalják, legczélszerübb volna a kereskedelmi ministeriumhoz csatolni, de azzal a hozzáadással, hogy kivéve azokat, amelyek szorosan a mezőgazdasághoz tartoznak. Méltóságos főrendek! Már 35 éve foglalkozom nemcsak elméletileg, de a gyakorlati élet terén is a szociális kérdéssel. Ezt különben tudják a méltóságos főrendek, különösen azok, akik még a másik házban velem együtt voltak, ahol sokkal szorosabban voltunk együtt és ahol nem volt ilyen nagy, fényes terem és ahol nem szállingózott ugy el a szó, ugy hogy kedélyesebb volt akkor beszélni és nem hallgatták az embert oly fagyos nyugalommal. Tessék elhinni, hogy bizonyos nehézséggel jár a felszólalás, de kötelességet teljesítek, amikor ehhez a fontos kérdéshez hozzászólok. Itt az ideje, méltóságos főrendek, hogy végre a szociális kérdést komolyan vegyük, mert valljuk meg az igazat, sem a Deák-párt, sem a szabadelvű párt, sem a koalíció, sem a munkapárt nem foglalkozott ezzel a kérdéssel oly komolysággal, amilyent ez az ügy megérdemel. Egyszerűen nem értek rá a politikai pártok, mert mindig a közjogi sérelmek foglalták el őket, vagy pedig a személyes politikai tekintetek. Pedig végre valahára meg kellene szívlelnünk azt, hogy minél több előnyt biztosit az állam tagjainak szociális téren, annál inkább kisiklik a szociális agitátorok kezéből az az eszköz, amelylyel a tömeget fel tudják izgatni. A szocializmus nem egyéb, mint a munkásnépnek, a gyengéknek, a szegény osztályoknak sorsuk javítására irányuló törekvése. Az emberi természetben megvan, megvolt és meglesz mindig az a vágy, hogy ezt elérje és ha abból, amire törekszik, valami teljesül, akkor a jobb