Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-108
120 A FŐRENDIHÁZ CVHI. ÜLÉSE. ha a kérdés folyton elodáztatik, vagy nem elég liberálisan oldatik meg, mert akkor, — legalább én ettől tartok, — mielőbb erőszakos módon fogják megalkotni, erőszakos módon fogják ránk diktálni és a valódi veszély ebben fog rejleni. A szembehelyezkedés egy, az egész czivilizált világot átható eszmével mindig és mindenütt megbosszulta magát. Ebből keletkeztek azután a katasztrofális átalakulások, ehhez az állásponthoz való ragaszkodás az igazi melegágya a bolsevikizmusnak. Hisz láthattuk a legutóbbi időben Oroszországban : túlzó eszméknek erőszakos kitörését és romboló hatását ideig-óráig erőszakos eszközökkel le lehet szorítani, de végérvényesen csak a fokozatos haladás utján lehet kikerülni. Meggyőződésem az, hogy ha a kormány által benyújtott választójogi javaslatban lefektetett irányelvek törvényerőre emelkednek, akkor jó ideig nem lesz szükség e kérdéssel foglalkozni, a kedélyek ez irányban meg fognak nyugodni és ugy a kormány, mint az ország képes lesz teljes munkaerejét azon nagy szocziális és gazdaságpolitikai kérdések megoldására szentelni, melyeknek helyes megoldását a háború által okozott nagy eltolódások és átalakulások az országra nézve életszükséggé tették. Nem félek attól, hogy uj elemek kerülnek be a törvényhozó testületbe. A szélső irányzatok hatása onnan kifelé sohasem oly veszélyes, mintha azok ott nem juthatnak szóhoz és kinn rejtett utakon próbálnak érvényesülni. Megint Oroszország mostani viszonyaira vagyok kénytelen hivatkozni. Ezzel szemben lehet azt az ellenvetést tenni, hogy ott a háború által okozott nyomor és esetleg szövetségeseiknek aknamunkája idézte elő a felfordulást. Ez igaz annyiban, amennyiben ezek a momentumok adták meg ott az utolsó impulzust, de hogy az erupezió sikert tudott elérni, annak oka az, hogy a talaj elő volt készítve, még pedig azáltal, hogy a vezető körök a haladó irányzatokat tekintetbe nem vették, nagy néprétegek kivánságait és óhajtásait figyelemben nem részesítették, azoknak a kívánságoknak és óhajtásoknak kielégítésére egyáltalában nem gondoltak. Ily elbánás mellett egészen természetes, hogy azokat a néprétegeket a túlzó, felforgató elemeknek karjaiba szorították és kényszeritették. Mindezekből, amiket elmondtam, konklúzióm a következő. Ha az ellenzék amellett az álláspontja mellett, amelynek egyes jelenségeit legutóbb láttuk, amint felszólalásom elején jeleztem, tényleg fentartaná és a mostani felhatalmazási törvény lejárta után nem volna hajlandó a kormánynak az indemnitást megadni, akkor nézetem szerint a kormány csak egy lépést tehet és ez az országgyűlés feloszlatása volna. (Mozgás a jobboldalon.) Nem tagadom, hogy az általános választást a háború alatt és ex-lex időben nem tartom kívánatosnak, de még kevésbé kívánatos szerintem az, hogy a választójogi kérdés folyton tovább halogatódjék és még kevésbé kívánatos az, hogy a kormány lépten-nyomon az ellenzék kénye-kedvének legyen kiszolgáltatva. A kormánynak két rossz közül kell választania és mindenesetre a kisebb rosszat kell, hogy válaszsza. Tiszta helyzetet kell magának teremteni és én meg vagyok győződve, hogy a választások után ez a tiszta helyzet a kormányra nézve csak előnyös lehet. Az idemnitást elfogadom. (Helyeslés.) Radvánszky Albert b. jegyző: A pénzügyin inister ur kivan nyilatkozni! Popovics Sándor pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! A szőnyegen fekvő törvényjavaslat a pénzügyminister javaslata és azért méltóztassanak megengedni, hogy röviden számolva az idő előrehaladott voltával, nyilatkozzam egyes felszólalásokra nézve, melyeknek azonban, ha eltekintek Apponyi Henrik gróf főrend urnak a hadinyereségek megadóztatására vonatkozó radikális javaslatától, tulaj donképen pénzügyi természetű vonatkozásaik nem voltak. Uralta a tárgyalást a választójogi törvényjavaslat, annak sorsa, az azzal összekötött politikai esélyek. Apponyi Henrik gróf főrend ur a demokrácia definíciójából, melyet ő adott, kiindulva igen súlyos aggályokat fejezett ki a választójog széles alapokon való megvalósítása esetére. Másrészt épen most előttem szólt Thorotzkai Miklós gróf t. barátom igyekezett ezen aggályokat megczáfolni. Azt hiszem, hogy- lesz még alkalma a méltóságos főrendeknek a választási törvény részleteivel is behatóan foglalkozni és talán idő előtti, ha az összes aggályok, ellenérvek bírálatába a kormány részéről ez alkalommal belemennék. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy a kormány álláspontját jellemezzem. Akormány a demokrácziát nem ugy értelmezi, mint Apponyi Henrik gróf mélyen t. főrend ur, hanem ugy értelmezi, mint azt a rendszert, mely senkitől kötelességeket nem akar jogok nélkül. Erre az álláspontra helyezkedve szándékozik a kormány a választói jogosultság kiterjesztése által nagyobb tömegeket, melyek ma politikai jegok nélkül vannak, politikai jogok részeseivé tenni és azt hiszi, hogy midőn ily értelemben cselekszik, egyúttal a magyar nemzeti tradicziókhoz képest is jár el. A magyar nemzeti tradiczióhoz.tartozott a kor intő szavának megértése s azok, akik az 1848 iki eseményekre visszaemlékeznek, vagy azok tanulmányozásával foglalkoztak, mindenesetre igazat fognak nekem adni akkor, amikor azt állítom, hogy a népjogok kivívása tekintetében, hacsak ezekről lett volna szó, nem volt szükség forradalmi kitörésekre, mert ezek a népjogok a privilegizált osztályok részéről előre biztosítva lévén, megelőzték volna ezeket a kitöréseket. Azt hiszem, hogy konzervatív szellemben működik az, aki a kor intő szavát megérti és előbb ad, mintsem hogy adásra kén yszerittetik. Ennek a kérdésnek további taglalását ezúttal befejezhetem, össze kell kötnöm ezzel egy másikat s ez az, amit Sigray gróf ő méltósága és ezzel kapcsotatban Thorotzkai gróf ő méltósága is
