Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-108

A FŐRENDIHÁZ CVIII. ÜLÉSE. 115 oszolni, épen most, mikor Magyarország ezeréves életének legnagyobb krízisét él' át. Ha már közibénk dobták ezt a konczot, hogy összeveszszünk rajta, azt hiszem, igazán minden hazafinak az a kötelessége, hogy saját meggyőző­déséből engedjen annyit, hogy a másik szintén hazafiasán gondolkodó politikai ellenfele a fé] utat elérhesse. Azért remélem, hogy a főrendiház min­dent meg fog tenni arra, hogy egy becsületes kompromisszumot a választójog kérdésében is létrehozzon. Azt hiszem, a nemzet intelligencziájának nagy többsége nagy megnyugvással vette a mélyen t. ministerelnök ur kinevezését, mert az ő nagy tu­dása és óriási tapasztalatai elég garancziát nyújta­nak arra, hegy az ország érdekei ebben a válságos időben jó kezekbe vannak letéve. (Igaz ! Ugy van !) Nagyon kár, hogy a mélyen t. ministerelnök ur ép a választói jog kérdésében az előző kormány állás­pontját volt kénytelen átvenni. A ministerelnök ur tavaly szeptemberben tartott programmbeszé­déből akarom kiemelni azen rendkívül fontos részt, amelyben a ministerelnök ur épen azt mondta, hogy a demokráczia nem a választói jogban leli megtestesülését, hanem igenis más mindenféle demokratikus reformok megvalósításában. Sze­rintem az általános választói jognak az igazi, a népnek használó demokráciához semmi köze sin­csen, sőt, — amint felszólalásom végén külföldi példákkal leszek bátor bizonyítani, — az átalános választói jog mindenhol a nép kárára volt és a népet romlásba sodorta. Kijelentem, hogy szerény politikai nézetem az, hogy Magyarországon egy radikális választói jog behozatala végveszélybesodorhatja a nemzetet, sőt katasztrofálissá is válhat. Azonban, — s ezt hangsúlyozni akarcm, — nagyon rossz szolgálatot tesz a nemzetnek 3iZ SÍ hazafi, aki egyszerűen nem akarja a választójogot behozni és nem mutat rá ugyanakkor arra a módra, hogy hogyan lehetne a tényleg létező demokratikus áramlatokat kielé­gíteni. Mert egyszerű megállással eredményt elérni nem lehet, egyszerűen azt mondani, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a választójogi ja­vaslatot el ne fogadjuk, nem lehet, hanem minden kormányt, bármily párti legyen, támogatni kell, ha az igazi, direkt a népnek használó és nem szem­fényvesztő demokrácziával akar a magyar népen segíteni, csak az a kérdés, hogy mi a helyes, az igazi demokráczia. Mert hiszen ezt definiálni nem lehet nehéz. Az igazi demokráczia szerény nézetem szerint az, hogy a népnek és különösen a szegény népnek emberi megélhetést biztosítsunk. Ez az emberi megélhetés ma általánosságban nincs biztosítva és ennek minden más kérdés előtt való megoldása a legfontosabb feladat. Szerény politikai nézetem nem egyezik meg a modern demokratikus jel­szavakkal, hogy jogot, szabadságot, önrendelke­zést a népnek és azt mondják, mindenekelőtt jogot, szabadságot és csak hátul emlegetik vala­hol a kenyeret. Én megfordítom a sorrendet és azt mondom, hogy mindenekelőtt kenyeret adjunk a népnek és azután magától megjön a többi. Szerintem a népnek igazán direkt hasznára váló reform szükséges és ezt nem az általános választó­joggal lehet elérni, hanem igenis más, demokratiku­sabb reformokkal; és itt elsősorban áll az, hogy a hadi nyereségnél legyen a reform általános. Kérlelhetetlenül ne 35—40—45 perczent erejéig adóztassékmeg, hanem igenis száz perczent erejéig. Hogy hogyan gondolom ezt a törvényt., azt bátor leszek később elmondani. Most csak röviden meg­jegyzem, hogy Magyarországon a húsz milliárd hadi kiadás legnagyobb része itt van az országban, nem vándorolt ki, csakis zsebeket cserélt, nagy zsebekbe és kis zsebekbe csúszott a hadi nyereség és onnan kell igazságosan kicsusztatni. Egy princzipiumot kellene felállítani, hogy ugyanis senkinek a há borii után ne legy r en több jövedelme, mint a háború előtt. Én magam pirul­nék, ha a háború után több jövedelmem lenne, csak azért, mert engem véletlenül galiczíai harczaink közepette az orosz golyó el nem talált, míg ugyan­akkor barátaimat, bajtársaimat, a nép szine-javát az ellenséges ágy^u elpusztította. Áll ez a tétel ugy a nagybirtokosokra, mint az iparosokra, nagy­kereskedőkre, bánkárokra egyaránt. A hadi nyere­ség akármilyen tisztességesen lett elérve, mégis a legerkölcstelenebb alapból indult ki, mert anny T i millió rokkant és halott önfeláldozásából szárma­zik. Meg kell azonban az igazság kedvéért je­gyezni, hogy mig a földbirtok jövedelme legfeljebb duplájára emelkedett, addig az iparosok, keres­kedők és bankárok jövedelme tízszeresre, száz­szorosra, nem ritkán ezerszeresre emelkedett. Ezt az óriási hadi nyereséget kell szerintem meg­fogni és itt kell az általánosságot behozni és nem a választójognál. Ez a reform a helyes, az igazi, a demokratikus, a népnek direkt használó reform, amely nem pártérdekből fakad, hanem tiszta em­beriességből, igazi testvériességből és jó szívből. Méltóságos főrendek ! Szent meggyőződésem, hogy ha a kormány'ok mihamarabb nem gondos­kodnak a népnek igazán emberi megélhetéséről, ami csakis a százperczentes hadi nyereségadó be­hozatalával lehetséges, ugy r kiüt ép ugy nálunk, mint ellenségeinknél a forradalom : természetesen ellenségeinknél sokkal előbb, mert az ottani kor­mányok a demokráczia jeligéje alatt évekkel meg­hoszabbitják a háborút és a népeket ezáltal rom­lásba döntik. A mi kormányaink azonban kijelen­tették, hogy békét akarnak és épen azért a nép igazi barátainak tekintik. De ha nálunk az általá­nos választójog behozatala a népen igazán nem segít direkt semmit, akkor nálunk ép oly kavaro­dás és felfordulás lesz, mint külföldön volt. Arról meg vagyok győződve, hogy akkor a népet hiába csillapítjuk, hogy hiszen ott van a választójog, mit akartok, hiszen megvan, amit akartatok. A hazatérő hősöket igenis jutalmazni kell, de ne legyéén a jutalom általános választói jog, amely mindenütt csak zavart okozott, ne legyéén olyan mesze semmi, fogd meg jól«, hanem legyen 15*

Next

/
Thumbnails
Contents