Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-60

A FŐRENDIHÁZ LX. ÜLÉSE. •'BB Elnök .' Az igazságügyminister ur kivan szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: Nagyméltósága elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Az a kérdés, amelyet a szamosujvári püspök ur ő méltósága hozzám intézni szives volt, a büntetőtörvénykönyv javaslatának tárgyalása alkalmával szintén érintetett, még pedig akkor Haynald Lajos kalocsai érsek ur ő eminentiája felszólalásával kapcsolatban, aki a 172. §. tárgyalásánál vetette fel azt a kérdést, hogy az egyházi hatóságokat is ide kell-e érteni? A biintetőtörvénykönyv javaslatának nagytudományu szerkesztője, Csemegi Károly, akkor államtitkár, a következőket mondotta (olvassa): »Az egyházi bíróságok, amennyiben mint ilyenek a törvény által elismertetnek, államilag eonstituált biróságokat képezvén, azoknak tagjai épugy bíráknak tekintetnek, mint a többiek. Az egyházi hatóságok, amennyiben közigazgatási functiók teljesítésére hivatvák, ezen minőségükben épen ugy hatóság jellegével bírnak, mint bármely más katóság«. Hogy ez a kérdés a bírósági gyakorlatban azóta mégsem egyöntetűen, hanem eltérő felfogással döntetett el, annak, oka, méltóságos főrendek, az, hogy a büntetőtörvénykönyv, amely, mint méltóztatnak tudni, egy terjedelmes, 486 §-ból álló kódex, különböző fejezeteiben más és más szempontból foglalkozik a hatóság fogalmával. Pl. védi a hatóságot az izgatás ellen, a 172. §-ban ; intézkedik a hamis vádnál, vagy a hatóság előtti rágalmazás szabályozásánál, a 227. §. és 260. §-okban a hatóság előtt tett valótlan feljelentésről stb. A 164. §. azonban, amelynek helyébe lép majd ezen törvényjavaslat 1. §-a, abból a szempontból nagyon kényes ezen matéria megoldásánál, mert a 164. §-nak, t. i. a hatóság elleni erőszaknak szempontjából csak azokat a hatóságokat szokta a bíróság tekintetbe venni, amelyek kényszerítő hatalommal rendelkeznek, amelyek, — ahogy elméletileg 'a büntetőjogban kifejezik, — imperiummal bírnak, szembe állítva ezeket azon hatóságokkal, amelyek csak gondozó tevékenységeket fejtenek ki. Pl. az iskolai hatóságok közül valamely iskolának igazgatósága, amely gondoskodik azon iskolának tatarozásáról, vagy fűtéséről, vagy amely nem tudom, milyen más ilyen gondozó tevékenységet fejt ki, a büntetőtörvény 164. §-a szempontjából nem hatóság, mert nincs impériuma Én tehát, habár teljesen osztom is azt az intontiót, amelyből a méltóságos püspök ur kiindult és habár a magam részéről arra törekszem, hogy ez a matéria ugy szabályoztassék, amint azt ő méltósága kívánja, mégis csak bizonyos óvatossággal nyilatkozhatom. Mindenekelőtt legnagyobb sajnálatomra nem áll módomban autoritativ kijelentésnek tekinthető nyilatkozatot tenni, mert a magyar közjognak egyik alaptétele az, hogy a törvények kötelező értelmezésére csak a törvényhozás összes factorai, tehát az országgyűlés két háza és ő Felsége együttesen jogosítottak. A kormánynak valamely tagja Főrendiházi napló. 1910—1915. IV. kötet. a ressortjába tartozó, vagy általa előterjesztett javaslatnak értelmezésére nem tehet olyan nyilatkozatot, amelyet a bíróságoknak el kellene fogadniuk. A biróságokat csak a törvény köti és absolute semmi módom nincs a törvény értelmezésére máskép közrehatni, mint a kir. ügyészségnek adott utasítással; az ügyészi indítvány érdeme felett azonban a biró teljesen saját lelkiismerete és birói meggyőződése szerint határoz. Ugyanezen okból nem áll módomban az sem, amire ő méltósága szintén kegyes volt alludálni, hogy én valamely végrehajtási utasításban értelmezzem ilyenképen a törvényt. Egy ily értelmezés általánosságban ki nem bocsátható és illetőleg annak másokra, mint a királyi ügyészekre nézve nem volna semmi kötelező ereje. A kérdést a bíróságok fogják majd eldönteni. A magam részéről azonban nem habozom kijelenteni, hogy, amenyinyiben az egyházi hatóságoknak egyúttal imperiumuk is van, — már pedig bizonyos vonatkozásban feltétlenül van, pl. fegyelmi hatáskörük, teszem azt a megyés püspök a felekezeti tanitóval szemben fegyelmi jurisdictiót gyakorol, — ebben a vonatkozásban egészen ugyanezen tekintet alá esnek felfogásom szerint és hajlandó vagyok az ügyészségeknek utasítást adni, hogy mint bármely más polgári, nem egyházi hatóságokra nézve, ugy őrájuk is, amennyiben imperiumuk van, a mai 164. §. szempontjából ez legyen irányadó. Hasonlóképen teljes készséggel van szerencsém kijelenteni, hogy mivel a hazai közjog nemcsak a világi, hanem az egyházi hatóságokat is törvényesen fennállóknak ismeri el, természetesen ezen egyházi hatóságok is, pl. izgatással vagy más bűncselekményekkel szemben ugyanolyan védelemben részesitendők, mint más állami hatóságok. A magam részéről tehát törekedni fogok arra, hogy az ügyészségek olyan indítványokat terjeszszenek elő, amelyek az egyházi hatóságokat hivatásuknak jogszerű gyakorlatában megfelelő törvényes védelemben részesitik. A kérdést itt, a hatóságok védelméről szóló törvényjavaslatban nem lehet elvi általánosságban, az egész büntetőtörvénykönyv szempontjából megoldani, mert ma csak a büntetőtörvénykönyv második része 5. fejezetének revíziójáról van szó. Amikor majd az egyházi hatóságoknak az egész büntető kódex keretében való védelme lesz napirenden, — ami a büntetőtörvénykönyv folyamatban levő revíziójának munkálatainál fog megtörténni, — törekedni fogok, ha még akkor felelős állásban leszek, olyan javaslatot terjeszteni az országgyűlés elé. amely ebben a tekintetben is, t. i. a büntetőtörvénykönyv különös részén végig, a méltóságos püspök ur óhajainak és azon nagy jelentőségnek megfeleljen, amelylyel az egyházi hatóságokat én is felruházandóknak vélem. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki általánosságban szólni a törvényjavaslathoz? Ha szólni senki sem kivan, az általános vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem : méltóztatnak-e a tör9