Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-58
A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. 37 akkor tagja voltam a szabadelvű pártnak és támogattam Széll Kálmának azt a hazafias és' törvényt tisztelő becsületes törekvését, hogy alkotmányos fegyverekkel és türelemmel, azzal, hogy megvárja, mig a nemzet elfordul azoktól, akik a parlament rendes működését megakadályozzák, legyőzze az akkori obstructiót. 0 excellentiája akor Geszten ült. Hallottuk a híreket. Nem azt, hogy haragszik a Zoltánokra, hanem azt hallottuk, hogy nincs megelégedve Széll Kálmánnal, mert Széll Kálmán gyenge, holott már elérkezett az ideje az erősebb eszközök alkalmazásának. Most tudtuk csak meg, hogy a ministerelnök ur már akkor gondolt az ő 20 éves álmára és a gondviseléstől azt kérte, vajha neki lenne az megadva, hogy egyszer letörhesse erőszakkal, vér- és vaskurával az obstructiót, mert a világtörténelemben, a }3arlamentek történetében azzal akarta megörökíteni magát, hogy ö megmutatja, hogy az ő ideája obstructiók megszüntetésére az egyedüli helyes. (Zaj és ellentmondások.) Prónay Dezső b.: Ugy van! Helyes! Igaz ! (Derültség). Az uraknak is tetszik, mert mosolyognak hozzá! (Derültség). Hadik János gr.: Amint most tények bizonyítják, hogy a bírálat hiábavaló, ugy nem lett volna hiábavaló, mert akadályok nem forogtak fenn, az a bírálat, melyet a ministerelnök ur ő excellentiája gyakorolhatott volna annak idején. Ha olyan károsnak tartotta a coalitio kormányzását, hogy jónak látta már kormányra lépésének első napján, itt, bemutatkozójában a coalitiós kormányt dicstelennek nevezni, — mert hiszen ezek az ő legjobb fegyverei, — ha ezt jónak látta akkor, miért nem küzdött ellene, mint ellenzék, miért nem választatta meg magát képviselőnek, vagy miért nem hirdette itt a főrendiház padjain állandóan a kormánynyal szemben a maga politikáját? Ha mindig angol vagy más parlamenti példákra méltóztatik hivatkozni, erre csak azt mondom, hogy más parlamentekben nagyon gyakran látjuk azt, hogy a bukott minister nem megy haza és nem vár egy uj situatióra, mely az ő politikájának ismét kedvez, amely megint lehetővé teszi, hogy activitásba lépjen és politikáját érvényesítse; hanem küzd érte, átsétál az ellenzéki padokba és onnan nyomban • hirdeti tovább a maga politikáját, követeli, hogy azt a politikát, amelyet ő vitt, tovább folytassák, követeli mindaddig, mig a nemzet közvéleménye újból belátja, hogy neki van igaza és mögéje áll. (FelkiáltásoJc: így történt!) Azt hiszem, eléggé világosan látjuk, hisz tények bizonyítják, hogy a ministerelnök ur ezt tenni elmulasztotta. Prónay Dezső b.: Ugy van! Hadik János gr.: Azt kérdi a ministerelnök, hogy miből áll a törvénytelenség és a jogtiprás ? Hát bocsánatot kérek, azzal igazán nem akarom a méltóságos főrendek türelmét igénybe venni, hogy ezeket bebizonyítsam és felsoroljam. Hanem kérem, a munkapárti kormánynak és pártjának egész törvényhozási működésén meg lehet állapítani, hogy két vezérfonál vezeti önöket. Az egyik vezérfonál az: mindent ugy berendezni, bármily eszközökkel is, hogy a párthatalom mentől jobban biztosítva legyen, ha lehet, beláthatatlan időkig. A másik pedig Tisza István grófnak személyes apprehensiója. Ugy rendezkednek be, hogy minden a kormányhatalom kezébe kerüljön, hogy minden az uralmon levő párttól függjön és minden annak szolgálatában álljon. Viszont Tisza István gróf, mihelyt egy régi intézményről azt látja, hogy az neki kellemetlen, pl. hogy az esküdtszékek olyan verdicteket hoznak, amelyek az ő szemében nem helyesek, azt az intézményt nyomban megrendszabályozza; nyomban gyártanak egy törvényjavaslatot, megrendszabályozzák az esküdtszékeket (Elénlc helyeslés a baloldalon.) és kiforgatják az intézményt a maga igazából. Azt látja, hogy a sajtó támadja pártjának, vagy az általa lelkesedéssel támogatott vezérének a politikáját, a Lukács jaolitíkáját: azért, mihelyst kormányra kerül, első dolga megrendszabályozni a sajtót. (ÉlénJc helyeslés a baloldalon.) • Minden eszközt igénybe vesznek. Ez az önök liberális felfogása. Itt nem a méltóságos főrendekhez beszélek, hanem általánosságban. Nem tudnám az egyes méltóságos főrendek politikai meggyőződését most elválasztani. De hát a munkapárt legnagyobb része a volt liberális pártból alakult. Hol vannak azok a liberális elvek, amelyeket önök 30 esztendeig hirdettek? Miben áll ez a liberalismus ? Abból, hogy ha hatalmon vagyok és Elek Pál pénzt ad nekem és ha rendelkezésemre áll a szurony, akkor nekem minden szabad? Ez nem liberalismus, hanem zsarnoki önkény. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azt mondja ő excellentiája, hogy itt anarchia van és az anarchia elfojtására van szükség ilyen erőszakos eszközökre. Pedig ő teremtette meg a kormányzati anarchiát. Mikor az első lépést megtette és június 4-én keresztülgázolt a házszabályokon, alkotmányunk egyik legnagyobb biztositékán, akkor azt mondták: » kérem, hisz ez csak egy statútumnak az egyszerű átlépése; ebben semmi sincs, e felett napirendre lehet térni«. Akkor még hallottunk a reparatióról is szelid hangokat, Lukács László akkori ministerelnök, Tisza István grófnak általa bámult vezére az albizottságban kifejezést adott ennek. Igaz, hogy senkisem értette, mit akar mondani azzal a reparatióval. Itt azután kérdőre vontam a plenumban és akkor sem tudta nekünk megmagyarázni, azonban tényleg hangoztatta, hogy: »kérem, mi nem zárkózunk el egy rejjaratio elől; ezt egyszer meg kellett tenni és most legyen ismét békesség«.