Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

A FŐRENDIHÁZ Ezt kell igyekezni elérni, megállítani t

ezt a processust, megállítani ezt a folyamatot. És ha ezt sikerül elérni, ha az állami kiadások emelkedését sikerül sokkal szerényebb méretekre leszállítani, — persze teljesen megállítani nem lehet, — akkor már sokat elértünk arra, hogy egy jobb pénzügyi jövőt készitsünk elő. Zselénszky Róbert gr. : Helyes. Tisza István gr. ministerelnök: Mert akkor azután a pénzügyi helyzet javítására, a mérleg javítására fordítható két dolog. Az egyik az állami üzemek jövedelmeinek fokozása, ahol, azt hiszem, intensiv gond utján lehet eredményeket elérni; a másik az adó természetével bíró bevételeknek természetes fejlődése, amely természetes fejlődés a gazdasági fejlődéssel, a gazdasági fejlődés ismét jó közgazdasági politikával függ össze, ugy hogy az állami pénzügyek sanálásának legfőbb előfeltétele a helyes közgazdasági politika. Méltóságos főrendek! Ezeket kívántam magára a költségvetésre vonatkozólag megemlíteni. Most méltóztassanak megengedni, hogy még a vita folyamán felhozott egy pár nagy horderejű coneret kérdésre is kiterjeszkedjem. Mindenek előtt megemlékezem Dessewffy Aurél gróf ő nagyméltóságának azon kijelentéséről, hogy hitelrendszerünk beteg és hogy ezt a beteget valamely enquéte utján volna jó meggyógyítani vagy legalább a gyógyítást megkezdeni. Ami az enquetet illeti, teljes mértékben magamévá teszem Ullmann Adolf ő méltóságának azt a scepsisét, amelyet ilyen enquéte-ekkel szemben általában kifejezésre juttatott. Én nem mondom, hogy azok itt-ott valamit nem használnak, de egy ilyen eszmegyüjtő enquéte-re, azt hiszem, aligha van szükség, mikor Magyarországon épen a hitelügy terén az egészséges és nem egészséges, a helytálló és helyt nem álló, a czélszerü és nem czélszerü eszméknek egész tömkelege jóformán ki van már merítve; azt hiszem, teljesen secessiós természetű lenne az az uj eszme, amelyet még valaki ezen a téren felvethet. A kérdés az, hogy ezen eszmék közül keressük ki azokat, amelyek gyakorlatilag valóban helytállóak, czélszerüek és alkalmasak, keressük ki nem azért, hogy egy beteget meggyógyítsunk, mert méltóztassék megengedni, az ellen, mint hogyha mi a mi hitelrendszerünket betegnek tekintenők s a mi gazdasági bajainknak egyik főokát hitelrendszerünk beteg voltában keresnők, az ellen teljes tisztelettel tiltakoznom kell. Dessewffy Aurél gr.: Ezt nem is mondtam! Tisza István gr. ministerelnök : Annál jobb. De azt, hogy hitelrendszerünk beteg, azt méltóztatott mondani. Dessewffy Aurél gr.: De azt nem, hogy az gazdasági bajaink főoka! Tisza István gr. ministerelnök: Nagyon örülök, hogy ebben egyetértünk. En ellenkezőLVIII. ÜLÉSE. 31 leg azt tartom, hogy a mi gazdasági bajaink azért nem okoztak sokkal nagyobb csapásokat, mert hála Istennek, a mi hitelrendszerünkben olyan erőforrások vannak, a mi hitelrendszerünk egyes bajok daczára alapjában véve olyan erőteljesnek és egészségesnek bizonyult, hogy az keresztülsegitette a társadalmat az utolsó, közel két esztendei időszaknak valóban nehéz megpróbáltatásain. Én őszintén megvallom, hogy ha nekem valaki 1912 őszén azt mondta volna, hogy a pénzpiaeznak azok a bajai, amelyek akkor mutatkoztak, egy évig, vagy egy évnél tovább fognak tartani, a legborzasztóbb aggodalmakat állottam volna ki abban a tekintetben, hogy hogyan fogja ezt a magyar társadalom elviselni. Nem mondom,hogy könnyen viselte el,tudom, hogy a társadalom nagyon sok sebből vérzik, és tudom, hogy ezek a sebek még éreztetni fogják a jövőben is a maguk kellemetlen hatásait, de hála Istennek, átéltük ezt a korszakot összeroppanás nélkül, átéltük katasztrófa nélkül. S ebben igen nagy része van a mi hitelrendszerünk egészséges voltának, igen nagy része van a hitelrendszer azon nagy alapköveinek, azon nagy intézményeknek, amelyek az anyagi erő szempontjából és a gazdasági belátás szempontjából is valóban a helyzet magaslatán állóknak mutatkoztak. Hát a hitelkérdéssel foglalkoznunk kell, hitelviszonyaink reformjával foglalkoznunk kell, mint mindennek a reformjával, mert nincs, nem a mi kezdetleges viszonyaink között, de a legfejlettebb állam társadalmának sincs olyan vonatkozása, amely a reformot meg ne kívánná; foglalkoznunk kell teljes odaadással, figyelembe kell vennünk azokat a helyes eszméket is, amelyek e vita folyamán is elhangzottak, de ne méltóztassanak ebben a tekintetben lebecsülni azt, ami van, ne méltóztassanak kishitűnek lenni ebben az irányban; ellenkezőleg, azt hiszem, a magyar gazdasági fejlődésnek egyik biztató jelensége az, hogy egy ilyen nagy megpróbáltatást a magyar hitelrendszer teljes megrázkódtatás nélkül ki tudott állani. Zselénszky Róbert ő méltósága egy régi vitás kérdésünket elevenítette fel, az u. n. fedezetlen határidőüzlet kérdését. Méltóságos főrendek ! Nem kívánnám ennek a beszédnek keretében kimeríteni e kérdést, amely magában egy külön, beható megvitatást érdemelne meg, csak bizonyos főbb vonásokban kívánom jelezni egyéni nézetemet és a kormány álláspontját. Mindenekelőtt óva intek attól a nagyon szokásos magyar eljárástól, amely épen bizonyos úgynevezett agrárius törekvéseknél már a múltban is annyiszor és oly keservesen megboszulta magát, hogy ugyanis ne öntsük ki a gyermeket a fürdővízzel; hogy akkor, amikor bizonyos jelenségek vannak, amelyekkel nem vagyunk megelégedve, hogy amikor bizonyos jelenségeket sanálni akarunk, ne tegyünk tönkre olyas-