Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-93
352 A FŐRENDIHÁZ XCIII. ÜLÉSE. kenyérterményben, melynél a drágaság a legszegényebb osztályokat sújtja a legerősebben, igyekezzünk lehetőleg mérsékelni az árakat. A másik, hogy emellett azonban ne tegyük lehetetlenné a helyzetet a mezőgazdaság részére, illetőleg adjuk meg a mezőgazdaságnak azokat az előfeltételeket, melyek mellett sikerrel küzdhet meg a háború igen nagy gazdasági hátrányaival. E kettős szempontból alakult ki azután az a helyzet, részint tudatosan, részint a dolog gazdasági természeténél fogva, hogy ugy mondjam, automatice, mely szerint a kenyértermények aránylag alacsonyan maximáltattak, — ebben igaza van ő méltóságának, — de ezáltal aránylag olcsóbb kenyérhez juttattuk nemcsak a városi lakosságot, hanem a falusi lakosság azon eléggé jelentékeny részét is, mely kenyérszükségletének legalább egy részét pénzért kénytelen venni. Másrészt a gazda egyéb terményeit, mindenek előtt állati terményeit, oly magas áron tudta értékesíteni, hogy ebben bőséges kárpótlást kapott az aránylag olcsó kenyérért, melyet az egész nemzeti társadalomnak nyújtott. Ezért általában oly helyzetbe jutott, hogy, mint ma, a háború harmadik évének vége felé, megnyugvással constatálhatjuk, megerősödve áll és mindenesetre gyűjthetett oly reservákat, melyekkel sikerrel fogja a retablirozás nagy munkáját a háború után elvégezhetni. Ha tehát a mérleget igazságosan akarjuk megvonni, nem szabad csak a kenyérterményekről beszélni. Es viszont az iparczikkeknél sem szabad csak azokról beszélni, amelyeknél 3—5—600%-os áremelkedés van, hanem venni kell itt is az egyéb nagyon fontos iparcz.ikkeket is, melyeknél az áremelkedés korántsem ily abnormis ; s venni kell a gazda terményeinél azokat is, melyeknél, mint az állati termények nagy részénél, 3—4—500%-os, sőt még nagyobb áremelkedéssel állunk szemben. Befejezésül ő méltóságának még egy észrevételére kívánok megjegyzést tenni. Abban nagy igazság van, hogy az.általam most röviden vázolt helyzet tényleg nagy anomáliát idézett elő a tekintetben, hogy aránylag magasak az áilatárak a terményárakhoz képest, ugy hogy a gazda aránylag sokkal jobban értékesiti azt a terményét, melyet állattenyésztésre, vagy hizlalásra használ és állati termény alakjában vihet piaczra. Ez tényleg sok tekintetben igen kellemetlen következményekkel jár ; igen megnehezíti a kenyértermén veknek idejekorán és teljes összegükben való biztosítását a közhasználat számára. Ez is oly jwobléma, melynél nézetem szerint is igyekezni kell mindent megtenni e discrepantia lehető csökkentésére. De ezt, engedje meg ő méltósága, nemcsak abban kell keresni, hogy esetleg mérsékelten felfelé szabályozzuk a terményárakat, de abban is, hogy véget vessünk bizonyos állati terményeknél oly nagyarányú drágaságnak, mely igazán nem áll a köz érdekében és talán a nemzetgazdaság jövője szempontjából sem kívánatos. Ebben sem az emberek önkénye határozhat. E tekintetben is a döntő momentum az erőtakarmány hiánya volt, melynél fogva az, aki piaczképes állati termény T t birt előállítani, természetesen óriási előnyben, majdnem monopolistikus helyzetben találta magát. Mert hiszen az erőtakarmány hiánya folytán a kész állati termékben, a levágott, értékesítésre alkalmas állatban a kereslet és kínálat közti egyensúly teljesen felbillent. Itt a szabályozást szintén nem tudjuk csak emberi akarattal érvényesíteni. A szabályozást csak egy jobb esztendő adhatja meg, mely erőtakarmányban is javítani fog a helyzeten, mely nagyobb arányokban hozzáférhetővé tenné a gazdaközönség számára a hizlalás lehetőségét. Csak annak a reménynek adhatok kifejezést, hogy az az abnormis rossz termés, mely tavaly volt, nemcsak kenyérterményekben, de fokozott mértékben erőtakarmányban is, ismétlődni talán nem fog és egy kedvező gazdasági conjunctura szabályozólag és pedig helyes irányban szabályozólag fog hatni az árakra. A kormány a maga részéről csakis előmozdíthat egy ilyen fejlődést; igyekszik lehetőleg letompítani az ellentéteket, lehetőleg kiegyenlíteni, a láegyenlitéshez közelebb hozni az aránytalanságokat és biztosithatom róla a méltóságos főrendeket, hogy a legodaadóbb igyekezettel rajta leszünk, hogy a kormány ebben a tekintetben is megfeleljen kötelességének. Tisztelettel kérem, hogy a jelentést tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Kivan még valaki szólni a jelentéshez % (Senki sem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. Következik a határozathozatal. Kérdem a méltóságos főrendeket: méltóztatnak-e elfogadni a közjogi és törvénykezési bizottság javaslatát ? (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy a főrendiház tudomásul veszi a ministerelnök ur hatodik jelentését, illetőleg hozzájárul a képviselőház 10.109. jegyzőkönyvi számú határozatához s azt országos határozat erejére emeli, miről a képviselőház értesíttetni fog. Várady L. Árpád ő nagyméltósága kivan szólni ! Várady L. Árpád kalocsai érsek: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Körülbelül 20 évi időköz telt el azóta, hogy a genfi katastrófa megfosztotta a magyar nemzetet attól a szerencsétől, hogy a trónon koronás királynét tisztelhessen és a felkent királyné személye iránt az évfordulók által adott alkalmakkal kifejezhesse tiszteletteljes hódolatát és ragaszkodását. Isten kedvező kegyelméből ifjú királynét tisztelhetünk a trónon. Zita királyné ő Felségének folyó hó 27-én lesz legmagasabb névünnepe és május hó 9-én születésének évfordulója. A magyar nemzetnek spontán loyalitása a legbensőbb lánczolatokkal füz minden alattvalót a korona viselőjéhez, de a hódolatnak ezen érzelmei az ön-
