Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-93

350 Á FŐRENDIHÁZ KCIÍÍ. ÜLÉSE. várok, mert nálunk az emberek természete arra nem nagy hajlandóságot mutat. A középbirtokos, akinek, —mondjuk, —gazdaságából 10.000 korona jövedelme van, ha ezt a birtokát ugy eladhatja, hogy 20.000 korona jövedelme marad maga és családja részére, ily eshetőség bizony nagyon csábitani fogja őt, hogy attól az ősi curiájától családja érdekében megváljék. Befejezésül szerény mondókámnak, bár nem vagyok optimista s annyira féltem a magyar vért és életet, hogy ez az aggódás is már inkább pessimismussal tölt el, ami végre is temperamentum dolga, de azért megtörhetetlen bennem a hit, hogy a fegyverrel és a kenyérrel egyaránt győzelmesen fogjuk ezt a háborút megvivni. De akkor majd, ha ennek vége lesz, ránk fog hárulni a nagy munka, a reorganisatio nagy feladata, elhanyagolt gazdaságainknak, pangó iparunknak, megbénult kereskedelmünknek felélesztése. Meg kell majd erőnket feszitenünk mindenütt, minden kereseti forrásnál csak megkettőzött szorgalommal, munkával és főleg hatványozott kötelességtudással fogjuk feladatainkat betölthetni.-Hiszem, hogy ezen nagy idők nagy érzéseket is fognak belőlünk kiváltani. Az egyes kereseti ágak, az egyes osztályok nem egymás megrontására, hanem egymás támogatására fognak törekedni s az egyesek a közért, az összességért, egy a történelmi fejlődés alapján felépülő, a szó igazi okos értelmében vett demokratikus magyar hazáért fognak dolgozni. A jelentést különben elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki a jelentéshez szólni? A ministerelnök ur fog felszólalni. Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Halljuk! Halljuk t) Midőn lehető rövidséggel felszólalok, hogy a halaszthatatlan, fontos hivatalos ügyben távollévő földmivelésügyi minister ur helyett a most elhangzott beszédre néhány észrevételt tegyek, mindenekelőtt arra kérem ő méltóságát, ne méltóztassék félreérteni azt, ha az általa megérintett tárgyak valamennyijéről érdemleges fejtegetésekbe nem bocsátkozom. Ö méltóságának beszéde gazdag sorozatát érintette meg nagyfontosságú kérdéselmek, amiket nézetem szerint, — különösen felelős helyről, — per tangentem nem szabad tárgyalni, hanem csakis alaposan, a kérdést lehetőleg kimerítve, ugy hogy messze túllépné egy beszéd keretét, ha mindezekkel a kérdésekkel foglalkoznám. (Igaz! Ugy van.

1

) Ezért inkább csak egy és más felvilágosításra és helyreigazításra szorítkozom. (Halljuk!) Mindenekelőtt bátorkodom megjegyezni, hogy amint ő méltósága is kiemelte és amint az utolsó kormánynyilatkozatokból kitűnik, a birtokpolitikai kérdések a kormán3

r figyelmét a legnagyobb mértékben lekötötték és pedig lekötötték és lekötik ugy negatív, mint positiv irányban. Negatív irányban annyiban, hogy igyekszünk megelőzni bizonyos egészségtelen fejleményeket; positiv irányban pedig annyiban, hogy igyekszünk támogatni az egészséges irányú fejleményeket. (Élénk helyeslés.) Nézetem szerint ebben a tekintetben semmiféle aprioristikus elvektől, vagy jelszavaktól nem szabad magunkat vezettetni, hanem az élet gyakorlati szükségei iránt kell nyitott szemmel bírni és a bajok orvoslása, vagy az előttünk lebegő gyakorlati czélok megoldása szempontjából szükséges eszközöket kell megkeresni. (Elénk helyeslés.) Csak egyet akarok újból teljes nyomatékkal hangsúlyozni, amiben különben nem állok ő méltóságával ellentétben, t. i. azt a nagy igazságot, hogy a magyar ember ura akar lenni a földjének és hogy a magyar embert nem elégitj üli ki semmiféle olyan népboldogító típusokkal, amelyekkel ő nem kapja szabad rendelkezése alá azt a földet, amit megszerez. (Ugy van!) Egészséges fejlődés tehát csakis az lehet, ha a magyar népnek ezt a földszerzési, még pedig szabad tulajdonú földszerzési vágyát igyekszünk támogatni, annak kielégítését igyekszünk megkönnyíteni ott, ahol ennek gazdasági és erkölcsi előfeltételei megvannak. (Helyeslés.) Ami a bérleti viszonyokat illeti, megengedem, hogy sok esetben helyes lesz a kisbérleteket nagyobb arányban fokozni. Természetes, hogy itt sem szabad a principienreiterei hibájába esni, mert különösen a kötött birtoknál, amelynek eladása nehézségekbe ütközik, bizonyára helyesebb a kísérleti rendszer és épen a kötött birtoknál ennek a rendszernek a hátránya és veszélyei is kisebb mértékben fognak nyilvánulni. En ugyanis a kisbérleti rendszernek nagy veszélyét abban látom, hogy óriási függőségi viszonyt teremt az illető lakosságra nézve. Egész községek, egész vidékek berendezkednek majd a kisbérleti rendszerre, százával, ezrével állanak maj d elő existentiák, amelyek ehhez a kisbérleti rendszerhez vannak kötve ; egyszerre azután beáll egy változás a tulajdonos személyében, vagy a tulajdonos gondol mást és akar másként berendezkedni s akkor valóságos katastrófák következhetnek majd be egyes vidékeken, olyan katasztrófák, amelyek azután nemcsak gazdasági, de politikai és erkölcsi szempontból is a legmesszebbmenő veszélyes következményekkel járhatnak. Ezek a veszélyek legkevésbbé fenyegetnek a kötött birtoknál, ahol bizonyos állandóságra inkább lehet számítani, mint a szabad birtoknál. Itt tehát egyfelől kénytelenek vagyunk a bérleti rendszert előmozdítani, mert a kötött birtokot eladni nem lehet, másfelől ezeknél kevesebb aggályba is ütközik ez a rendszer, (Ugy van !) de a kérdésnek erre a nagyban és egészben való veszélyes oldalára kötelességemnek tartottam reámutatni. (Helyeslés.) Most már méltóztassanak megengedni, hogy csak rövid pár észrevételt tegyek azokra, amelyeket ő méltósága egyfelől a közellátási viszonyokról, másfelől az ármaximálásokról mondott. Teljes készséggel elismerem, hogy a közellátás intézése körül nagyon is helye van a szí-