Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-92
Á FŐRENDIHÁZ XCII. ÜLÉSE. 333 Méltóságos főrendek ! Befejezem felszólalásomat. Somogyvármegye törvényhatósági bizottsága a legutóbbi közgyűlésén egyhangúlag és pártkülönbség nélkül, — és erre nagy súlyt helyezek, — egy határozatot hozott, amelyben kimondotta, hogy felir az országgyűlés mindkét házához, kéri egy oly törvény mielőbbi megalkotását, amelyben kimondatnék, hogy az ország területén eladóvá lett földbirtokokra elsősorban az államnak, azután a községnek, vagy a volt úrbéres gazdaközönségnek és harmadsorban az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó falusi hitelszövetkezeteknek ugyanazon árajánlat mellett elővételi joga legyen ; a bérbeadó földbirtokra pedig ugyanazoknak hasonló körülmények között a bérbevételi előjog biztosittassék. Méltóságos főrendek, ebben a határozatban nincs semmiféle radicalismus, messziről sem érinti a tulajdonjogok szentségét, sem a szabad önrendelkezési jogot, de még a földbirtok forgalmának is alig áll útjában, mert hiszen, ha a most emiitett három, vagy négy tényező az eladandó, vagy bérbeadandó birtokra nem. reflectál, a tulajdonos tehet vele, amit akar. Megengedem, hogy a kivitelben, a gyakorlati életbeléptetésben bizonyos nehézségek fognak mutatkozni. De minthogy ugy tudom, hogv Németország egyes államaiban, nevezetesen Bajorországban, Württembergben ez az elv már huzamosabb idő óta, mint törvényes intézkedés létezik és miután azt is tudom, hogy most Ausztriában a háború alatt kivételes hatalommal ezt életbeléptették, azért azt hiszem, nálunk Magyarországon sem lehetnek eziránt leküzdhetetlen akadályok. Ez a határozat nem akar egyebet, mint azt, hogy némikóp korlátozza a rettenetes földmozgósitást, amelynek mi az országban szemtanúi vagyunk és mindenekfelett azt akarja, hogy a magyar föld maradjon a magyaroké. Minthogy meg vagyok róla győződve, hogy itt a főrendiházban is mindnyájan pártkülönbség nélkül ezt akarjuk, azért melegen ajánlom Somogyvármegye feliratát ugy a méltóságos főrendeknek, mint a t. kormánynak, elsősorban a t. földmivelésügyi minister urnak becses figyelmébe és pártfogásába ; a gazdaszövetség javaslatának minden egyes pontjához hozzájárulok és azt is ajánlom a t. minister ur kegyes pártfogásába. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán ; taps a jobboldalon.) Elnök: Ullmann Adolf ő méltósága ! Ullmann Adolf: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! A most elhangzott beszéd oly éles kritikát gyakorol a magyar pénzintézetekkel szemben, hogy késztetve érzem magamat felszólalni. Ez a kritika nemcsak a pénzintézetek mostani működéséről szól, de kiterjeszkedik egy 30 évi időtartam utánra, akkorára is, amikor a még meg nem kötött bérleti szerződések lejárnak és arra figyelmeztet, hogy akkor nem tudom miféle manipulatiók fognak történni. De kritikát gyakorol a magyar ipar tekintetében is, amennyiben ugy állítja be a méltóságos főrend beszéde folyamán. hogy annak idején, amikor lejárnak a bérletek, az időközben megalakítandó ipar megváltása nagy nehézségeket fog okozni és oly conclusióra jut, hogy tán azt megteremteni egyáltalán nem szabad. A legutóbbi időben oly éles kritikákat gyakoroltak ugy a pénzintézetek, valamint az ipar ellen, hogy kérnem kell, legyen szabad ezekre kitérnem. Rövid néhány hónapja annak, hogy ily támadások és megjegyzések itt a magas házban felhangzottak és akkor is alkalmam volt és iparkodtam bebizonyítani ezek indokolatlan voltát. Ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok és azért röviden megjegyzem azt, hogy benső meggyőződésem szerint a magyar ipar a háború első napjától fogva a helyzet magaslatán állott és azóta is állandóan lankadatlan munkássággal és szaktudással ezt a szinvonalat nemcsak hogy fentartotta, de állandóan emelte is. Széchényi Aladár gr.: Nem vontam kétségbe és nem vonja kétségbe senki ! Ullmann Adolf: Csak a felmerült megjegyzésekre mondom. Az ipar az első napon háborús iparrá változott és csak az a hő óhajom, hogy a béke beálltával a békés iparra való áttérés ép oly simán történjék és azok az aggályok, amelyek erre nézve nálam fennállanak, meg ne valósuljanak. Az iparnak átmenete a háborús iparra nem történt olyan egyszerűen. Mi a háborúra felkészülve egyáltalán nem voltunk. Békés nép lakja ezt az országot, hódítási viszketeg nem volt sehol sem észlelhető; mindenki szorgosan munkája után látott és küzdött olyan nehézségekkel, melyeket az 1913 egész évi és 1914 évnek első feléoen nálunk is uralkodott kedvezőtlen gazdasági conjunctura okozott. A hadászati czélokra szükséges czikkek előállításához elsősorban szükségesek az úgynevezett praeciziós gépek és e tekintetben hazai iparunk nem állt a kellő magaslaton, bár hozzáteszem, hogy ebben a tekintetben is a háború folyamán igen szépen fejlődtünk, kénytelenek voltunk Németországhoz fordulni, hol nemcsak a német iparral, hanem a szövetségesek iparszükségletével is állottunk szemben. Nagy nehézségek leküzdésével sikerült ezen praeciziós gépek szerény részét megszerezni, túlnyomó részük később a hazai gyárak utján került ki. Ott van a nagy tömegáru, amelyek túlnyomólag tengerentúli vidékekről jönnek s amelyeket mi is részben ellenséges államokban lévő kikötők utján kaptunk. Ezektől el voltunk zárva, ennélfogva ujolag Németországhoz kellett fordulni, hol megint ugyanazokat a viszonyokat találtuk és csak rendkívül nagy viszontagságok leküzdésével és compensatiók utján sikerült ezeket a nyersanyagokat beszerezni. A sajnosán gyengélkedése folytán távollevő kereskedelemügyi minister ur minden egyes esetben alaposan vizsgálat tárgyává tette, vájjon a behozandó czikkek feltétlenül szükségesek-e már valutáris szempontból is és szorgos vizsgálat tárgyává tette, vájjon bizonyos czikkek kivitele nem jön-e coliisióba gazdasági életünkkel *
